Pest-budai árvíz 1838 (Budapest, 1988)

Faragó Tamás: Katasztrófa és társadalom. Az 1838. évi árvíz történetének vázlata

nak csak kereken 31 százaléka 14 év alatti gyermek, addig a halottak közötti szokásos arányuk még az 1870-es évek járványmentes második felében is meghaladta az 50 százalékot. /Thirring Gusztáv 1896. 2./ Durva becslésként azt mondhatjuk, hogy - alapul véve az 1857. évi pesti kor és nemi arányokat - a férfiak túlélési esélye, a nőkének másfélszerese, a korcsoportokon belül a 60 év feletti időskorúakhoz viszonyítva pedig a gyermekek megmenekülése hétszer, a 15-59 év közötti felnőtteké kilencszer nagyobb valószínűségű volt /1857. évi népszámlálás 4-5. után számítva/.

73. Jó példa erre Fáy Andrásnak és barátainak viselkedése.

"... Kimentek Pécelre és öt hetet falun töltöttek, csak 24-dik ápril jöttek bé, és Budán fogadott kvártélyt e nyárra, és a magok házoknak semmi bajok sincs, hanem a' most nálunk módivá, noblvá vált elköltözni, falun élni s félni stb...", írja maliciózusan Ferenczy István testvérének. /Wallentiny Dezső 1912. 294./ Vö. ezzel az arisztokrata ember nézőpontját: "...A Pesten tartózkodás, melly soha sem volt földi Éden, most a legkedvetlenebb és unalmasbá vált; alig maradt valaki. Az asszonyok Orczy Lő- rincznét kivéve mind el széllettek, a por, rossz víz, büdösség etc. alig tűrhetők, én valóban kétlem, ha még valaha tűrhettő lakhellyé válik még. Remélem idegenek nem igen fognak jőni nyomorúságunkat bámulni..." olvashatjuk Károlyi György 1838. május 1-én Széchenyi Istvánnak írott levelében. /Bártfay Szabó László 1943. 1. kötet 302./

74. A magatartásokra vonatkozóan Id. a 63. jegyzetben felsorolt forrásokat. Különösen Schöpf-Merei Ágoston /1839/ és Eckstein Fridrik /1838/ orvosi szemmel készített leírásai mutatnak be érdekes és hiteles példákat a lakosság katasztrófa alatt tanúsított magatartására vonatkozóan.

75. Számtalan adatunk van arra, hogy egy ladik, dereglye használatáért 50-100 pft-ot kértek a nyerészkedők. A piaci sátrakat tulajdonosaik 20 pft-ért adták át egy éjszakára, Budán egy szoba 50 pft-ba is belekerült. A hiányt kihasználva az élelmiszerárak is két-háromszorosára emelkedtek, a szemtanúktól tudjuk, hogy sokan a lopástól, rablástól sem riadtak vissza. /Trattner János 1838., Réz Pál 1955., Rubinyi Mózes 1938., Brisits Frigyes 1944./

76. Asztalos Miklós 1938. 142-3., vö. Rajzolatok 1838. október 25.

77. Trattner János 1838. 168., 222-224. vö. Tolnai Gábor 1946. 355., Asztalos Miklós 1938. 89. Könnyen lehet, hogy a halottak számára vonatkozó túlzó becslések is részben a hirtelen elmenekülésekre vezethetők vissza, ti. sok embert holtnak hittek, holott egyszerűen csak otthagyta a katasztrófa színhelyét.

73