Pest-budai árvíz 1838 (Budapest, 1988)

Faragó Tamás: Katasztrófa és társadalom. Az 1838. évi árvíz történetének vázlata

78. "Mindenki fel van háborodva a pesti tanács ellen, akasztófavirágnak, tolvajnak, rablónak, despotának nevezik. Azt hangoztatják, hogy a tanács már az árvíz előtt is gyalázatosán visszaélt a hatalmával. A jogot pénzért árusították, aki nem fizetett, az nem kapott igazságot. A pesti városi hivatalnokok jellemző tulajdonságai a durvaság, a nagyképűség és az erkölcstelenség. Mikor az árvíz tombolt, nem gondoltak a mentésre és pusztulni hagyták az embereket. Ezért akarják a jurátusok és az ügyvédek báró Wesselényi Miklóst mindenki fölé emelni és azt a hírt terjesztették, hogy már elejtették a perét..." - jelenti április 17-én egy titkosrendőr /Lestyán Sándor 1940. 144./ Vö. Wesselényi Miklós naplójával. /Rubinyi Mózes 1938. 42./

79. Trócsányi Zsolt 1965. 397.

80. Mivel a városháza víz alá került, a pesti tanács nem tudott hol összejönni. József nádor kiküldöttje is a megyei hatóság segítségével kísérelte meg az érintkezést a városi tisztségviselőkkel /1938. évi emlékkiállítás 11./

81. Egy tudósítás 59 különböző rendfokozatú, a mentésben kiemelkedő módon résztvevő katonát nevez meg - s nyilván ők a közreműködőknek csak töredékét teszik ki. /Jelenkor 1838 április 11./ A Nemzeti Múzeum veszélyben forgó gyűjteményét is katonák helyezik biztonságba Horvát István múzeumőr vezetésével. /A Magyar Nemzeti Múzeum múltja és jelene. Bp. 1902. XXVI./

82. Az már az élet furcsa fordulatai közé tartozik, hogy a főváros katonai parancsnoka - s ílymódon a mentés egyik központi alakja az az Ignaz Lederer, aki 1848 tavaszán dicstelen ellenforradalmi szerepet tölt be ugyanitt - ez azonban tíz évvel korábbi szerepét nem minősítheti vissza. Ugyanígy tartozunk az igazságnak azzal, hogy a városban állomásozó osztrák katonaság pozitív szerepléséről megemlékezzünk, melyről a feldolgozások többsége azóta is hallgat.

83. Ld. Trattner hosszú leírását a Pest-Budára áramló különböző formájú segélyekről. /Trattner János 1838. 233-341./

84. A segélyezések és kölcsönök lebonyolításáról ld. részletesebben N. Czaga Viktória-Gajáry István tanulmányát.

85. Előfordult, hogy egyesek a valóságosnál nagyobb kárt jelentettek be, az előírások ellenére kedvezményes kölcsönért folyamodtak tehetős személyek is, illetőleg a segélyosztásnál felekezeti alapon részrehajlások történtek. A kiosztott segélyek kárnagysághoz viszonyított aránya is gyakran indokolatlanul különböző volt. /Lestyán Sándor 1940. 144-148./

86. Frankenburg Adolf 1868. 62.

74