Vendéglősök Lapja, 1932 (48. évfolyam, 1-24. szám)
1932-12-20 / 24. szám
XX VW III. ÉVFOLYAM 34. SZÁM 1033. DECEMBER 30 9 ww mm (TEIDÉGLŐ-, SZÁLLÓ-, KÁVÉSIPA Rí ÉS EÖ20AZDASÁGI SZAKLAP) M. kir. postatakarékpénztár csekkszáma 45.255 Megjelenik havonta kétszer, 5-én és 20-án Előfizetési díj félévre 1« pengő Hirdetési díj szövegoldalon 50 fillér, hirdetési oldalon 40 fillér hasábmilliraéterenkint ALAPÍTOTTA: IHÁSZ GYÖRGY Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, IX., YIOLA-UTCA 3. SZÁM Telefonszám: Automata 32—2—81 HIVATALOS ÓRÁK: DÉLELŐTT 9 ŐRÁTŐL DÉLUTÁN 3 ÓRÁI« Karácsonyi ijedelemnek jelentkezett a szakmáink életében a kormánynak az a szándéka, amellyel a Magyar- országnak túlméretezettnek talált egyesületi és klubéletet egyszerűsíteni akarja. Ipartársulatok, egyesületek, vidéki szakmai érdekképviseletek és helyi csoportosulások egyaránt a legnagyobb kíváncsisággal várják, vájjon a kormány revíziója megtűri az egyesületüket az élők sorában, vagy hatalmi szóval egyszerűen beleolvasztja valamelyik másik szakmai csoportba ? A kormány szerint a most meglevő 18.000 egyesület nagyon is sok a kis Magyarországnak. Kevesebb egyesület sokkal többet használna. Éppen ezért a kormány most megkísérli, hogy a tizennyolcezer egyesületből hatezret csináljon, a többit pedig átadja az enyészetnek. Kétségtelen a jó szándék a felettesek részéről. Hiszen minél nagyobb valamely egyesület, annál nagyobb is a súlya és annál kimeríthetetlenebb eszközökkel rendelkezhetik célja érdekében. Kifelé tehát és úgy a rideg statisztika szempontjából véve a dolgot, ez az okoskodás helyénvaló és kifogástalan. Azonban . .. Mihelyt az elmélet teréről a gyakorlatira lépünk, azonnal kiderül, hogy három kis egyesület sokkal, de sokkal többet ér, mint egyetlen, de ugyanakkora nagyságú ! Évtizedes, sőt egyes céheink részéről évszázados tapasztalat nyilatkozik a legékesebben- szólóan az összevonások ellen. Hiszen bármennyire társas lény is az ember, mégis tulajdonképen nagyon önző és öncélú lény. A legösszetartóbb szakmákban is ezerszer bebizonyult, hogy a személyi kérdések szerencsés megoldásán, vagy elintézésén múlik a szakma fellendülése ! És minél több szakmai egyesülés van — bármiféle cím alatt —, annál több a lehetőség arra, hogy a személyi kérdéseket kisebb- nagyobb ügyességgel el lehessen intézni. A leghevesebb ellenzéki kiválások és szecessziók mögött mindig ott rejtőzködött és rejtőzik ma is valami személyi ellentét, hiúsági kérdés. X. Y. úr elnök vagy vezető személyiség akar lenni valahol, akárhol, hát okvetlen csinálni kell a számára valami szakmai érdekképviseletet, különben halálos sértődöttséggel vonul vissza a szakma életéből és mindent megtesz, hogy elgáncsolja a szakmának rajta kívül megindított akcióit! Kétségtelen, hogy nem nagy szükség van az ilyen kiválási és személyi viszketegből keletkezett egyesületekre, azonban, ha mindent összeveszünk, sokkal kisebb baj, ha vannak, mintha nincsenek. És éppen a személyi ellentétek miatt az ilyen egyesületek összeolvasztása nem is sikerülhet a többi hasonló célú és nevű egyesületekkel. Hiszen a legfőbbet ritkán garantálhatják azok az egyesületek, amelyekbe a beolvadás megtörténik, nem adhatják át az elnöki vagy az ügyvivői széket a beolvasztott egyesület vezetőinek ! Részint azért, mert nekik is vannak hasonló személyi kérdéseik, részint pedig azért, mert az új elnök személyét nem igen tartják megfelelőnek a naggyá lett egyesület vezetésére s ez ellen már tehetetlen mindenféle kormányparancsszó még akkor is, ha a legjobbat akarja is a szakmának és az illető egyesületeknek ! De meg nagy nehézségekbe ütközik annak a ki- álovgatása is, hogy az egyesületek közül melyik a jogosult a megmaradásra ? Ismerünk hatalmi parancsszóval megalkotott és együtt tartott szakmai alakulásokat, amelyek az idők folyamán máris élet- képteleneknek bizonyultak és abban fáradoznak, hogy más egyesületek beolvasztásával frissítsék fel akadozó életereiket. Ki hitte volna, hogy ennyire kerül-a dolog, amikor ezek az egyesülések látszottak annakidején az illető szakmák legnagyobb jövőjű érdekképviseleteinek ? Az internacionális, úgynevezett világvárosi vezetés túlméretezettnek bizonyult már eddig is, a napi és lokális kérdésektől való egyre nagyobb elzárkózottság kedvetlenséget és visszavonulást szült, nem is kellett egyéb, mint a gazdasági derűt. A bomlás teljes! Vájjon egészséges gonA pénzügyminiszter 1932. évi 2100. P. M. számú rendeletének kivonata : Az országgyűlés képviselőháza az 1932. évi június hó 7-én tartott ülésében a következő határozatot hozta : ,,A ház utasítsa a kormányt, intézkedjék rendeletileg oly irányban, hogy a borfogyasztási adó 1933. évi január hó 1-től kezdődő hatállyal 50 százalékkal csökkentessék. A rendelet kiadásánál az egyes községek háztartási helyzete figyelembe veendő“. Az idézett országos határozatra való tekintettel és a bortermelés válságos helyzetének enyhítése céljából az egyes pénzügyi természetű rendelkezésekről szóló 1923. évi XXXIII. t.-c. 3. szakaszában dolat-e ilyen egyesüléshez kényszeríteni frissebb és talán jobban prosperáló egyesüléseket ? Nagyon nagy felelősséggel és nagyon sok dologgal jár annak a hatezer egyesületnek a kiválasztása, amelynek meg szabad hát maradnia a tizennyolcezerből ! A mi szakmáink abban reménykednek, hogy tekintettel lesznek speciális szakmai helyzetére és a sok szakmai egyesülést előidéző ezer okra, mielőtt a végleges döntés megtörténnék. Mert még elgondolni is szörnyűség lenne, ha olyan döntés következnék be, amelynek a szakma érdekei áldozatul esnének ! A statisztika sem elég a döntéshez ebben a kérdésben. Nem elég a taglétszámra vagy a nagy szakmai nevekre való hivatkozás sem. Kétségtelen, hogy vannak egyesületek a szakma kebelében, amelyek mindenek, csak egyesületek nem. Inkább előfizetői táborok csupán, országos szervezet formájában és ürügyével. Az ilyen álegyesületekre nincsen a szakmának semmi szüksége, az nyilvánvaló, mert hiszen megmaradhatnak a szervezettek továbbra is egy előfizetői táborban minden egyesületi cím és jelleg nélkül is. Más kérdés aztán, hogy érdemes-e ilyen csekélységért megbolygatni egyesüléseket. Hiszen sem a közületre, sem az egyesekre nem jelentenek külön terheket! Mindent összegezve, legjobb lenne hozzá sem nyúlni a szakmai egyesületekhez, hanem bevárni, amíg azok maguktól összeolvadnak vagy megsemmisülnek. A kérdés annyira kényes, hogy inkább a halasztás a célszerűbb, mint egy elhamarkodott vágás a szakmánk valamelyik ütőerébe! D. Kávási József vendéglős. foglalt felhatalmazás alapján a belügy- és föld- mívelésügyi miniszter urakkal egyetértésben a következőket rendelem : A városok és községek által szedhető bor- és húsfogyasztási, valamint sör- és szeszfogyasztási adópótlékok tárgyában kiadott árszabás helyébe az 1933. év január hó 1-től kezdődő hatállyal a kővetkező árszabás lép : Budapest I. II. III. Bor, pezsgőbor, osztály habzóbor ........ 100 1. 9’50 9*— 7-— 6-— Borm ust és szőlőcefre ............. 100 1. 6-80 6’80 6'— 5'— Bo rseprő............. 100 1. 3A0 — — — Gy ümölcslé (gyümölcsbor) .... 100 1. 3-40 3-40 2-— 2-— Végre leszállították a borfogyasztási adót. Popper Mór és Lipót r.-t., bornagykereskedés Telefoni József 359-78 Budapest-Kőbánya, Előd ucca 8. szám. Alapíttatott 1869. évben. Az 1922. évi országos szőlő- és borgazdasági kiállításon aranyéremmel kitüntetve. Válogatott uradalmi tájborok. Kérjen saját érdekében árajánlatot. A il. KIU. KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVaIaL j 1<C> WXAlIÁ !
