Pest-budai árvíz 1838 (Budapest, 1988)
Bácskai Vera: Társadalmi változások Pesten az 1830-1840-es években
199 A foglalkozási struktúra változatlansága azonban látszólagos, s elsősor- ban annak tulajdonítható, hogy mind a lakosságnak csaknem egészére kiterjedő > s lélek- és népösszeírások, mind az annak szőkébb részét felölelő adóösszeíráI sok a régi rendi kategóriák és osztályozási elvek szerint tartották nyilván az e kategóriákba tulajdonképpen már egyáltalán nem beilleszthető városlakókat . A lélekösszeírások vallás szerinti, s ezen belül a nagy- és kiskorúak ° ^ ■ " — ........................» *>' Iq, neme k szerinti bontásában tüntették fel a lakosság megoszlását. Foglalkozás alapján csak a szolgákat és napszámosokat különítették el - létszámukról ez az egyedüli forrásunk -, természetesen anélkül, hogy információt nyújtottak volna rendkívül sokrétű alkalmaztatás! formáikról. A nemtelenek összeírásaiból csak az egyháziak és ahonoratiorok száma állapítható meg, mert az egyre sokrétűbb foglalkozást űző férfilakosság besorolása csupán három rendi jellegű csoportosítást lehetővé tevő rovat - polgárok és kézművesek, inquilinusok, subinquilinusok és egyéb vegyes állapotúak, illetve a családapa fiai rovat állott rendelkezésre. Ezek nemcsak a foglalkozás szerinti, de még a rendi megoszlás meghatározására is alkalmatlanok, mert a polgárjoggal rendelkezők száma sem állapítható meg belőlük. A foglalkozásokat szakmai részletezéssel megadó adóösszeírások ugyan töb- bé-kevésbé megbízható adatokat tartalmaznak az önálló iparűzők és kereskedők számáról, és az adótételekből rétegződésükre is lehet bizonyos fokig következtetni, státuszukra már kevésbé, mert, mint látni fogjuk, ez az önállóság sok esetben illuzórikus volt. Teljességgel hiányoznak viszont belőlük - a más forrásokban sem szereplő - városi ingatlanbirtokkal nem rendelkező nemesek, tisztviselők, értelmiségiek /akiknek a honoratiorok csak bizonyos részét képviselték/, azaz egy számban ugyan jelentéktelen, a városi élet szempontjából azonban nagyfontosságú réteg. Nem tartalmaznak adatokat a mesterek háztartásában élő legényekről, cselédekről, a női munkavállalókról, és az alkalmi munkából élő napszámosok jelentős részéről, azaz a városi lakosságnak számottevő, és éppen a vizsgált időszakban rohamosan növekvő csoportjairól sem. A városban lezajló társadalmi változásokról ezért a foglalkozás szerintiéií összetétel alakulásánál jóval többet árulnak el a demográfiai mutatók. Pest népességnövekedésének üteme a 19. század első felében messze meghaladta a többi magyarországi városét. Míg az 1787. évi népszámláláskor 22 000 fős lakosságával a negyedik helyen állt, és európai mértékkel mérve a kisebb középvárosok közé sorolható, az 1820-as években 50 000 főt meghaladó népessé-
