Magyar szociológiatörténeti füzetek, 2. (Budapest, 1986)
Gyurgyák János: Az útkeresés és a felkészülés évei (1919-1933)
várta: "Az országgyűlési többség akarata mindenható - ez a dogma erejével befogadott hit a modern Anglia politikai fejlődésének a kulcsa. Ezért van ott a forradalmi elméleteknek olyan kevés talajuk, de viszont ezért lett Nagy- Britanniából a gyakorlati radikalizmus iskolája."99 A gildszocializmus lényege Polányi szerint az, hogy "a termelési eszközök társadalmasítását kívánja, de nem az államosításuk, hanem a szakszervezetek és a szövetkezetek által gyakorlandó demokratikus ellenőrzésük révén." S abban látja "világraszóló" jelentőségét, hogy mind a kollektivista-kommunista, mind a szindikalista társadalom-felfogást meghaladja azzal, hogy ezen elméletek alapvető ellentmondásait megszünteti (szabadság-elkobzás, ill. öncélú termelés). "A távol jövő ködébe vesző végső célkitűzéseket nem tekintve, azt mondhatjuk, hogy a kollektivista szocializmus az általános államosításra, a szindikalizmus az állam teljes kiküszöbölésére törekszik. Az előbbi a termelés vezetését az állami központi irányítás szerveire bízza, az utóbbi maguknak a termelőknek a kezébe kívánja letenni a gazdasági hatalmat. Ahogy ma az állami posta szolgálja ki a közönséget, úgy elvégezhetné az állam a termelés és elosztás minden más funkciójót is - mondják a kollektivisták. Ahogy a magánvállalkozó végzi ma el a termelési feladatokat, úgy elláthatná azokat helyette a munkásság is, ha övék volna a gyár, az iroda, a földbirtok - válaszolják a szindikalisták. A bérmunka pedig, bérmunka marad akkor 99Polányi, 1922. (52). 9.p. 56
