Pest-budai árvíz 1838 (Budapest, 1988)
Faragó Tamás: Az 1838. évi árvíz a Szentendrei-sziget falvaiban
4.2. Katasztrófa és társadalom a hagyományos falusi közösségben Forrásainkból kitűnik, hogy a különböző katasztrófák és csapások meglehetősen gyakran és rendszeresen sújtották: a vizsgált közösségeket. Talán Pócs megyer katasztrófa-története tűnik egy fokkal kedvezőbbnek, mivel a vizsgált évtized során csak a kolera és az árvíz látogatta meg, míg a másik két helységet a marhavész, Tótfalut pedig ezen kívül a tűzvész is. E katasztrófáknak a kolera kivételével demográfiai következményei gyakorlatilag nem voltak - leg feljebb a vándormozgalmakat befolyásolták némileg -, elsősorban az anyagi javakat pusztították. Az anyagi károsodás azonban - legalábbis adataink szerint nem eredményezett kimutatható társadalmi változásokat. Bár a tótfalusi faluvezetés rendkívül drámai hangon ecsetelte az árvíz lefolyását - nem tudunk szabadulni a gondolattól, hogy a jelentést olyasvalaki fogalmazta, aki valameny- nyire járatos volt a kor romantikus irodalmában illetve az egykorú sajtó rendszeres olvasója lehetett -, mégis úgy tűnik, hogy a katasztrófák vissza-vissza térése, pusztítása "bele volt kalkulálva" egy-egy háztartás életébe. Az a benyomásunk, hogy a kor embere rákényszerült arra, hogy együtt éljen a csapásokkal és katasztrófákkal. Többé-kevésbé természetes dolog lehetett számára, hogy felnőtt korának eléréséig testvéreinek fele, rokonai jelentős része és általában legalább egyik szülője meghalt, 10-15 évenként közösségén végigvonult egy- egy tömeges halálozást okozó járvány és élete során legalább 2-3 árvízzel, tűz vészel, marhavésszel, s szembekerült. E kegyetlen világ hatása nyilván nyomot hagyott érzésein, gondolatvilágán, beállítottságán - ezekkel kapcsolatosan a- zonban sajnos a rendelkezésünkre álló források némák maradnak. Adataink mindössze azt a következtetést engedik meg, hogy az egyének-háztartások életére a demográfiai csapások minden valószinűség szerint sokkal nagyobb hatást gyakoroltak, mind a gazdasági károkat okozó elemi katasztrófák. Értehető, hisz egy-egy családtag elvesztése - és most tekintsünk el az érzelmi momentumoktól sokkal nehezebben, több áldozat árán volt pótolható, mint egy viszonylag gyorsan újjáépíthető épületé vagy néhány év alatt felnevelhető haszonállaté. Ráadásul a családfő elvesztése esetenként a romlásba is vihetett egy-egy együttélő kisközösséget. Természetesen mindezzel nem akarjuk lekicsinyelni az árvízkárok pusztításának súlyosságát. Ha társadalmi hatása nem is volt olyan nagy, mint ahogy azt vizsgálatunk kezdete előtt magunkban feltételeztük, mindenképpen számottevő pusztítást okozott közösségeink anyagi javaiban és meglehetősen sok időt és 300
