Pest-budai árvíz 1838 (Budapest, 1988)
Illusztrációk
Borzalmat gerjesztő szerencsétlenséget •16 adandó, legújabb napi történet, m 1 I I j Buda-Pestet Magyarországnak ezen fővárosát 183ö/< i mártius’ 13 Un a' Duna elfogulása által é r d • k 1 é. 1740-ik évben történt Duna áradása alkalmával a* víz bárom lábbal balladta füll ül a' mostanit és az 1775-diki 4 lábbal alantabb állott a’ jelenkorinál, és így az elsőnél a’ Sz. Fermez szerzete templomába akkor bé rontott, műit pedig kissé tavul esett lóle. 1838-ki marlins' 9-kén dél utáni órákban a* jégpán- ezély, me.Ily január6-tól szilárdan megfekvé magát, megmozdult, és a’ reá következő beállott fagy által elannyira megvastagodott , hogy a’ jégtömeg vastagát 5—G láb ^ vastagságban lehet« szemlélni; azon szörnyű hó, melly ezen időpontjától kezdve tömegben és különösen vasárnap 14-ik és liélfőn 15. januárban a’ földet és az országutakat ölnyi mágusán bevonta, legtöbb okot adott reá, hogy a' jégpánczél megerősítessék és az utat nem csak a’ menőknek, hanem még a’ legnagyobb teher hordásra is alkalmassá tévé. Életveszélyes voit azért, gyakran a’ jéggel tetézett utón járdalui, mellynek simasaga miá semmi biztos lépést tenni nem le'nele, valóban hámes-zaltal csodáljuk azon bátorságát és azon megfélemHIellensegé» «’ pc»ií ULóknalt. kik még annak daczara is, hogy elöl hátul a’ mellék járók megcsuszamodva eleslek, magokat vissza nem tartózla- ták , minden órában a' veszedelmes útra lépéstől. A’ IVs. Várostanácsa állal azon pillanatban tétettek rendeletik ollyaimk, hogy az olly sok esett hó kihordat- tassék és a’járdautak használható állapotba tétessenek, hanem sok száz kocsi és tübbszáz kézi munkás sem vais > képes első hétben annyit tenni, bogy csak kevés következményt is lehetett volna látni az olly igen tűzzel vassal hozzá fogott munkából, és mondhatni , már a'második hét foly dogált, hogy csak a' legjái atosabb utak tisztogat hatlak ki; jóllehet, ez a’ fáradbatlan munka nyomosán, körülményesen és szorgalommal félbeszakadntlanul egész martins’ íiónrp több napjáig föl) láttatott, még is . csak nagyobb része az ti'czáknak es országiifaknak tisztogatta lőtt meg, a’ mit azon körűimén)nek tulajdoníthatni, hogy a’ tömegben lévő jég, naponként friss hó pel)bekkel szaporulatot!, és így ki daczollalolt minden emberi segéd; a’ mit az utazók és hírlapok az országiakról említettek, mindenkinek emlékében van , és nem kevésbé hatott oda, hogy a' legbátrabbnak feszültsége is próbára tétetett; csak a’ későbbi idők elégülik ki •’ szerencsétlen esetek*!, mellyek az utazókkal, olly gyenge hideg állal, néha 17—20 foknál, aztán az országútok megjái ballati- saga ti ál és az üvöltő farkasok áltol szörnyen történtek. A' Dunának vízállása közéveié magát, a’ hanyag idő és más történetei által a’ vizeknek a’ felső részekről olly magoson, hogy a’ veszélyt már akkoriban Miete gyanít* ni. mellyel az olly magosán duzittadl foly am Pest városára balsorsképen hozand. Azonban ezen nyilvános félelemtől megmenekvénk , mert a’ folyam medrébe vissza lépett, a’járda mint előbb,’s mindég volt, ismét helyre állítató! t és hogy az akkori lehetséges veszélynek a’ következeid dóben ellent letteseli állani a' n. várostanácsa és kapitányság által egy egészen tulajdon szabályoz«! tétetett. A' legszigorúbb szorgalommal t. i. a’ Dons folyamnak partjain, és pedig három ölnyi messzeségre a* belföld felé a’ folyamtól egy rendes alkalma magnsságra túlié« vonatlátott, hogy ha a’ folyam rendes medrét elhagy! ná is jógát vonattassék és a* vixkilépésének a* város slan* j tiságára akadály tétessék. Valóban martins’ I3-án a’ délutáni órákban a’ Du- ! navize olly magosra dnzmadt, hogy mintegy bizodaloin- ‘ inai lehető remény leni a’jégnek elmentét; és pontban 5 órakor történtek a'lárma lövések, a’ jéglorlat emelkedett, éa a’ legkecsegtetőbb reménnyel elindult. A’ mármost elkészített töltésnél valóban akadályt lelt. A’ viz ugyan ezen töltéssel egyenlő magosán állott, hanem által nem lépte, és megnyugtatóan gondolhatá az ember, hogy a’ kétkedés által okozott csendnek lehessen magát átengedni. A’ jégtorlás megindult este 5 órakor, de nem soká, ismét szilárd állásba tévé magát, és mostantól fogva minden gondoskodásnak átengedhette az ember magát, inellyet a’ legbiizgóhb kiváltatok és remények mindeddig elanda. iítoltak , sót még a’ liatal személyek magok is, kik az 1809-ki viz veszedelmet megérték , a’ jobbra] fordulásra! minden bizonnyal gondolkodhattak. Fájdalom ! a’sorsnak köny vében másként volt elhatározva. mert a’ történetnek örök hatóságival nem köthetni biztos egy ességet. A’ mire a’legöregebb személy ek nein virradtak, ezen téli időben megtörtént, a’ jéglorlat t. i. a’ legnagyobb vízállásnál képezte magát, a’ mi hal- ballati dolog, mivel már régen tudva volt, hogy csak az «lanti vízállás volt képes n’ jégpánczél! szildrdá tenni. Miután mart. 8—9-iki közti éjjel megmozdult máj«! 20 láhoyi vízállása magasságban jan. 5—O ka közt beállott Dunánk jege, mindenki elfojthatni vélte keblében szórón- « gó érzelmit ’s remény sugárinak adhatni helyet; de vajmi borzasztókig eny észettel pár nap múlva minden nyoma e’ kecsegtető reménynek! A’jég tetemes!) kártét nélkül takarodván le Pécsnél kezdve Pozsony, (üyőr ’s Komáromtól, Visegrádiiál a’ kanyargó hegy. és mederszoroson jéghegyekké ’s tornyokká torlott össze *s annak már is szokatlanul ’s árkán tulcsapongö hulláinil, hogy nemcsak Párkányt egészen elárasztó *» jobbadán elinoaá , hanem Esztergámnak főleg sz.kir. és Vízivárosából legalább 600 házat (vályoghiil- vagy köbül de vézna dongára épülteket sodrott 's rombolt el) innen dúlva jóit Visegrádnak ’s Marosnak ’s ezeket majd tönkre pusztítva rontott Vácznak’s itt is mintegy 300 házat eldöntvén, több elragadt hajóval, malommal, ház- v. ólfedéllel, fakészülettel ’s t. ef. zsákmánnyal Budapestnek tört ’s ámbár itt újra megállóit a' jég, mindazáltnl f. ti. 12-kén olly iszonyú gyorsan kezde növekedni a’ viz, hogy kevés óra múlva a' budai Vízivárosban, Tabánban fráczváros). Országúton, Újvárosban (ÜVcuslifl) ’s Ó-Dudán még a* felső emeletekből is csak életveszély közt menekhetének a’ folyvást dagadó hullám- tengerből in**g sz elréinfilt lakosok. A' budai alant fekvő bel-és kfilvároeokbul tömérdek házat rontott el «’jég, sokat inegsemmitett az árvíz, ’.» még többet erősen megkárosított. O-Budán kivált Ifibb száz ház juta tőnkre. A'lakosok jajveszékelése egész Pestre 's a’ budai várba hangzott által, úgy hogy ősszeborzadl a' szív némelly szörnyű látványokra. Mind ezt azonban m in is hasonlíthatni a' Pesten történt rémítő pusztításul hoz. F. h. 13-ikán ugyan is, mintán esti 10 óra fajban 3 madszor ’s e' napon utószor niegkondult sz. egy házinkbnn a’vészharang, mindenki ludá , hogy az árvíz keresztül mifolt a’ fékező gá477 10.
