Pest-budai árvíz 1838 (Budapest, 1988)
Bácskai Vera: Társadalmi változások Pesten az 1830-1840-es években
zott közéjük, a 10 forintnál többel adózók aránya pedig csupán 1,5 százaléka volt, az 1793,évi 7 százalékkal szemben. A legnagyobb adót fizetők közé a kézművesek 3,1 százaléka,a kereskedők 1,1 százaléka, a vendéglátók 2,2 százaléka tartozott. Az 5 forintnál nagyobb adót fizetők aránya a kereskedők között volt a legmagasabb /22 százalék/, de míg a kézműveseknek több, mint a fele 2-5 forint átlagadót fizetett, és csupán 33 százalékuk tartozott az ennél kevesebbel adózók közé, a kereskedőknél fordított helyzetet tapasztalunk: 60 százalékuk adóterhe 2 forint alatt maradt. Ez a tény önmagában is elég ékesszólóan bizonyítja a budai kereskedelem jelentéktelenségét, a szűk helyi jellegét. De a kézművesek kereseti lehetőségei is messze elmaradtak a pestieké mögött: itt sokkal több volt a proletár szinten élő mester /hacsak szőlőbirtokuk nem emelte őket e szint fölé/: a mesterek egyharmada fizetett a legényekkel egyező, vagy annál is kisebb jövedelemadót, s több mint 10 százalékuk adója a napszámosokra kirótt legalacsonyabb adótétellel volt egyenlő. <" J ^ i f , Budán is módosult az egyes szakmák rangsora. Míg a 18. század végén a legnagyobb adót fizetők között a legnagyobb számban molnárok, pékek, mészárosok és szabók fordultak elő, 1840-ben a mészárosok változatlan aránya mellett a szabóké erősen csökkent, a molnároknak és pékeknek már csak 1-1 képviselőjük volt a legnagyobb adót fizetők csoportjában. A szappanos, serfőző és kéményseprőmesterség tartozott ekkor a jövedelmező mesterségek közé: a legnagyobb adózók között az élen a különböző haszonbér!ők /főképp a fürdőbérlők/ álltak, rézművesek, ácsok, téglaégető tulajdonosok, kocsi- és bőrgyárosok szorították ki a kovácsokat, borbélyokat, kádárokat, lakatosokat, szűcsöket és nyergeseket. A kézművesipar és kereskedelem kereseti lehetőségei ugyan jóval alacsonyabbak voltak Budán, mint Pesten, keresetüket viszont jóval nagyobb mértékben egészítette ki a bortermelésből eredő jövedelmük. Budán sokkal nagye¥b volt az ingatlanbirtokosok aránya, mint Pesten. 1828-ban a polgárjoggal rendelkezők 65 százaléka volt háztulajdonos és 60 százalékuk rendelkezett mezőgazdasági ingatlannal, többnyire szőlővel. A kézművesek 42 százalékának volt háza, egy- harmadának szőleje, hasonló arányok jellemezték a kereskedőket is. A fő jövedelemforrás a szőlő volt: a házbérjövedelem a pestinek csak töredékét tette ki - átlagos összege évi 130 forint körül mozgott, s e tekintetben a kézművesek és kereskedők között alig volt különbség. A nemesség itt is részarányát jóval meghaladó arányban részesült a házbérjövedelemből, de évi átlagos 563 forintnyi jövedelmük a pestinek nem egész felére rúgott. Wi r V Xi-J-Ícr 219
