Magyar szociológiatörténeti füzetek, 2. (Budapest, 1986)

Gyurgyák János: Az útkeresés és a felkészülés évei (1919-1933)

Jászi örömmel fogadta Polányi tudományos sikereit. Egyik levelében így ír erről: "Nekem sikereid annál inkább elégtételt okoznak, mivel élénken emlékszem azokra az órákra a bécsi kávéházban, amikor igyekeztem a felhőkből a földre hozni gondolataid szárnyalását."^. Jászi azonban nem tudta követni barátja csapongó fantáziáját és optimizmusát. "Hogy 'hálát adsz a sorsnak1 mert a mai korszakban élhetsz, heroikus életnézésed újabb jele, ami csak akkor lehetséges, ha valaki képes magát idegen fájdalmaktól izolálni"- írja 1939 elején Polányinak.^4 Másrészt nem fogadta el Polányi radikális antikapitalizmusát, s az ebből szükségszerűen fakadó következményeket, amelyek Polányinál nem mindig tudatosodtak. Jászi - valószínűleg szokott modorában - figyelmeztethette erre Polányit,^ aki így védekezett: "Soha nem tekintettem magamat 'keresztény kommunistának' , és semmi nem rendíti meg azt a meggyőződésemet, hogy Te senkit sem nevezhetsz kommunistának, aki nem az. Még fontolóra sem vettem soha életemben, hogy kommunista legyek, még kevésbé, hogy 'utitárs'. Harmadrészt az 1945 utáni magyarországi fejleményeket is eltérően ítélték meg:

44

7^Jászi Oszkár levele Polányi Károlyhoz, 1948. febr. 23.

^Jászi Oszkár levele Polányi Károlyhoz, 1939. jan. 7. Egy Lesznai Annához írt levélben (1944. jan. 8.) még élesebben fogalmaz: "As to Karli, as you know, I am very critical about him and he often goes on my nerves with his dearrheic thinking... He is rather a vague dreamer with too much ambition."

'5A levelet - ma még - nem ismerjük.