Magyar szociológiatörténeti füzetek, 2. (Budapest, 1986)

Gyurgyák János: Az útkeresés és a felkészülés évei (1919-1933)

lönbségek, amelyek miatt később eltávolodtak egymástól. "Mindketten végzetes sorsszerűséggel nézeteinkben látjuk énünket, amely hivatottá tesz és kötelez. Egyikünk sem képes sorsát ettől a hivatástól elválasztani... A sóvár ragaszkodás türelmetlenségével várom, hogy megmérjem az űrt, amely még bennünket is elválaszt. Idáig reméltem: közelebb állunk egymáshoz (hisz annyit tanultam tőled, hogy már ez is biztosítéknak látszott). Most azonban tudni akarom, hányadán vagyunk, mert tudom, hogy mit akarok és tudni szeretném, hogy Te mit akarsz. Nem általánosságban, hanem - annyira, amennyire megérteni képes vagyok - világosan, részletesen, kézzelfoghatóan. Tudni akarom, mi az, amiben egyedül állsz, mi az, amiben egyedül állok. Tudni szeretném, vannak-e pontok, amiben hiába ütközünk, hogy lelkileg felkészüljek arra, hogy ez az ütközés valahogy el ne válasszon bennünket... Te, úgy látszik, az általános elvek és feltételek, én a konkrét jelentések és átalakulási menetük iránt érdeklődöm. Te Dühringtől egy természetjog megteremtésére való felhívást olvastál ki (öregkorában határozottan ilyenre gondolt.) Én egészen mást. Számomra mind a két főmunkája egyetlen kísérlet egy probléma megfogalmazására, amihez azonban egyrészt a világnézete tisztázatlan, másrészt a társadalmi alakulatok maguk még éretlenek voltak."72

A huszas évek közepétől eltávolodtak egymástól és viszonyuk is megromlott, bár levelezésük nem szűnt meg.

72polányi Károly levele Oászi Oszkárhoz, 1921. júl. 30.

43