Pest-budai árvíz 1838 (Budapest, 1988)
Bácskai Vera: Társadalmi változások Pesten az 1830-1840-es években
Budán tehát a jövedelem egyik legfontosabb formája a bortermelés volt, amely a lakosság számottevő részének egyetlen, de a kézműveseknek és kereskedőknek is fontos, számos esetben alapvető megélhetési forrása volt, amely a városi szegénység számára is a legfőbb munkaalkalmat biztosította. Az adótételek alakulása tehát mindkét városban a szakmák jövedelmezőségének átalakulását tükrözi. Budán a váltás elsősorban az egyes kézművesmesterségek között ment végbe. A kézművesek megtartották vezető pozíciójukat a legnagyobb adózók sorában, s éppen ezért e városban nem is éleződtek ki oly mértékben az ellentétek az iparűzők és kereskedők között, mint Pesten. jHA gazdaságok és szegények közötti távolság fokozódását jelzi Pesten a legkisebbje^ legnagyobb... átlagos jövedelemadó közötti, különbség növekedése. 1797— ben a legmagasabb - 40 forint 38 krajcáros adótételnek. 1840-ben a napszámosok által fizetett 48 krajcáros adó már csak betvenötödrésze volt a legmagasabb, 60 forintos adónak, A jövedelmekben és vagyoni állapotban mutatkozó különbség azonban ennél is sokkal nagyobb volt, hiszen az igazán szegények még adót sem fizettek. Az 1840. évi jövedelemadókivetésben szereplő 9649 személy a nagykorú lakosságnak mindössze 27 százalékát, a felnőtt férfiaknak is nem egészen a felét tette ki, az adózás alá nem vont cselédeket leszámítva.^ A jövedelemadóval nem terhelt tisztviselő-értelmiségi réteg, a városban élő nemesség, vagy a csak városi ingatlanai után adózó, kereső foglalkozást nem űző polgári lakosok aránya nem haladhatta meg a 10 százalékot, ami azt jelenti, hogy a felnőtt férfiak mintegy egyharmada-egynegyede paupernek tekinthető, j p A lakosság vagyoni rétegződését a valósághoz hívebben tükrözik a minden vagyontárgyat - beleértve a város területén kívül fekvő ingatlanokat is - tételesen felsoroló hagyatéki leltárak, amennyiben az elhaltak összességének, ^ O vagy túlnyomó többségének hagyatékát összeírják, mint ahogy ez Bécsben történt7 Budán és Pesten azonban a hagyaték hatósági leltározására elsősorban azoknál került sor, akik végrendeletüket a tanácsnál letették. Rajtuk kívül a kórházban, szegényházban, munkaadójuknál vagy szállásadójuknál elhunyt magányos embereknél, vagy olyan esetekben, ha ezt a kiskorú örökös/ök/ jogainak védelme megkövetelte. Mindebből következik, hogy a nincstelenek és a szegényebbek anyagi helyzetéről csak véletlenszerű adatok maradtak fenn, hiszen végrendeletet elsősorban azok készítettek, akiknek volt miről rendelkezniük, s a kiskorúak jogainak megvédésére is jelentősebb hátrahagyott vagyon - főképp az ingatlanok - esetében volt szükség. A hagyaték hatósági leltározása tehát viszonylag—ritkán került sor. Az árvizet követő 3 évben - 1840-42-ben - keletkezett hagyatéki iratok között “TÖ' 24 220
