Pest-budai árvíz 1838 (Budapest, 1988)

Bácskai Vera: Társadalmi változások Pesten az 1830-1840-es években

Ez az átalakulás elsősorban Pest társadalmát jellemzi; a budai lakosság életét is elsősorban Pest növekvő gazdasági és politikai szerepe befolyásolta. Részben ez okból, részben mert Pest társadalmára vonatkozóan jóval gazdagabb szakirodalomra támaszkodhattunk, a jelen vizsgálat középpontjában a pesti társadalom áll. Nem utolsó sorban abból a megfontolásból is, hogy mivel e várost az árvíz sokkal erősebben sújtóttá, mint jobbparti testvérvárosát - Pesten a házaknak több mint a fele összeomlott, további egyötöde súlyosan megrongálódott, míg a budai partmenti külvárosok épületeinek csupán mintegy egyötöde ká2

rosodott, ezen belül 8 százalék omlott össze - nagyobb súllyal merülhet fel; a kérdés, hogy e súlyos katasztrófa milyen mértékben és miként hatott a tár-* sadalmi átalakulás folyamatára.

A lakosság foglalkozás szerinti megoszlásában - már amennyire az a külön- böző típusú források és kortársi becslések egybevételével egyáltalán meghatározható \, - a század első felében nem ment végbe jelentős változás. Az egyes rendi csoportok, illetve foglalkozáscsoportok egymás közötti arányában ugyan észlelhető csekély átrendeződés, néhány százalékos módosulás, így mindkét városban valamelyest nőtf^a kereskedők aránya a kézművesek rovására, valamint emelkedett a nemesek, tisztviselők, értelmiségiek száma is, de ezek így is az össznépességnek csupán néhány százalékát tették ki. A szolgák és napszámosok aránya a század első felében csaknem változatlan maradt, mindvégig 20-30 .százalék között ingadozott, s legfeljebb egymás közötti arányukban észlelhető változás. Míg a századforduló idején a férfiak között a napszámosok voltak többségben, az 1820-as évektől kezdődően - az árvizet követő néhány év kivételével - az egyensúly az előbbiek javára billen át. A század közepén - ha hitelesnek fogadható el az 1847/48. évi lélekösszeírás besorolása - a férfi- • szolgák a napszámosoknak már több mint háromszorosát tették ki.

Ipari vállalkozó - amennyiben a manufaktúráknak, gyáraknak nevezett, de többnyire inkább nagyobb kézművesműhelyeknek tekinthető üzemek tulajdonosait annak tekinthetjük - csupán kevés élt a fővárosban, és a gyári munkások száma, amelyet Häufler^1 1846-ban mintegy 900-ra becsült, eltörpült a kézműveslegényeknek szintén Häufler által mintegy 7000-re becsült számától.

Pusztán a foglalkozáscsoportok arányait tekintve a 18. század végéhez képest nem ment végbe jelentős változás: a foglalkozási struktúra még az 1840-es években is inkább a középkori várossal, mint a modern nagyvárossal mutatott több rokonvonást.

198