Vendéglősök Lapja, 1932 (48. évfolyam, 1-24. szám)
1932-05-05 / 9. szám
VEIVUÉGLŐ8ÖSÍ LAPJA 1033 május 5. 2 L ÍTOGASSA MEG A Budapesti nemzetközi Vásári MÁJUS 7-16. Köze! 1400 kiállító! ífr Több, mint 200 szakma! Borkiállítás! Vendéglői és szállodaipari berendezések! Élelmiszer, bútor, turisztikai és számos egyéb külön csoport. Kézműipari és háziipari csoportok. Nézze meg a Magyar Házat! Rádión tizenhét haza!! 50 százalékos utazási kedvezmény május 2—21-ig. Nagymérvű kedvezmények gyógyfürdőkbe, színházakba és szórakozóhelyekre. Vásárigazolvány és felvilágosítás kapható: Budapesten a vásárirodánál, V., Alkotmány-utca 8. szám. termelés. Számolnia kell minden kormánynak azzal, hogy külkereskedelemben és belföldi fogyasztási lehetőségek keresésében egyaránt az elsők között számoljon a borral és annak termelésével, forgalombahoza Lalával és fogyasztásával foglalkozó népével. Amikor elérkeztünk ehhez a tisztánlátáshoz, a mi igazunk teljes kivívása nem késhetik pillanatokra sem. És a kezdeményezés dicsősége Bessenyeyéket illeti meg majd a hálás utókor előtt! Janossy Karoly, vendéglős és termelő. A borbatynzás megszün harcol a vidék. Csorna javaslata a pénzügyminiszterhez. A csornai és járási ipartestület vendéglős, korcs- máros és kávés szakosztálya a pénzügyminiszterhez ezt a tanulságos feliratot intézte : Kegyelmes Urunk! A gazdasági helyzetnek minden téren való leromlása talán egy iparágat sem sújt oly érzékenyen, mint a korlátlan italmérőket: a vendéglős és korcsmáros ipart. A folyton szaporodó házi kimérések, a batyuzó borárúsok és a faluzó boros szekerek a vendéglők és korcsmák italmérését teljelsen megbénították, tönkre tették. A fentiek ugyanis a legális italmérőkkel szemben óriási előnyben vannak. A korlátlan italmérőt az italmérési, kereseti, forgalmi adó stb. terheli, ezzel szemben e batyuzó borárús egyáltalán semmit, az utazó borVendéglő belvárosban, lakással, bálok stb. élelmezési ellátásával augusztus hó l-re kiadó. Értekezés minden csütörtökön este 7—8 óra között Molnár-utca II., I. emelet. árús-termelő szintén csak nagyon ritka esetben adózik, mert üzleteit útközben tanyákon, majorokban, vagy eldugott falusi házakban bonyolítja le, ily helyeken utánpótlásra raktárt tart fenn, ahol annak ellenőrzése, hogy mily mennyiséget adott el, szinte lehetetlen. Ezzel szemben a vendéglős és korcsmáros fogyasztását az utolsó cseppig ellenőrzik és megadóztatják, vagy ha fizetni nem tud, újabban az italmérési engedélyét is bevonják. A törvény szerint az utazó-borárúsok csak 25 literes tételekben adhatják el boraikat, azonban a gyakorlat bebizonyította, hogy nemcsak kisebb, literenkint hanem még deciszámra, poharanként is adnak boraikból, sőt legújabban a hardóból gummicsövön át itatják a kevesebb pénzzel rendelkező fiatalságot úgynevezett slukkal, 6—8 fillérért. Eltekintve e szabálytalan és törvényellenes módtól, ez az eljárás az ifjúság és az egész falusi lakosságra erkölcsileg is módfelett káros hatással van, mert a fiatal suhancok szülőiket is meglopják, hogy az olcsó borhoz hozzájuthassanak. E visszás állapot megszüntetése csak úgy volna szerintünk elérhető, ha a korlátlan italmérők is kedvezményben részesíttetnének a pénzügyi hatóságok részéről. A legális italmérők mindennemű adója a lehető legminimálisabb alapon volna megrögzítendő próbaképen három évre. Ennek megvolna az az előnye, hogy a vendéglős és korcsmáros nem fizetne STRANDFÜRDŐ italméréssel, Budapest közelében bérbeadó. Érdeklődők „Háromszáz kabin" jeligére írjanak Blockner J. hirdetőirodájába, Budapest, Vilmos császár-űt 33. r * kibírhatatlan adókat, a borárúsok helyett a borforgalmat, mint arra illetékes, ő bonyolítaná le, a termelő pedig nem volna kénytelen borait faluról- falura házalva eladni, hanem azt a vendéglősnek és korcsmárosnak adhatná el akár közvetlen, akár közvetve, kereskedő útján, miáltal az árújáért járó összeget egyben kapná kézhez és az árúsításból származó kiadásoktól mentesülne, ami legtöbb esetben az egész eladott bor árát felemészti és így végeredményben az árú eladásának árából nem marad semmi, eltekintve a fuvarozás fáradságától. A legális italmérők, korcsmárosok, vendéglősök stb. az államnak mindenkor a legjobb adóalanyai voltak, azonban a helyzet ma az, hogy a termelőkön való segítés céljának egy régi és megbízható, kipróbált adóalany esik áldozatul, az állam pedig a termelőkön nem sokat, vagy pedig semmit nem segített, mert hiszen a termelőknek 80%-a nem veszi magának azt a fáradságot, hogy a boraival házaljon, vagy faluzzon, mert ez a jobbízlésű termelőnek jellemével nem fér össze. Kegyelmes Urunk ! Javaslatunk tehát erre vonatkozólag a következő volna : A vendéglősök és korcsmárosok adója, ú. m. forgalmi, kereseti, jövedelmi és fogyasztási adó próbaképen három évre a lehető legminimálisabb alapon megrögzítendő volna, miáltal a vendéglős és korcsmáros, mert nem volna kitéve az évenkinti adóemeléseknek, intenzívebben bekapcsolódhatna a borkereskedelembe, olcsó bort mérhetne és ezáltal a fogyasztást nagyban elősegíthetné. A termelőtől a bort minden kockázat nélkül megvehetné, mint erre legilletékesebb, viszont a termelőnek nem kellene boraival házalni és levétetnék vállairól a bor- értékesítés gondja, mert a vendéglősben és korcs- márosban állandó vevőre számíthatna. A közönség szintén csak nyerhetne ezzel, mert tisztán és szakszerűen kezelt és élvezetre alkalmas borokat kapna és nem kellene azt tiltott úton és helyeken megszereznie. Egészséges verseny fejlődne ki, amely úgy a termelő, mint az italmérők, valamint az állam szempontjából kívánatos és megfelelő haszonnal járna. Ezzel egyébként is elsősorban az állam nyerne, mert az ebből származó adók biztos alapon nyugodnának a vendéglősök és korcsmárosok, mint adóalanyoknál és azok pontosan be is folynának, mert a megrögzítés folytán biztos jövedelmet jelentenének. Ezzel szemben a faluzó és házaló borkereskedés megszüntetendő volna. Hangsúlyozni kívánjuk újólag, hogy ez csak úgy volna elérhető, hogy a vendéglősök és korcsmárosok fentemlített adói megrögzíttetnének a fenti módon, amikor is nem kellene tartaniok az évente bekövetkező adóemelésektől, ha forgalmuk időközben emelkednék, mert akkor a célkitűzés elvesztené elgondolt értelmét és a vendéglősök és korcsmárosok csak így tudnának a létfenntartásukhoz szükséges anyagi eszközökről gondoskodni, illetve megélhetésüket biztosítani és a borok árúsítását olcsón végrehajtani. Az általunk előadottak megszívlelését és a lehetőség szerint való keresztülvitelét kérve, maradtunk Nagyméltóságodnak A csornai és járási ipartestület vendéglős, korcsmáros és kávés szakosztály nevében : Dreisziger Nándor szakosztályi elnök. Kaffésbár invázió Budapesten. A Pesti Tőzsde írja egyik szakmánk részére ezeket az érdekességeket. : Gazdasági helyzetünk jellemző sajátossága a nagy kávéházi üzemek rovására gombamódra szaporodó kaffé-bárok, amelyek hivatva vannak elhitetni a vékonypénzű szórakozó tömeggel, hogy olcsó feketekávé mellett mondain életet él. A változott viszonyok szükségszerűsége termelte ki ezt az újfajta szórakoztató üzemet, amely külsőleg magán viseli a bár bélyegét, lényegileg azonban nem más, mint kávéház és így keveredett össze a hasznos a kellemessel akkor, amikor 1926-ban megszületett az első dunaparti kis kaffé-bár, amit azóta sok, közel 30 hasonló üzem követett. Természetesen a Kávésipartestület tagjai, a nagy kávéházi üzemek tulajdonosai, nem jó szemmel nézik ezt a kaffé-bár-inváziót, miután úgy találják, hogy ezek az újfajta szórakoztató helyiségek alapjában megtámadják egzisztenciájukat. Állításuk teljes mértékben meg is felel a valóságnak, miután a nagykörúti kávéházak — amelyek nyomán a Bae- decker már évtizedeken keresztül úgy emlékezett meg Budapestről, mint ,,a kávéházak városáról“ —, egész sereg alkalmazottat foglalkoztatottnak, nagy Nagykőrösön, a Piac téren, Áf af|n 50—60 éve fennálló vendéglő St&UIIIldii dldUU, esetleg üzletvezetőnek is. Bővebbet i Téglagyár, Nagykőrös. házbért és közterhet viselnek, ezzel szemben nagy befogadóképességei épülnek, míg a mostani kaffé- bárok jazzbanddal és hatásvilágítással kedveskednek a vendégeknek, elhitetve a világvárosi hangulatot, ugyanakkor azonban a legminimálisabb szociális tevékenységet fejtenek ki, miután legfeljebb csak néhány felszolgáló és konyhai alkalmazottat foglalkoztatnak, lakbérük jelentéktelen összeg, de viszont magukhoz csábítják a nagykávéházak törzs- közönségét. Néhány héttel ezelőtt a kávéháztulajdonosok a Kávésok Ipartestületénél panaszt tettek a kaffé- bárok ellen, különös tekintettel arra, hogy egyes helyeken bevezették a táncot is és ezzel már halálos csapást mértek a nagy kávéházi üzemekre. Panaszaikban előadták, hogy huszonhétféle különböző közterhet viselnek, 30—40 pincért alkalmaznak és a konyhaszemélyzetük létszáma is meghaladja a tizet, ugyanakkor a helyiségük üresen tátong, miután a vendégek átszivárogtak a hangulatos kaffé-bárokba. Úgy volt, hogy tisztességtelen verseny címén indítanak eljárást, ám a Kávésipartestület leintette az elkeseredett kávésokat, mivel nem látta célszerűnek a per megindítását. Panaszul rótták fel a kávésok azt is, hogy ezekben a kis bárokban rendszerint csinos hölgyeket alkalmaznak direktriszként, aki szintén hozzájárul az egyenlőtlen küzdelem esélyeinek a rontásához, sőt a kávésok erkölcsi szempontból is kifogásolták a direktriszek szerepét. Ennek meg is lett a hatása, miután a rendőrség most szigorúan ellenőrzi az „igazgatónők“ szerepét és a legnagyobb figyelemmel kíséri, hogy a kaffé- bárokban táncolnak-e és a tulajdonosok pontosan betartják-e a zenezárórát. Egyelőre tehát a kávésokra nézve eredménytelenül ért véget a küzdelem és így most már nincs semmi akadálya annak, hogy a közeli napokban ne szülessen néhány új „hézagpótló“ kaffé-bár. SS TIVOLI Gyártja: Gottlieb konzervgyár, Budapest, VII., Gizella út 24. ♦ Telefonszám : 967—02 Évtizedek óta fennálló, jól bevezetett jóhírnevü vendéglő a Mátyás-téren eladó. Bővebb felvilágosításokat ad Dr. GYŐZŐ DEZSŐ ügyvédi irodája, Andrássy-út 66. Tel: (18-08, d.u. 5-6-ig.
