Pest-budai árvíz 1838 (Budapest, 1988)
Faragó Tamás: Az 1838. évi árvíz a Szentendrei-sziget falvaiban
4* 4. ÖSSZEGZÉS 4.1. Vagyon, státus és magatartás a Szentendre i-s zigeten az 183 0-as években Vizsgálatunkat a három közösség gazdaságának és társadalomképének vázlatos rajzával indítottuk. Eszerint a szigeten általában piacorientált mezőgazdasági termelés folyt, Monostoron a földművelés-állattenyésztés, Pócsmegyeren és Tótfaluban pedig a szőlőtermelés irányában mutatkozó túlsúllyal. A gazdálkodás módja nagymértékben befolyásolta a társadalmi rétegződést. Monostor közössége kevésbé, Pócsmegyeré és Tótfalué pedig jobban differenciált volt a vizs gált időszakban. Ez a differenciáltság egyrészt az iparral, szállítással fog - lalkozók, másrészt a kisföldű vagy földtelen rétegek magasabb arányában mutatkozott meg, akik megélhetésüket részben vagy egészben bérmunkavállalás formájában biztosíthatták /feltehetőleg elsősorban a szőlőkben végeztek napszámosmunkát/. A rétegződés tekintetében némi különbség mutatkozott Pócsmegyer és Tótfalu között is. Előbbiben ugyanis házatlan zsellér alig volt s a nagyszámú házas zsellér mellett elsősorban fél vagy még több teleknyi földet bíró jobbágyokat találunk, ezzel szemben Tótfaluban viszonylag szép számú házas és házatlan zsellér mellett nagymennyiségű negyedtelkes jobbágy élt /5. tábla/. Különbözött némileg a három település egymástól vagyonosságának mérete és a vagyonok összetétele tekintetében is. Amennyiben elfogadjuk azt a hipotézist, hogy az összeomlott házú, elpusztult gazdaságú lakosok kárösszegek szerinti megoszlása reprezentálja az adott közösségek vagyoni különbségeit illetőleg vagyonuk szerkezetét, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy a leggazdagabb Pócs megyer, a legszegényebb pedig Tótfalu volt. Előbbiben a 200 pft feletti kárt jelentő gazdaságok aránya kereken 35, a 100 pft alatti kárúaké 29 százalék, vagyis átlaghoz közeli. Tótfaluban ezzel szemben a több mint 200 pft-nyi kárú- ak aránya 24,8, a 100 pft alatti, alacsony összegű kárt szenvedetteké /29. tábla/ pedig a három helység közül messze a legmagasabb arányú volt, kereken 39 százalék. Eltért egymástól közösségeinkben a vagyon szerkezete is. Monostor háztartásai nagyobb terménytartalékokkal rendelkeztek, sőt otthon őrzött gabonája e településen még a zsellérek egy részének is volt, míg a másik két helység esetében ez kizárólag jobbágyháztartásokban fordult elő. Monostoron a földművelés nagyobb és általánosabb szerepét jól mutatja, hogy a vetéskárokból következően a jogilag zsellér állapotúak jelentős részének kismennyiségű szántóföldje is volt. Pócsmegyer esetében viszont a nagyobb értékű házak szúrnak szemet, 298
