Pest-budai árvíz 1838 (Budapest, 1988)
Faragó Tamás: Katasztrófa és társadalom. Az 1838. évi árvíz történetének vázlata
A felelősségnek azt a részét tehát, amelyet a kortársak és az utódok az egykorú vezetés szemére hánytak, kicsit alaptalan vádaskodásnak érezzük. Elég elterjedt egy másik vád is, amely bizonyos mértékig már több alappal bir: a nagy pusztulás egyik oka abban rejlett, hogy a pesti házak jelentős részének alapozása, építőanyaga silány és az épületek kivitelezése rossz minőségű volt.^^ Lehet e mögött persze haszonlesést,, felelőtlen munkát keresni - nem is indokolatlanul -, meg kell jegyezni azonban, hogy az a környezeti válság, mely a XVIII. század végétől ugrásszerűen fejlődő Pesten a nem teljesen megfelelő é- pületállományban, infrastruktúrában és városszerkezetben jelentkezik, a legtöbb gyorsan növekvő város esetében bekövetkezett.^^ Úgy tűnik, hogy ez olyan gyermekbetegség, melyet a legtöbb jövendő metropolisz nem tudott elkerülni. /A végeredmény szempontjából mindegy, hogy a katarzist eredményező katasztrófát árvíz vagy például tűzvész váltotta ki./ Mit mondott el elemzésünk az 1830-as évek pesti társadalmáról? Konkrétumokban talán nem sokat. Reméljük azonban, hogy sikerült nyomokban érzékeltetni azokat a különbségeket, melyek az egyes társadalmi rétegek életmódja, élet- lehetőségei, mentalitása, viselkedése között lehettek. Megpróbáltunk rámutatni arra, hogy a szóbanforgó társadalomban lehetnek latens feszültségek az egyes csoportok és rétegek között, de a körülmények hatására ezek változhatnak - nőhetnek vagy csökkenhetnek. A legfontosabbnak azonban annak hangsúlyozását tartjuk, hogy a XIX. század első harmadának társadalmában a jogi státussal, adóösz- szeg illetve adóalap nagyságával mért, hatalomra és vagyoni helyzetre vonatkozó kvantitatív adatok nagyon fontosak bár, de nem az egykorú hús-vér valóságot hanem annak csak csontvázát képezhetik. Hadd utaljunk ennek kapcsán a katasztrófát követő rekonstrukcióra. A házak felépülése - ha sikerül a rávonatkozó adatokat összegyűjteni - ennek nagyoi fontos mutatója. De nem tudja érzékeltetni azt a légkört, azt a társadalmi tevékenységet, mely az egykorú Pest-Budán az árvíz után bekövetkezett. "... csak kevés síróra 's panaszlóra lehetett akadni; sőt a' szegény emberiség, habár gyászsápított arczczal és iszapfödte rongyos ruhákban, csöndesen és szorgalmasan foglalkozék, székeket, ládákat, asztalokat, szekrényeket, ágy- és ruhaneműket, kézműeszközöket, röviden mindennemű birtokokat, melyek még megtaláltathattak, vagy mellyeknek maradványai még használhatók voltak, kivonogatni a' bedü- ledezett falak alul, hurczolgatni, az iszonyú sár közepeit és száraz helyekre rakosgatni. 'S a' mi majd olly jótevő megnyugtatást szerzett, az volt, hogy majd semmi koldulóra nem lehetett akadni..." írja Albach József közvetlenül 39
