Pest-budai árvíz 1838 (Budapest, 1988)

Patkóné Kéringer Mária: Pest megye és az 1838. évi árvíz

A táblázatból egyrészt kitűnik, hogy az árvíz által meghatározott időszakunkban /1838. március és július között/ a gabonaneműek ára 2-szer, ill.

2 1/2-szer alacsonyabb, mint azt megelőző, és az azt követő években. Figyelemre méltó ez a nagymértékű árcsökkenés. Magyarázatát abban látom, hogy ebben a néhány hónapban - a felhívások hatására - olyan mennyiségű áru érkezett Pest, és a környező mezővárosok piacaira, ami "kikényszerítette" az árak csökkenését .

A gabonaneműek árainál 1838 viszonylatában a folyamatosan többé-kevés- bé egyenletes ár tapasztalható, a betakarítás utáni átmeneti árcsökkenéssel nem találkozunk. Ennek magyarázatát egyértelműen az 1837-38-as tél kedvezőtlen alakulásában, valamint az áradások okozta károkban találhatjuk. Bármennyire is szorgalmazták a vetések megismétlését, az 1838-as év termése a vártnál jóval kevesebb lehetett.

Hasonlót tapasztaltunk a különböző minőségű lisztek árainak alakulásakor. /Lásd a 4. táblát./ Mint az adatokból látható az 1838. januári igen alacsony ár mintegy 25 százalékos átmeneti növekedést mutat április elejére. Két héten belül azonban 10 százalékot csökken. Ez részben magyarázható a nagy- mennyiségű gabonafelhozatallal , valamint az átmenetileg leállt hajómalmok újra üzembe állásával. A hátralévő hónapokban, sőt a további években is a liszt árának emelkedését tapasztaljuk, ez azonban "beleillik" az 1825 óta tartó folyamatosan emelkedő irányzatba.

Mi volt a helyzet az ún. "főzelékfélék" áraival? Az ide sorolható: bab, borsó, lencse árváltozásait az 5. táblán követjük. A számokból megállapítható, hogy az 1837-es termés alapján - 1837 szeptemberében - az előző árakhoz képest a bab ára 50 százalékkal, a borsó és a lencse ára 25-25 százalékkal csökkent. 1838 első három hónapjában kb. 10 százalék áremelkedés tapasztalható. Áprilisban azonban ugyanilyen százalékkal csökkennek az árak, ami szintén a kínálat hirtelen növekedésének tudható be. Az 1838-as év második felétől ismét a folyamatos áremelkedés tapasztalható.

Szólni kell még a húsárak alakulásáról. Itt már jóval ellentmondásosabb a helyzet. Az élő marha eladási ára függött a belőle nyerhető hús és faggyú arányától, de az állat korától is, mert ha nagyon öreg volt, akkor csak a "bőr árán" kelt el. Az "ideális" vágó marhából 480-490 font húst, és 80-100 font faggyút tudtak nyerni. A hús ára fontonként 1837 dec. - 1838 májusa között 13-14 /váltó/ krajcár között mozgott.

259