Pest-budai árvíz 1838 (Budapest, 1988)

Faragó Tamás: Az 1838. évi árvíz a Szentendrei-sziget falvaiban

Forrásaink természetéből következően az árvíz hatását csak vázlatosan tudjuk felmérni. A függelékben közölteken túlmenően részletes szöveges leírást sem az árvíz lefolyásáról, sem az egyes helységek épületállományára, lakóira gyakorolt hatásairól nem találtunk, így szinte kizárólag a készített kárösszeírásokra illetve az ebből, valamint más források egy-egy részletéből, elejtett megjegyzéseiből adódó következtetésekre voltunk utalva. A katasztrófa tudati hatásáról például semmit sem tudunk, pedig bizonyára elég mély lehetett. Világosan mutatja ezt, hogy a tótfalusi római katolikus plébános még 1901-ben is említésre érdemesnek tartotta az 1838-évi árvizet, míg Pest életében a hatás az 1870-es évektől kezdve inkább csak az évfordulós zsurnalisztikára szűkült le. Sok kortárs például, akiről tudjuk, hogy 1838 márciu8 /

sában a fővárosban volt, meg sem említette az árvizet visszaemlékezéseiben.

Nem sokat tudunk az árvíz társadalmi hatásáról sem. Épp a részletes leírások, visszaemlékezések hiánya miatt nem állt módunkban felmérni azt, hogyan működött katasztrófa sújtotta közösségeink belső kapcsolatrendszere, hogyan vizsgázott a szükséghelyzetben a helyi társadalom szervezete, különös tekintettel a formális vezetésre. Adataink a háztartásonként! vizsgálat révén egyedül a hosszabb távú társadalmi folyamatokba engedtek meg némi bepillantást - erre a továbbiakban még visszatérünk.

Az árvíz hatása az anyagi javak1 pusztulásában volt a legjobban megfogha-. tó - lehet, hogy ez is volt a legnagyobb méretű. Aránylagosan a nagyobb kár Monostort és Pócsmegyert érte. /7. tábla/ Mindkét helyen elpusztult a házak túlnyomó többsége és gyakorlatilag tönkrement a teljes őszi vetés. A károsult háztartások kétharmada - az összes háztartás több mint fele - kisebb-nagyobb mértékű kárt szenvedett házi és gazdasági eszközeiben is. /8. tábla/ Tótfalu helyzete valamivel kedvezőbb volt. Itt a házak 55 százaléka épen maradt, és viszonylag kevesebb volt az eszközkár - talán jobban felkészültek vagy jobban szervezték meg a mentést. A vetésadatokból arra következtethetünk, hogy a tótfalusi földek egy része is mentes maradt az elöntéstől. /Lehet persze, hogy ezek nem szigeti, hanem Tahi pusztán fekvő területek voltak./

Ha a károsodás szerkezetét nézzük, mely az összeért különböző típusú vagyontárgyak és ingatlanok pengő forintban megadott értékéből számítható ki /9. tábla/, akkor jelentős eltérést tapasztalunk a három település adatai között. Tótfalu veszteségeiben például az épületkárok kisebb szerepet játszottak. Ez részben annak a torzításnak a következménye, hogy a vetéskárokat túlbecsülték, részben valós jelenséget tükröz : a károsultak kb. harmadának csak veteményei pusztultak el, épületkárt nem szenvedett. Monostor esetében a

287