Pest-budai árvíz 1838 (Budapest, 1988)

Faragó Tamás: Az 1838. évi árvíz a Szentendrei-sziget falvaiban

együtt azt kell mondanunk, hogy meglepően kevés háztartás rendelkezett gabonatartalékkal 1838 márciusának elején. Mégha feltételezzük is, hogy többeknek sikerült tartalékuk egy részét megmenteni - sokat aligha, mivel annyi csónak a szigeten tudomásunk szerint nem volt -, összeségében akkor is feltűnően alacsonynak tekinthető az az arány, miszerint az elpusztult házú háztartások kereken 75 százalékának nem volt terménykára. Értelmezhető ez jóhiszeműen úgy, hogy a szigeti falvak lakosságának jelentős része szakosított "monokultúrás" termelést folytatott és csere útján illetve a piacon szerezte be a kenyérnek valót. Értelmezhető azonban ez úgy is - s talán ez áll közelebb az igazsághoz - hogy a lakosság jelentős részének a tél végén már nem volt "kitartása", vagyis különösen a szegényebb háztartásokban - nem lehetett ritka a tavaszi aratás előtti kenyérhiány.

3.2. Tulajdonságok és magatartások

Kárösszeírásunk - különösen Pócsmegyer esetében - még egy igen ritkán végezhető elemzés lehetőségét nyújtja: a tulajdonságokét és magatartásokét. Ne gondoljunk persze részletes és igényes jellemzésekre - ilyenekkel legfeljebb bírósági iratokban találkozhatunk. Utóbbiakból azonban jó, ha egy tucatot találunk egy falura vonatkozóan egy egész évszázadban. Sok településre vonatkozóan éppenséggel semmi sem maradt ránk. Jelen esetben viszont, ha a jellemzés egy-két szavas is, de összesen 77 különböző háztartásról 100 jelző, illetve minősítés áll rendelkezésünkre azonos időpontból. Közülük mindössze hét tartalmaz negatív minősítést /mindegyikük a pócsmegyeri kárösszeírásból származik/: négy zsellér esetében kifogásolják a munkaintenzitást /"dologtalan", "rest", "szeret nem dolgozni", "fia serényebb lehetne"/, egy zsellér magaviseletét helytelenítik /"míg lázadt, jobb volna dolgoznia"/, két telkes jobbágynál pedig megjegyzik, hogy a gazda, illetve a másik esetben a gazdával együttélő vő "jobban gazdálkodhatna" .

A pozitív tulajdonságok és magatartások felsorolása sokkal gyakoribb és színesebb. 68 esetben csatolják a kárfelméréshez azt a megjegyzést, hogy az összeírt háztartásfő "iparkodó, igyekező, jóigyekezetű, munkás, dolgos, serény, szorgalmatos", 14 esetben kiemelik jó magaviseletét /"jámbor, jó, jóerkölcsű, józan"/, 11 esetben jó gazdálkodását /"gondos, jó gazda, jó napszámos"/. E jelzők és minősítések különösen akkor válnak értékessé, ha figyelembe vesszük irányultságukat, előjelüket, és azt, hogy mely társadalmi rétegeket kísérnek.

/28. tábla/ Irányultságát tekintve a minősítések 72 százaléka a munkaintenzi296