Pest-budai árvíz 1838 (Budapest, 1988)

Faragó Tamás: Katasztrófa és társadalom. Az 1838. évi árvíz történetének vázlata

4. ÖSSZEFOGLALÁS HELYETT

írásunkat azzal kezdtük, hogy az egykorú szemlélő szerint az ember képes tanulni a múltból, önkénytelen ezek után a kérdés, akár szkeptikusak vagyunk az előbbi állítással szemben, akár nem: mit tanulhatunk ma az 1838. évi árvízből?

Nézzük meg ezt a kérdést részletesebben. Tanulságok háromféleképpen is kereshetők az árvíz történeti elemzésében:

a/ megismerhetjük és megérthetjük a maga teljességében egy természeti katasztrófa keletkezését és hatását;

b/ alaposabban megérthetjük a katasztrófán keresztül az 1830-as évek magyar- országi társadalmát;

c/ s végezetül nem zárható ki, hogy az elemzések eredményei esetleg hosszabb távra is érvényes tanulságokat adnak.

Ami a katasztrófa keletkezésének megértését illeti, ennek kapcsán természetesen a gazdasági-társadalmi eredőkre gondoltunk. Az árvizek természetföldrajzi összefüggései, vízrajzi okai általában és konkrétan is már rég tisztázottnak vehetők. Lényegében tehát arról van szó, hogy mennyiben járult hozzá az 1830-as évek pest-budai társadalma ahhhoz, hogy az árvízből katasztrófa legyen illetve egyáltalán elképzelhető volt-e az, hogy az áradást befolyásolják, ellenőrzésük alatt tartsák. Bár e kérdésfelvetést ma általában történelmietlen nek szokták tartani - és az is, ha ítélkezési célzatból vetjük fel -, azért ér demes rajta egy pillanatra elgondolkodnunk. Adataink alapján arra a következtetésre kell jutnunk, hogy bár elvileg az árvíz katasztrófává fejlődése elhárítható lett volna - a védekezés technológiai feltételei elméletben adottak voltak -, a gyakorlatban ez kivihetetlen volt. A főváros a XIX. század első harmadában nem rendelkezett elegendő anyagi erővel, a hivatalszervezet elegendő szakszerűséggel ahhoz, hogy végrehajtsa az egész szükséges folyamszakasz szabályozását /ez jóval később is cs'ak kormánysegítséggel sikerült/. 1838 tapasztalata kellett ahhoz, hogy a mentés illetőleg a veszélyeztetett helyek kiürítésének szervezési technikája kialakulhasson. Szükséges lett volna az is, hogy Pest-Buda és környéke infrastruktúrája fejlettebb, kiépültebb legyen.

Az események kapcsán ezen túlmenően itt konkrétan is beigazolódott, hogy a formális szervezetek hirtelen katasztrófa esetén ritkán képesek a gyors alkalmazkodásra. Bár lehetőségeikhez képest a városi-állami szervek mindent megtettek, igazán hatékonyan csak a katonaság működött. E téren azonban más katasztrófák, más időszakok és más társadalmak esetében is gyakoriak a hiányosságok, a pest-budai hivatalnokok nem szerepeltek rosszabbul, mint bármely más formális szervezet tagjai.

38