Pest-budai árvíz 1838 (Budapest, 1988)

Faragó Tamás: Az 1838. évi árvíz a Szentendrei-sziget falvaiban

Mindebből több következtetés vonható le. Bár falvaink területének jelentős része ártéren feküdt, melyet a Duna rendszeresen elöntött, a kedvező adottságok következtében - piacok közelsége, szőlőtermesztésre alkalmas területek birtoklása - Monostor kivételével helységeink már nem a Duna mentén ekkor még gyakori,’elsősorban saját szükségleteik kielégítésére törekvő állattenyésztés központú ártéri gazdálkodást folytatták, hanem nagy szerepet játszott gazdasági életükben a szőlőre, gyümölcsre illetve a háziipari termékként előállított kenyérre alapozott piaci árutermelés. Mivel az ezekhez szükséges területek egy része - főleg a szőlők - nem a szigeten,hanem a jobb parti dombokon illetőleg hegyoldalakon feküdtek, a települések gazdasági alapja részben védett volt az árvizek pusztításaitól. Másrészt ez a gazdálkodás, mely bár eszközrendszerében nem, gazdasági céljai tekintetében azonban modernnek volt nevezhető, bizonyos mértékben minden valószínűség szerint elkezdte a hagyományos társadalom- szerkezet lassú átalakítását. Erre utalnak mind a foglalkozási szerkezetek fent említett jellegzetességei, mind az, hogy egy történeti demográfiai vizsgálat Pócsmegyeren a hagyományos demográfiai magatartás XIX. század közepétől kezdődő megváltozását tudta igazolni. ^

2.2. Az árvízkárok dimenziói

A dunai árvíz évről évre visszatérő esemény volt a Szentendrei-sziget falvainak életében csakúgy, mint több tucat más, ártéren, dunai szigeten fekvő magyarországi településében. Az 1838-as év azonban a katasztrófa méretei tekintetében bizonyos értelemben kiemelkedőnek számít. Míg korábban gyakori volt az, hogy az elöntés csak egy-egy folyamszakaszra korlátozódott, most az árvíz az egész Dunavölgyét végigpusztította. Eltért a megszokottól abban is, hogy a víz 1837 decemberétől több hullámban támadt a településekre. Fentiek miatt azonban feltételezhető, hogy a felkészülés is némileg nagyobb volt az átlagosnál. Bizonyosra vehetjük, hogy nemcsak a Tótfalu jelentésében említett jegyző kísérelte meg - egyébként mások, nyilván sokat tapasztalt helybeliek tanácsára - javait biztonságba helyezni. A felkészülésre utal az is, hogy meglepően sok összeomlott ház adata mellől hiányzik a berendezésekre vonatkozó kár feljegyzése. Aligha hihető, hogy minden esetben olyan háztartással van dolgunk, mely említésre méltó - jobban mondva:kárfelvételre érdemes - eszközállománynyal nem rendelkezett.

286