Magyar szociológiatörténeti füzetek, 2. (Budapest, 1986)
Gyurgyák János: Az útkeresés és a felkészülés évei (1919-1933)
gyasztásra, közös szomszédságokra, szellemi szövetségekre. Ilyen természetes alakulatok a mai társadalomban a szak- szervezetek, a szövetkezetek, a községi kötelékek, a világnézeti és kulturális csoportok. Valamennyi az egyéni élet egy-egy funkcióját valósítja meg. Egy és ugyanaz az egyén tehát többféle szervezet tagja, aszerint, hogy az illető szervezet az ő életének melyik funkcióját öleli fel, Egy valóban demokratikus társadalomban tehát, amelyben semmiféle erőszak- vagy birtokprivilégium sem zavarja meg az egyének természetes szerveződését, szükségképpen harmónia uralkodik a társadalomalkotó szervezetek működése között." 102 A gildszocializmus lényege tehát, hogy a termelők érdekeit a termelők maguk (azaz a szakszervezetek), és a fogyasztók érdekeit pedig a fogyasztási szövetkezetek, a községek és az állam képviselje, ^3 A termelési szervezeteket (szakszervezeteket) azonban ipari szövetségekké kell átalakítani (a szakmai alap helyett iparági alapon kell megszervezni), s az így keletkezett egy-egy ipari szövetség nem más, mint a modern gild. A magántulajdonból kiragadott termelési eszközök így nem az állam, hanem a gildekké kiépített szakszervezetek kezé^2Uo. 5.p. lO^Ez utóbbi összefügg Polányi szocializálás-felfogásával is. Véleménye szerint a szocializálásnak három formáját kívánatos megteremteni: az államit, a községit és a szövetkezetit. Erről bővebben: Polányi, 1922. (52). 9.p. 58
