Pest-budai árvíz 1838 (Budapest, 1988)

Faragó Tamás: Az 1838. évi árvíz a Szentendrei-sziget falvaiban

tásra, 15 százaléka a magaviseletre és 13 százaléka a gazdálkodás értékelésére vonatkozik/az esetszámok és a százalékos arányok egybeesnek!/. Nem kizárt, hogy ez a korabeli értékrend prioritásait jelzi. Ha pedig valóban így van, akkor /legalábbis vizsgált közösségeinkben/ nem lehet igaz az - amit pedig történetírásunk gyakran feltételez -, hogy a parasztság munkaintenzitása csak a jobbágyfelszabadítás után növekedett meg. Adataink azt sugallják, hogy a munkaintenzitás inkább a gazdálkodás jellegéhez - esetünkben: az intenzív munkát az első helyre helyező értékrend egy komolyabb mértékű piacra termeléshez - igazodik, mint a jogi viszonyokhoz. /Amivel persze nem akarjuk tagadni azt, hogy a piaci gazdálkodás terjedése végső soron kölcsönös összefüggésben állt a jobbágyrendszer megszüntetésével./

Előjelüket tekintve tulajdonképpen csak a pozitív minősítésekből vonhatunk le következtetéseket. A mindössze hét negatív minősítés túl kis esetszám ahhoz, hogy elemezni lehessen. Talán annyit érdemes velük kapcsolatban megjegyeznünk, hogy feltűnően magas a negatívan minősítettek között a zsellérek aránya: hétből öt. A pozitív minősítések aránya első pillanatban úgy tűnik, mintha nem mutatna különösebb rétegspecifikus jegyeket. Ha azonban tartalmukat is figyelembe vesszük, akkor nyilvánvaló különbség lesz felfedezhető a jobbágyok és nem jobbágyok között. Minden rétegnél 70 százalék körüli arányban a munkaintenzitásra vonatkozó minősítések állnak az első helyen, ebben nincs különbség. A zsellérek és egyéb rétegek /elsősorban iparosok/ minősítésében azonban a második helyen 20-25 százalékos említési aránnyal a jó magaviselet áll, míg a jobbágyok esetében az értékrend második helyét a jó gazdálkodás foglalja el. Utóbbiaknál a magaviseletnek gyakorlatilag nincs értékmérő szerepe. Vagyis a munkaintenzitás után az értékrendben a második helyen a telkes jobbágyoknál a gazdálkodás, a zselléreknél az alkalmazkodás áll. Persze ez az értékrend minden valószínűség szerint nem a zsellérek, hanem a birtokos parasztokból álló faluvezetés illetve a nemesi származású megyei tisztviselők véleményét, fontossági sorrendjét tükrözi.

297