Pest-budai árvíz 1838 (Budapest, 1988)
Faragó Tamás: Katasztrófa és társadalom. Az 1838. évi árvíz történetének vázlata
A Duna szabályozásával kapcsolatos kérdésekről nem szükséges bővebben szólnunk, a vízügytörténeti irodalom ezt kielégítő mértékben feldolgozta. A hatás lényege, hogy az 1838. évi árvíz a szabályozás már korábban megindult folyamatát felgyorsította. A városrendezés-városkép szempontjából a helyzet valamivel bonyolultabb. A jobbparti területek épületállománybeli-városszerkezeti alakulását kevésbé ismerjük. Annyi azonban tény, hogy itt csak Újlakon és Óbudán okozott nagyobb pusztítást az árvíz, ezek a városrészek azonban - legalábbis a későbbi adatokból erre következtethetünk - az újjáépítés során sem épületeik anyagát, formáját, sem szerkezetüket nem változtatták meg. A századfordulón is külvárosi illetőleg falusias jellegük volt, a kő- és téglaházak aránya 1890-ben még alig 97/ haladta meg a 60 százalékot. Pest alakulását valamivel jobban ismerjük. Ami a város szerkezetét illeti az csak a külvárosokban változott meg - e helyeken a nagymérvű pusztulás 98/ lehetőséget teremtett a beépített terület úthálózatának újraszabályozására. Pest külvárosai ekkor nyerték el azokat az alapokat, amelyeken évtizedeken át továbbfejlődtek. A Bel- és Lipótvárosban azonban nagyobb szerkezeti változásokra 1848-ig már nem került sor, sőt nagyobb méretű középítkezések sem indultak, eltekintve a Nemzeti Múzeum korábban elkezdett építkezésének befejezésétől illetőleg a Városháza és a Megyeház kibővítésétől. Az építkezések döntő többségét viszonylag egyszerűbben, egységesebben épített lakóházak létrehozása tette ki, a klasszicista paloták építésének korszaka leáldozott. Pest városépítése ezzel lényegében új korszakba lépett. 37