Pest-budai árvíz 1838 (Budapest, 1988)

Faragó Tamás: Katasztrófa és társadalom. Az 1838. évi árvíz történetének vázlata

3. AZ 1838. ÉVI PEST-BUDAI ÁRVÍZ

3.1 A kutatások eddigi eredményei

Mint az a 3. táblából is látható, a kisebb, illetőleg az 1800 előtti árvizek esetében általában kevés forrás áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy a szó- banforgó katasztrófát megismerjük. Az esetek többségében nemhogy társadalom- történeti elemzésre nincs lehetőség, de gyakran még az alapadatok - vízmagasság, elöntött terület, pusztítás méretei, a katasztrófa pontos időbeli lefolyása - is hiányosak. Sokkal kedvezőbb helyzetben van viszont a kutató az 1838. évi árvíz esetében. Ekkorra már nemcsak a központi, hanem a helyi igazgatási szervek is magas szintű írásbeliséget alakítottak ki, így a rendes hatóságok illetőleg a katasztrófa következtében létrehozott különleges szervezetek - királyi biztosság, segélyosztó választmányok - működéséről viszonylag jelentős mennyiségű iratanyag /kárfelmérések, segélykérvények, hivatali tevékenységgel kapcsolatos egyéb iratok/ maradt ránk.^“^ Számottevő mennyiséget tesznek ki az elpusztult épületek újjáépítésével kapcsolatos iratok - főként tervrajzok és építési engedély kérelmek - valamint a vízrendezés-árvízvédelem vonatkozó anyagai.A korszakban a középső és felső rétegek körében már majdnem teljeskörű az írni-olvasni tudás, így viszonylag jelentős magánszemélyektől ránk maradt forrásanyaggal/lévelekkel, naplókkal, visszaemlékezésekkel/ rendelkezünk. Sok a .közvetett forrás: anyakönyvek, közegészségügyi jelentések, piaci árak és egyéb gazdasági jellegű iratok. Minden valószínűség szerint komoly mennyiségű árvízzel kapcsolatos adat lehet az eddig kellőképpen nem vizsgált egyházi levéltárakban is. Ezen túlmenően 1838-ban már nagyobb számú az az információ, mely a sajtó hasábjain lát napvilágot. Az árvíz időszakában Pest-Budán - nem számítva a szaklapokat, folyóiratokat és az elsősorban a nem

helyi lakosságnak szóló szerb-horvát újságokat - 14 magyar és német nyelvű új18/

ság és hetilap jelenik meg. Végezetül a források közé sorolhatók az ugyan19 /

csak szép számban ránk maradt tárgyi és ikonográfiái emlékek is.

Egyrészt a források mennyiségét látva, másrészt arra a tényre gondolva, hogy a katasztrófák - most ne firtassuk, hogy mi okból - mindig is felkeltették az emberek érdeklődését, azt hittük, hogy a téma jól feldolgozott, 150 évvel utána már nehéz lesz róla valami újat mondani. Miután azonban áttekintettük a vonatkozó illetve a potenciálisan szóbajöhető irodalmat, véleményünk megváltozott.

16