Magyar szociológiatörténeti füzetek, 2. (Budapest, 1986)

Gyurgyák János: Eszmék, gondolatok, hatások Polányi Károly életművében

lálukig hű "polányisták" és harcos "anti-polányisták" heves küzdelme a bizonyíték rá. Életműve azt példázza, hogy a tudományban nem - mint ahogy az élet más területén sem - az állóvíz a természetes közeg.

Személyiségének másik jellemző vonása a magabiztosság és az elhivatottság, amely különösen ifjúkorában jellemezte. "A pártot kiforszíroztam és most csinálom. Ember, pénz, kilátás van bőviben. Sok baj volt egy ideig a Zweite-Garnitur-ral, akik sehogy sem tudtak elhelyezkedni. Vezetni nem tudnak még, végrehajtani pedig nem akarnak. Én természetesen mindenképp a végrehajtási végén fogtam meg mindent és így vezetek is. Jászinak talán ma én vagyok a legmeghittebb embere a pártban. Minden az én számlámra megy. Nem csak munkában, hanem erkölcsiekben. Vállalom az ódiumot - helyette -, és vállalom mindenütt a senki által sem vállalható felelősséget... Jászi sokat dolgozik. Ö vált be legjobban embereink közül... De talán a hőse az "action"-nak én vagyok... Személyemet mindenben háttérben kell kissé tartanom, mert tárgyi okokból annyira előtérben áll, hogy szinte kínos is, sok felesleges nehézséget okoznék magamnak, ha ezt külsőleg is kifejezésre juttatnám" - írja 1914-ben Polányi Mihálynak.^ Lukács György

naplójában egy érdekes részletet találunk a fiatal Polányi

8

tehetségének megítéléséről: "És ezért helyes a Leó érzése velem és Karlival szemben (egészen függetlenül attól, hogy mennyire becsüli túl itt Karlit, és függetlenül attól is,

□Polányi Károly levele Polányi Mihályhoz, 1914. jún. 27. “Popper Leó

10