Vendéglősök Lapja, 1931 (47. évfolyam, 1-24. szám)
1931-07-05 / 13. szám
2 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1031. július 5. Még a borravaló társadalombiztosítási illeték alá esik! Újabb zaklatás a munkaadók és alkalmazottjaikkal szemben. Egy idő óta megjelennek a vállalatoknál és magáncégeknél a Magánalkalmazottak Biztosító Intézetének megbízottai, elkérik a könyveket és kijelentik, hogy törvényes joguknál fogva üzemvizsgálatot tartanak. Ez az üzemvizsgálat oly célból történik, hogy az intézet bizonyosságot szerezzen magának arról, vájjon bejelenti-e a munkaadó minden alkalmazottját és hogy nincs-e olyan javadalmazásit alkalmazott, akinek a bejelentése nem történt meg. Ezeknél a meglepő üzemvizsgálatoknál aztán a legnagyobb megdöbbenéssel értesültek a vállalatok és cégek vezetői, hogy nemcsak a fizetés nagysága irányadó annál, hogy milyen alkalmazottakat kell biztosítás céljaira bejelenteni, hanem figyelembe kell venni a rendkívüli javadalmazásokat is, például jutalékokat, külön jutalmakat, segélyeket, mérlegpénzt stb., stb. Minthogy a legtöbb vállalatnál ezt nem vették figyelembe és a túlnyomó többség nem is gondolt arra, hogy külön szociális illetékteher sújtja azt a munkaadót, aki alkalmazottjának külön munkadíjáért külön díjakat fizet, természetesen nem is jelentették be az ilyen címeken kiadott tételeket, amire az volt a válasz, hogy az intézet a vállalattal szemben bírságokat rótt ki, illetve kihágási eljárást indítottak meg. Minthogy pedig ilyen esetek sűrűn fordultak elő, az intézet most külön felhívást intézett a munkaadókhoz, amelyben erre a rendkívüli körülményre felhívja a figyelmüket és kijelenti, hogy az alkalmazottak javadalmazásába nemcsak a fizetés számít, hanem a lakáspénz, a működési, a drágasági, a túlóra és bárminő más pótlék, a fizetést kiegészítő állandó közlekedési költség, a jutalom, a jutalék, az egyezmény, vagy darabszám szerint járó díj, a munka- viszonyból származó minden készpénz, úgyszintén minden természetben kapott járandóság és végül még a harmadik személyek változó szolgáltatásaiból, tehát a borravalókból származó bevétel is. Az 1927. évi XXXI. és az 1928. évi XL. t.-c. sok minden jogot ad a társadalombiztosító intézményeknek, azonban ilyen kiszélesített magyarázatát a munkaadók és alkalmazottak szociális kötelességeinek a legnagyobb megdöbbenéssel fogja minden munkaadó és munkás tudomásul venni. Nem is szólva arról, micsoda különleges adminisztráció szükséges ahhoz, hogy például az egyes alkalmazottak borravalóit is számon kérjék és nyilvántartsák és ezzel is zaklassák az alkalmazottat. Ezt a felhívást aggasztó előjelnek látják a munkaadók arra, mi lesz, ha a borravaló-illetékelés teljes egészében érvényesül például a vendéglői, szállodai és kávéházi iparokban is. Bizonyos mértéken túl ugyanis a borravaló teljességgel ellenőrizhetetlen és itt a társadalombiztosítás még az adózás széles kereteit is túlhaladó kötelezettségeket róna üzemeinkre. Mozgócsárdák és mozgókorcsmák a Dunántúlon. Egy vasmegyei faluból írják : Ilyet sem jegyzett még fel a krónikás. Bort eddig még nem mértek az országutakon. Ma már a bor is kikerült az országúira. Nem akartam elhinni, de sajnos, meggyőződtem róla. Nemrégen még jómódú, zongoravásárló balatoni szőlősgazdák elindultak hazulról igen-igen nagy sóhajtással Vas, Veszprém, Sopron bortalan vidékeire. Abban a hiszemben indultak el a gonddal terhelt portáról, hogy majd pár nap múlva eladják a 300—400 liter bort és hazaviszik a gálicra, a napszámra, a konyhára valót. Abban a hiszemben, mert a bank már sok gazda előtt bezárult. Sokszor 2—3 napig halad a szekér az országúton, amíg olyan falut talál, ahol nem járt az utóbbi héten ,,mozgókorcsma“. Ha talál azután a ,,mozgókorcsmá- rosu ilyen falut, akkor megkezdődik a boreladás. Titkon, suttyomban. Nehezen megy a ,,titkos“ üzlet, mert kiderül, hogy a leggazdagabb falunak legmódosabb gazdái is pénztelenek. Elfogadna a ,,mozgókorcsmáros“ gabonát, sőt lisztet is, de így is nagyon lassan, sőt rosszul ,,megy a bót“. Végre — suttyomban — gazdát cserél 50—80 liter bor. Hangsúlyozom : az igen jó eset. Néha azonban 10—20 liter borra sem akad vevő. Mit tesz ilyenkor a „mozgókorcsmáros“. Bejár a vendéglő udvarára, megegyezik a vendéglőssel és ott kísérli eladni borát. A vendéglős kesernyésen mosolyog, mert tudja, hogy hitel nélkül nincs üzlet. Néki is csak aratás után fizet majd az, aki akar. A „mozgókorcsmáros“ vár, vár... Néha 2—3 napig vár és tovább megy más falu felé. A közben árult pár pengő pedig elfogyott. A „mozgókorcsmáros“ ott tart, mint amikor elindult. Csak a bora lett kevesebb. Néha azonban szerencséje is van, ha a mezei munkások össze tudnak adni 1—2 pengőt és az országutakon megállítják. Néha tízszer is megáll a kocsi és a szőlősgazda máris számolja, mit fizet ki otthon, ha hazaér. A faluk kor helyei, ha 1—2 liter borra szomjúhoznak, nem mennek a falu korcsmájába, hanem kiülnek az országúton és várnak. A várakozás nem tart sokáig, mert feltűnik a hordósszekér. Gyorsan, ügyesen, mintha a szekéren igazítanának valamit, megtelik az üveg. Csodálatos egyetértés van a szőlősgazda és a korhely között. (!) Vasárnaponkint a korcsmárosok igen mérgesek, mert látják, hogy legényrajok indulnak az országúira. Az országúton haladó borosszekeret nem „mozgókorcsmának“, hanem ,,mozgócsárdc7“-nak ke- keresztelték. Megkérdeztem az egyik mozgócsárdást: van-e haszna ? — Haszon sokszor nincsen, mert néha a költség felemészti a hasznot, de mégis elindulok, mert néha haza is kerül valami. Kénytelenek vagyunk kalézolni, megalázkodni ! És erre nincsen megfelelő hatósági ellenőrzés! Táplálkozási válság Budapesten. A múltban Budapest meglehetősen a kirakatban táplálkozott. Jobb időkben, pláne, amikor a pénzbőség konjunktúrájában éltünk, zsúfolva voltak a,jobb vendéglők és az élnivágyás elrejtett zugokban intim kiskocsmákat teremtett, ahol a pestiek kimondénkedhették magukat. Általában a pesti ember nem igen vacsorázott otthon és így nagyon elszaporodtak a divatos vacsorázó helyek. A vendéglőkben, kávéházakban, tehát a kirakatokban táplálkozott jobbadán a budapesti ember, akinek csak egy kis arravaló pénze akadt. Most azt vesszük észre, hogy a táplálkozás jórészt elvonul a kirakatból. Hogy otthon eszik-e, vagy egyáltalán hol eszik a pesti ember, ma még nem igen lehet eldönteni. De bizonyos, hogy a vendéglők, kávéházak jobbára sörözésre, feketé- zésre szolgálnak és jobbára csak vacsora után jelenik meg a vendég. Persze, azonnal mindent a gazdasági válságra kenünk : nem járnak az emberek vendéglőbe, kávéházba, mert nincs pénzük ! No, nem egészen így van. Valami igazság van a dologban, de nem olyan teljes a bizonyosság. Nem megy vendéglőbe, akinek nincs pénze, ha otthon van mit ennie, ha otthon van, aki főzzön. De enni muszáj és mégis azt látjuk, hogy az sem megy vendéglőbe, aki rá van szorulva, mert otthon nem főznek neki. így aztán a körúti, középrendű, jobb vendéglők tátonganak az ürességtől, legföljebb söröző, spricce- rező társaságok lézengenek bennük. A nagyobb mellékutcákban, ahol nem luxusból, hanem éhségből ebédeltek és vacsoráztak az emberek, sorra becsuknak a jóhírnevű vendéglők. Nincs, aki ebédeljen, nincs, aki vacsorázzon. Aki mégis nyitva- tartja a boltját, mert az italból remél valamit, annak pedig valósággal elsorvad az étlapja: két- háromféle étel neve húzódik meg rajta, tanulságaként annak, hogy minek főzzenek, amikor nincs, aki megegye. A körúttól kifelé borjúpörköltnél egyebet alig szokás vacsorázni! — Nem történt egyéb, mint hogy Budapest elvonul a kirakatból, amikor enni akar. Többé a pesti ember számára nem parádé, nem szertartás az evés. Még csak nem is a pihenés egy része, hanem kényszerűség, amelyen akárhogyan, de át kell esni! És igen sok vendéglő megy tönkre ebbe a táplálkozási válságba ! Negyvenezer zsák brazíliai kávét tengerbe dobnak Santosban. Santosból jelentik : A napokban elégették az értékesíthetetlen kávétermésfelesleg egy részét — háromezer zsák kávét. A lakosság panaszkodik, hogy ez a gigantikus méretű kávépörkölés kábító gőzökbe burkolja az egész környéket és ezért a nemzeti védelmi bizottság elhatározta, hogy a még hátralevő 40.000 zsák brazíliai kávéfelesleget a tengerbe dobja. I íj A MI ÉRTÉKEINKBŐL. Özv. HüFHER MÁRTONNÉ vendéglős, Budakeszi. A szokott mindennapi munkán és a megélhetés fárasztó küzdelmein kívül a mi szakmáinknak egyéb kötelezettségei is vannak, ezek kellemesebbek és könnyebbek, mint az előbbiek, mégis könnyen elkerülik szakmáink embereinek a figyelmét. Ilyen fontos kötelezettség a nyilvánosság előtti szereplésnek bizonyos foka. Hiszen egyetlen szakemberünk se képes a nyilvánosság nélkül megállani. Mozogni kell előtte, beszéltetni magáról, ismertetnie a nevét és jó tulajdonságait. Pár tollvonással és egyetlen arcképpel tizenkétezer intelligens szakember előtt lesz ismeretes, ha beküldi az Album számára ingyen leközlendő arcképét rövid életleírásával együtt bármely vendéglős, kávés, korcs- máros vagy szállodás. A cím: Budapest, IX. kerület, Viola ucca 3. szám.
