Magyar szociológiatörténeti füzetek, 2. (Budapest, 1986)

Gyurgyák János: Az útkeresés és a felkészülés évei (1919-1933)

is, ha nem a magánvállalkozó, hanem az állami bürokrácia lesz a munkás gazdája, ha ugyan nem válik egyenesen rabszolgamunkává a mindenható államleviathannak kiszolgálata- tott munkás robotja. A termelő csak akkor lesz valóban szabad, ha a maga gazdájává válik. A kollektivisták ezzel szemben jogosan hangoztatják, hogy a munkáscsoportok kapitalizmusa még nem szocializmus, sőt ellenkezőleg, hogy az a mai magánmonopóliumok helyébe olyan csoportmonopóliumokat létesítene, amelyek a gazdaság anarchiáját csak kiéleznék, a munkásság szolidaritását megbontanák, és végeredményben csak a magánkapitalizmus újult erővel való feltámadására vezethetnének. A termelés nem öncél, hanem annak a fogyasztást kell szolgálnia, a fogyasztót pedig csak az állam és a község képviselhetik hatékonyan. Ezért az állam kezébe kell a termelés irányítását letenni, nem pedig a termelő kezébe, aki csak a maga különérdekét, nem pedig a közérdeket tartja szem előtt."^

A gildszocializmus elmélete két alappilléren nyugszik: a funkcionális társadalomszemléleten-'-Ol és az autonom törekvéseken. "E funkciók azok, amelyek az embereket szövetkezésre ösztönzik: együttes termelésre, együttes fo- 100

100Polányi, 1922. (55). 7.p.-*-0-*-"... az államhatalom mesterségesen egységesíti és ezzel megnyomorítja a társadalom természetes és egészséges egységét. A társadalom tulajdonképpen organizmus, amelynek egyes szervei összhangzóan végzik funkcióikat. Ez az új funkcionális társadalomelmélet kiindulópontja." Polá- nyi, 1923. (129) 5.p.

57