Vendéglősök Lapja, 1932 (48. évfolyam, 1-24. szám)
1932-04-20 / 8. szám
XXXXVIII. ÉVFOLYAM fc>AM 1933. ÁFRILIS 30 (VEIIDÉOLO', SZÁLLÓ', KÍVÉSIPABI ÉS KÖZttAZBASÁ«! SZAKLAP) M. kir. postatakarékpénztár csekkszáma 45.255 Megjelenik havonta kétszer, 5-én és 20-án Előfizetési díj félévre ÍO pengő Hirdetési díj szövegoldalon 50 fillér, hirdetési oldalon 40 fillér hasábmilliméterenkint aHHBBOHHMBMHaaHHBBHnnaBHBai ALAPÍTOTTA: IHÁSZ fi¥d»fi¥ Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, IX., YIOLA-UTCA 3. SZÁM T^lefonszám: Automata 32—2—81 HIVATALOS ÓRÁK: DÉLELŐTT 9 ŐRÁTÓL DÉLUTÁN 3 ÓRÁIG A filléres gyors a 75 százalékos vonat, ha csakugyan annyira beválik, amennyire az előjelek mutatják, akkor a magyar vidéki vendéglősöknek, korcsmárosoknak és fogadósoknak megint van valami reménysége. Mert akármennyire filléres az a gyors, azért az utasai nem mind olyanok, hogy magukkal vinnék mindenfelé az ebédet, vacsorát és hogy a szabad ég alatt is hajlandók volnának hálni jó időben. A filléres gyors egy-egy vidéknek ezer, vagy még annál is több új vendéget jelent. Nemcsak átfutó vendéget, hanem lehet, hogy állandót is. Hiszen az az ember, akit nem eresztenek ki nyaralni a külföldre és nem flancolhat odakünn valahol az Északi Fok körül, az szívesen veszi, ha aztán itthon fölfedezheti az új és eddig neki elképzelhetetlen nyaralóhelyeket. A magyar vidéknek a fölfedező karavánjai vonulnak fel ezeken a vonatokon. És amint tudjuk, most még egy érdekes újítás is lép életbe. Lesznek olyan vonatok, amelyek, bár hetvenötszázalékos olcsósággal indulnak, mégis azt a furcsaságot tartalmazzák az utasaik számára, hogy ezek nem is sejtik, amikor felülnek rá, hogy a vonatok hová viszik el őket. Csak annyit tudnak előre, hogy a legszebb magyar vidékekre. Természetes, hogy ilyen vonatok utasközönsége nem készülhet el csakugyan arra, hogy a szabad ég alatt fog lakni azon az éjszakán, amelyet esetleg el- tölthet az ismeretlen vidéken, amely váratlanul került a szeme elé. Sajnos, a mostani Magyarországon nem sok ilyen vidék van és az ilyen ötletesen megtervezett vonatok távolsága nem lehet valami nagy. Mindegy. Ügy kell vennünk a dolgokat, ahogyan vannak és a filléres gyorsról is el kell ismernünk, hogy az adott körülmények között a lehető legjobb üzleti eszmét jelentik a magyar államvasutak és minden deficittel küzdő magyar vasút számára. A vidéki fogadósnak és vendéglősnek nagy érdeke, hogy az utazáshoz megint hozzáédesgessék azt a közönséget, amelyet a világ legrosszabb üzletemberei riasztottak el tőle. Hiszen a vasút vezetősége nagyon is bűnös abban, hogy a magyar közönség távol maradt sokáig attól, hogy meglátogassa országának egyes, általa még nem ismert vidékeit. A magyar államvasút egy ideig nem teljesítette a hivatását, hanem ellenkezőleg. Teljesen üzleti alapokra és pedig rossz üzleti alapokra helyezkedve elvette a közönségtől az utazás lehetőségeit. Annyira megdrágult, hogy nem bírta el az utas, a végén már csak a pot}mjegyes társaságokat és méltóságokat szállította ide-oda. Hová jutottak a nagy Baross miniszter gyenge utódai, nem a miniszterek, hanem a MÁV-vezetők, attól, hogy a világ legolcsóbb vonata vágtassa be a magyar vidékeket ? Az igazi baj azonban csak ott következett be, amikor megállapítván, hogy a magyar közönség nem utazik, a viteldíjat rohamos tempóban drágították. Az állam nem fizethet rá a vasutaira, —jelentették ki. De viszont az állam nem engedte meg, hogy ezeket a vasutakat, amelyek neki állítólag any- nyira sok pénzébe voltak, más társaságok kibéreljék, üzemileg terjeszkedővé és gyümölcsözővé tegyék. Nem akartak hallani sem, a vasutak bérbeadásáról, pedig arra igazán mindenki ráfizethetett akkor, csak az állam és a magyar utazóközönség nem. Ez utóbbi egyszerűen azért, mert rosszabb már úgy sem történhetett vele. Már régen nem utazott, nem bírta a pénztárcája. Legfeljebb ezután sem utazott volna ! Bennünket, magyar vendéglősöket és fogadósokat nemcsak azért bántott nagyon a vasutaknak ez a politikája, mert a vasutaknak rosszul ment az esztelen viteldíj drágító politika miatt, hanem rosszul ment nekünk is. Lliszen elvesztettük a' közönségünknek egyik leg- könnyebb°pénzű, legjobb fogyasztókedvű részét, a kirándulókat, utazgatókat. Nekünk a vasutakkal kellett sírnunk és szenvednünk, anélkül, hogy a legkisebb hiba is terhelt volna bennünket a vasutak rossz üzleti vezetése miatt. Lassankint kialakult volna egy más rendszer is, az, hogy társasutazások indultak a vidékre innen is onnan is, autóbuszokon természetesen. Valósággal versenyjáratok fejlődtek ki a vasutak hivatalnoki tehetetlenséggel vezetett üzemi politikája miatt. És a vasutak csak nehezen tértek annyira észre, hogy ez nem mehet így tovább. Az utolsó kísérletezésekről volt szó. Ekkor vezették be a filléres vonatok tervét és a kísérletek egymást érik most is a legnagyobb sikerrel. Örömmel üdvözöljük a vasutaknak ezt az ötletét, amely egy csapásra véget vetett a vidék elzártságának. Yalahára remélheti a vidéki vendéglős és fogadós is, hogy a főváros és a más magyar városok közönsége nem lesz messzebb tőle, mint talán Osztendétől, vagy Biarritztól. Csakhogy nem szabad megállani a félúton. Ha már bebizonyult, hogy a magyar közönséget eddig mesterségesen tartották vissza az utazgatástól, akkor nemPopper Mór és Lipót r.-t., bornagykereskedés Telefoni József 359-78 Budapest-Kőbánya, Előd ucca 8. szám. Alapíttatott 1869. évben. Az 1922. évi országos szőlő- és borgazdasági kiállításon aranyéremmel kitüntetve. Válogatott upadalmi tájborok. Kérjen saját érdekében árajánlatot. A U. KIR. KUZPÖKTI l statisztikai hivatal I SÍ ö :V X' vtá j* f <0
