Pest-budai árvíz 1838 (Budapest, 1988)

Faragó Tamás: Az 1838. évi árvíz a Szentendrei-sziget falvaiban

különösen azért, mert több ízben zsellérkézen is találunk belőlük. A házi- és gazdasági eszközök tekintetében nem annyira az egyes helységek, mint inkább az egyes társadalmi rétegek között látszanak nagyobb különbségek - pontosabban fogalmazva az ipari-szállítási-értelmiségi foglalkozású "egyebek" és a paraszti gazdálkodást és életmódot folytató telkes jobbágyok és zsellérek között. Amikor nem a káröszegekkel, hanem a némi szubjektivitástól nem mentes szöveges jelzések segítségével próbáltuk a vagyoni helyzetet mérni, akkor e- redményeink rávilágítottak arra, hogy az egyes rétegek közötti különbségek általában nem élesek, hanem tendenciajellegűek. Különösen áll ez a házra és berendezésére - s ezekből következően az életmódra is.

Nem tudunk differenciálni közösségeink között a minősítéseken keresztül megsejthető értékrendben sem. Adataink - melyek egy jellegzetesen felülről letekintő értékrendet sejtetnek - különbségeket a kétkezi munkát folytató, önálló gazdasággal nem rendelkező zsellérekre és az önállóan, igás állatok segítségével gazdálkodó telkes jobbágyokra /a "gazdákra"/ vonatkozó értékrendek között mutatnak. /Lehet, persze, hogy megállapításaink lényegében egy "pócs- megyeri értékrendet" tükröznek, hisz a minősítő megjegyzések kereken 80 százaléka e falu kárösszeírásából származik./

Sajátságos mintákat látunk az eladósodásban is. Pócsmegyeren elsősorban a jobbágyok adósodtak el, mégpedig nagyobb összegekkel. Tótfalu jellegzetes adóstípusa ezzel szemben a kis összeggel tartozó zsellér volt. Sajnos adatainkból nem állapítható meg az, hogy ennek az eltérésnek gazdasági vagy mentalitásbeli alapja volt-e - mind a kettő elképzelhető.

A fenti következtetésekből újabb következtetés adódik. Vizsgálatunk első részében úgy tűnt, hogy a megoszlások-különbözőségek szorosan és elsősorban a gazdasági-gazdálkodási tényezőkhöz kötődnek. A házi és gazdasági felszerelések értékkülönbségei illetve a más típusú eladósodások, vagy akár a társadalmi rétegződésben formálisan mutatkozó státuskülönbségek ugyanakkor felvetik azt a lehetőséget is, hogy számolnunk kell az egyes közösségek bizonyos mértékig önálló arculatával, önálló helyi szokás- és mentalitás rendszerével is. Végezetül nem lehetetlen, hogy az egyes falvak katasztrófa-történetében mind azok méreteit, mind fajtáit tekintve némi különbség tapasztalható.

299