Vendéglősök Lapja, 1937 (53. évfolyam, 1-24. szám)

1937-11-05 / 21-22. szám

53. ÉVFOLYAM 21—22. §KÁM 5 STATISZTIKÁI HIVATAL i BŐN V V T !. •> . 1»37. NOVEMBER 5. 9 9 9 ■ ■ (VEIDÉOLŐ-, SZÁLLÓ-, KAVÉHIPABI ÉS KÖZGAZDANACil SZAKLAP) M. kir. postatakarékpénztár csekkszánia 46.255 Megjelenik havonta 5-én. Elütizetésl díj félévre 8 pengő, egész évre 13 pengő Hirdetési díj szövegoldalon 50 filler, hirdetési oldalon 40 fillér hasabmilliméterenkint ALAPÍTOTTA : IHÁSZ OTÖRGT Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, IX., YIOLA-UTCA 3. SZÁM Telefonszám: 1—322—81 HIVATALOS ÓRÁK: DÉLELŐTT ÍO ÓRÁTÓL »ÉLETÍN 1 ÓRÁIG). Középlejáratú ipari hitel bevezetését tervezi a kormány, hogy ezzel az anyagi bajba jutott iparosság sorsán segítsen. Ugyanis Bornemisza Géza ipari miniszter a legutóbb kilátásba helyezte, hogy az iparos­ságnak középlejáratú termelési hitelt szándé­koznak nyújtani, hogy ezzel az iparos a több helyen lévő kölcsöneit konvertálja és adós­ságaitól olcsó kamatozás mellett szabadul­hasson. Az új termelési hitel bevezetésének rész­letei még nem kerültek nyilvánosságra, de a hírek szerint a kölcsön több évre szólna és ezer-kétezer pengős összegekben kerül majd kiosztásra. A lényege az, hogy külön bank­fedezet nélkül folyósítanák, igen kedvező fize­tési feltételek mellett. Ez a kölcsön kifejezet­ten termelési célokat szolgálna. A statisztikai adatok ugyanis meggyőzték az ipari minisz­tériumot arról, hogy a kisipar nem tudja a versenyt felvenni a gyáriparral, ami végered­ményben a kisipar teljes elsorvadására vezet, ha sürgősen nem segítenek előnyös kölcsönnel az iparosságon. Érdekes és a mai viszonyokra jellemző, hogy magának az államnak kell a hitelnyúj­tással az iparosság segítségére jönnie, mert a magánbankok csak olyan súlyos feltételek mellett hajlandók esetleg abban részt venni, amit az iparosság nem bír el. A vendéglátó ipar ugyancsak sokat szen­ved a magánkölcsönök súlyos feltételei miatt, amit legjobban igazol a sok vendéglői üzem beszüntetése és a vendéglősök napirenden lévő anyagi összeroppanása, ami nem egy esetben, sajnos, még öngyilkossághoz is vezetett. Valóban itt volna az ideje, hogy a gazda­adósságok rendezése után a vendéglátó- iparon is segítsenek, ha mással nem, de leg­alább előnyös kölcsönnyújtással. Hiszen a vendéglátóiparra kivetett sokféle adón keresz­tül többszörösen megtérülne a kedvezményes hitelakció költsége. A vendéglősipar a mai nehéz helyzetében igazán köszönettel venné az ipari miniszter úr által kilátásba helyezett ipari hitelt és bizton reméli, hogy a vendéglátóipar, mint az idegen­forgalom és közélelmezés fontos tényezője, valamint egyik legtöbb közterhet viselő ipar, nem marad az állam mostoha gyermeke és rajta éppenúgy, mint a többi iparágon, mi­előbb segítenek a kedvező kölcsönnel, hogy a végső összeomlástól idejekorán megmene­külhessen. Az alföldi állami borpincék ünnepélyes külsőségek között nyíltak meg. Az ünnepség fényét és jelentőségét Darányi Kálmán miniszterelnök megjelenése és a pincéket meg­nyitó nagyjelentőségű beszéde tette nevezetessé. Dr. Kiss Endre polgármesternek, báró Waldboti Kelemennek, a Szőlősgazdák Országos Egyesüle­tének és dr. Szabó Ivánnak, a kecskeméti szőlős­gazdák egyesülete elnökének köszöntése után a miniszterelnök emelkedett szólásra. Mindenekelőtt megköszönte az üdvözléseket, amely után többek között a következőket mondta : — Amikor az agrárválság az egész világon elterpeszkedett s a maga súlyos terhét rányomta a mi országunkra is, a magyar kormányoknak keresni kellett az utakat és módokat, hogy miként lehet ebből a nehéz helyzetből az országot kivezetni. Bizonyos sorrendet kellett megállapí­tani, mert csekélyek a rendelkezésre álló anyagi eszközök, s keresvén a sorrendet, elsősorban a búzakérdést kellett megoldani. Az én kormá­nyomnak jutott az a feladat, hogy megkezdje annak a kérdésnek megoldását, amit a szőlő- és borgazdálkodás válságának nevezünk. Amikor munkatársaimmal, Marschall Ferenc államtitkár­ral és Zombory Bertalan miniszteri tanácsossal, a kérdésekről tárgyaltunk, tudtuk azt, hogy a szőlősgazdák, munkások, a szőlő- és bor­gazdasággal kapcsolatos ipari ágakban foglal­koztatott iparosok és munkások száma majdnem megközelíti az egymilliót, vagyis, hogy az ország lakosságának majdnem kilencedrésze van köz­vetlenül vagy közvetve érdekelve ebben a kérdés­ben. Rájöttünk arra, hogy olyan megoldást kell találnunk, amelynek terhében az állam egészé­nek, a polgárság minden rétegének is részt kell vennie, mert nagyfontosságú nemzeti ügyről is szó van. Amikor a rendelkezésre álló aránylag nem nagy eszközök ismeretében azt vizsgáltuk, hogy mily módon lehetne mégis komoly eredményt elérni, arra a meggyőződésre jutottunk, hogy lényeges segítséget az árszínvonal felemelése nélkül nem lehet nyújtani. Az áralakulást a kereslet és kínálat szabályai határozzák meg és már kis felesleg is alkalmas az árak leverésére, különösen a szőlőnél és a bor­nál. Törekvésünk tehát arra irányul, hogy igye­kezzünk a felesleget a piacról elvonni s hasonló más eszközökkel is biztosítsuk azt, hogy nagyobb és jobb termés esetén a gazda ne kényszerüljön keserves munkájának gyümölcsét elkótyavetyélni. Ez az elgondolás érlelte meg azt az elhatározást, hogy mindenekelőtt olyan borpincéket, raktárakat létesítünk, ahol a termelők boraikat elhelyezhetik s nem kényszerülnek arra, hogy szüret után le­vert áron azonnal piacra dobják termésüket. Az újonnan létesített borpincéket — folytatta ezután szavait a miniszterelnök — a folyó évben biztosított összes férőhely több mint 200.000 hektolitert tesz ki. Az új borpincék az ország arra leginkább rászorult szőlőtermő gócpontjaiban létesültek, más helyeken pincebérletek útján, állami tulajdonban lévő pincék felszerelésével, a már meglévő állami közpincék befogadóképes­ségének emelésével, végül kölcsönhordóknak be­szerzésével s az arra rászorultak között való ki­osztásával igyekezett a kormány a hordóhiány enyhítéséről gondoskodni. A hordóhiány enyhí­téséről azonban nemcsak a borpincék megépítése és hordók beszerzése útján gondoskodott a kormány, de lehetővé tette a magángazdaságok részére is POPPER BORPINCÉSZET RÉSZVÉNYTÁRSASÁG Telefons 1-484-62 Budapest-Kőbánya, Előd ucca 8. szám.] Aiapíttatott 1869. évben. Az 1922. évi országos szőlő- és borgazdasági kiállításon aranyéremmel kitüntetve. Válogatott uradalmi fajborok. Kérjen saját érdekében árajánlatot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom