Pest-budai árvíz 1838 (Budapest, 1988)
Patkóné Kéringer Mária: Pest megye és az 1838. évi árvíz
A húsárak alakulásához találtam összehasonlító adatokat is.így ugyanezen időszakban a nagykátai piacon 11,5, a nagykőrösin 10,6, a kecskeméti hetivásáron 11,5,a ceglédin 10,5 krajcár egy font marhahús ára.^® További összehasonlítási lehetőségként idevettük néhány más - környező - megye hivatalos /limitált/ árát. így a jászkun terület Kisasszonyhavi /augusztus/ limitálása szerint 1 font marhahús llxr, a faggyú a "bevett szokás szerint" ennek kétszerese. A Nógrád megyei Szent István havi /június/ árszabás szerint 10xr., de kiemelt helyeken 17xr. /pl. a nagyobb helységekben, ill. a katonaságnak/, a fagy- gyúét 22xr-ban állapították meg. Hont megye, helységtől függően 10-12xr. között állapítja meg a marhahús fontjának az árát.Heves megye,árszabása a legalacsonyabb. Itt helységtől függően 9-10xr. az ár.^ Az adatokból megállapítható tehát, hogy magyarországi viszonylatban a pesti piac a legdrágább, itt volt leginkább érdemes eladni az állatokat./Csak a bécsi piac árai magasabbak, ahol 20 krajcár volt egy font marhahús./ A pesti és budai mészárosok azonban még a viszonylag magas húsárakkal sem voltak megelégedve. Panaszaikat 1838 májusában és júniusában még fokozták és számos kérvényben kérték a megyét a limitált árak felemelésére. Hivatkoztak arra, hogy "... a rendkívüli vízár által, mellyben az egész városi lakosság szenvedett mi is felette megkárosodtunk, és házaik, mellyek többnyire a külvárosokban helyheztetve vannak, hol egészen ledültek, hol tetemesen meg- rongáltattak. A pilisi járásbéli mészárosok sem maradtak el panaszaikkal városi kollégáiktól, sőt még továbbmentek, ők az "élő állat" magas árára, valamint betegségben és fertőző "nyavalyákban" való állatpuszulások miatt is kérik a hús árának emelését. Mint már az előbbiekben jeleztem, a hús árának emeltetése összefügött a faggyú, a szappan és a gyertya árváltozásaival. Ez utóbbiak ára - függetlenül az árvíztől - nagymértékben csökkent. Ennek okát a mészárosok abban látták, hogy ez időben a gyertya használatát - főleg a "nagyházaknál" - kiszorította a lámpa, a fel nem használt faggyút így olvasztott állapotban - áron alul - exportálhatták. További árcsökkenést idézett elő a számtalan "messzi földről" a heti vásárokra érkező szappanárus, akik leszorították a szappan árát.^ Az árcsökkenés viszont azt eredményezte, hogy a mészárosok - akik a faggyúval együtt vették meg az állatot - korábban a gyertya és szappankészítők számára kellő haszonnal el tudták adni a számukra felesleges faggyút. Ennek árcsökkenését viszont - saját hasznuk biztosítása érdekében - a hús áremelésével kívánták biztosítani. 260
