Vendéglősök Lapja, 1931 (47. évfolyam, 1-24. szám)

1931-09-20 / 18. szám

XXXXVII. ÉVFOLYAM 18. SZADI 1031. SZEPTEMBER 30. (VESDÉOLÖ-, SZÁLLÓ-, KAVÉSIPARI ÉS KÖZCiAZDASÁLI SZAKLAP) M. ki r. postatakarékpé nztár csekkszáma 45.265 kétszer, 5-én és 20-án AJLAPÍTOTTA: Szerkesztőség és kiadó h i v a t a 1 : 3. SZÁM 322 — 81 | Elő fi Hird zetési díj féléi etési díj szöv re 12 pengő (150.000 K) egoi dalon 50 fillér, IHÁSZ OTÖRGY BUDAPEST, IX., VIOLA UTCA hirdet isi oldalon 40 fii lér hasábmilliméterenkiut L OiDlUIlnZdilII . , ,'J ü / H I HIVATALOS ÓRÁK: DÉLELŐTT O ŐRÁTŐL DÉLE T A X 3 ÓRÁIG wmsBzasam Adóemelései! et és illetékemeléseket nagyon megérezett eddig is a szakmánk, valahányszor sor került rájuk. Viszont az is megtörtént, hogy nem is kellett emelkednie az adó­nak, illetéknek, a gazdasági leromlás akkora méreteket ölthetett, hogy a sze­rencsétlen kávés, vendéglős, vagy korcs- máros kénytelen volt az eddigi adójának a leeresztéséért folyamodni, különben összeomlott volna az adóterhek alatt. Szakmáink eddigi összes évtizedei alatt azonban nem volt olyan súlyos helyzet­ben, mint éppen mostan. Egyszerre szakadt rá minden teher. Eddig nem fenyegette adóemelés, sem pedig új illetékteher, csak olyankor, ha különösképen föllendült a helyzete. Vagy — ellenkezőleg állott a dolog. És ez is szomorú volt, nem tagadhatjuk. Mikor adóelengedésért, vagy leszállításért kel­lett folyamodnunk, mert nagyon rosz- szul ment az üzlet! Mindig bizonyosra vehettük a felsőbb hatóságok jóindula­tát, vagy legalább is a készségét arra, hogy megértik a nehéz helyzetünket és legalább az állami, vagy községi terhek viselésénél adnak könnyítéseket. Most aztán egyszerre úgy szakadt reánk a mostani nagy állami és egyéni veszedelem, hogy igazán nagy szeren­cséje és tudása legyen annak, aki túl tudja élni az üzemével együtt ! Eddig sem ment valami nagyon ki­tűnően egyetlen egy szakmabelinknek sem és aki eddig nem folyamodott adó- elengedésért, vagy egyéb könnyítésért, az nem azért nem tette ezt, mintha ez nem fért volna reá, hanem talán, mert nem engedte az üzlet presztízse. Hát inkább ráfizetett. A gazdasági nehézségek előrevetették árnyékukat. Már vagy két esztendeje tart az az áldatlan állapot, amelyben a mi szakmánknak jutott a vihar jelzőjé­nek hálátlan szerepe. Mert hiszen a nem szakértők is könnyen érthetnek annyit, hogy a gazdaságilag elégedett és egész­séges államokban nagyon jól kell men- niök a korcsmáknak, vendéglőknek és kávéházaknak. Nálunk két esztendő óta egyre nehezebb a gazdasági helyzet és ugyanennyi ideje küzdenek a mi szak- j máink is az egyre súlyosabban föléjük boruló válsággal. Addig nagyjában véve nem volt aggasztó sehol a szakma állapota. Csak a túlméretezett üzemek mentek tönkre, vagy azok, amelyek vezetője egyénileg nem volt alkalmas a szakmai munkára, egy vagy más ok miatt, esetleg mind­ezek jelen nem létében valami szeren­csétlen alakulás tehetett tönkre egyes üzemekét. Az elhullás azonban addig nem volt aggasztó és nem támadta meg a szakma létét és nem vetett aggasztó kilátást a jövőbe ! Két esztendeje azonban a válság egyre mélyült. Most már hiába volt a szakmai tudás, szorgalom, jóakarat. Nem az üze­mekben volt a hiba, hanem abban, hogy a szakmai üzemek közönsége eleinte lassan, később azonban mind rohamo­sabban fogyni kezdett. A konyha kiváló­sága, a legalsóbb lehetőségekre leszállí­tott olcsóság sem segíthetett ezen, sőt a borok, sörök, italok kiválósága és ár­beli engedménye sem. Észre kellett ven­nünk, hogy nem a szakmai segítés vagy javítás hiányzik itt, hanem tőlünk tel­jesen távoleső, a mi erőinktől független viszonyok áldozatai vagyunk, amelyek ellenében hamarosan be kellett látnunk a teljes tehetetlenségünket! De csak a nagy állami krízis kipatta­násakor tudhattuk meg, hogy a helyzet még annál is rosszabb, mint ahogy mi elképzeltük, nemcsak a mi közönségünk került a lehető legkedvezőtlenebb hely­zetbe, hanem valamennyi magyar osz­tály és kereső népesség, magával az állammal együtt. Anélkül, hogy keresgél­nénk, ki ennek az oka, meg kell állapíta­nunk ezt a tényt ! És ennek a hatása is reánk esik vissza sokkal nagyobb és vég­zetesebb erővel, mint valamennyi más osztályra. Mert minekünk viselnünk kell nemcsak a mi üzleti visszacsúszásunkkal járó nehézségeket, hanem azt is, hogy az állam az illetéki és adózási emelé­sekkel a mi hátunkon próbálja vissza­nyerni megingatott pénzügyi egyen­súlyát, amikor már az eddigi terhek is elviselhetetlenek voltak. Nem tudjuk, mit hoz a legközelebbi jövő. Mi nem építhetünk le, amikor a leg­több üzem megteheti ezt. Nekünk na­gyobb és jelentősebb adóterheket kell el­viselnünk megint a legkülönbözőbb címe­ken. Pedig a jövő nem sok kilátást ígér, hiszen a tömérdek leépítés, munkás- és tisztviselőelbocsátás megint azt je­lenti, hogy az eddigi közönségünk is nap­nap után rohamosan fogyni fog to­vábbra is. Az bizonyos, hogy különösen a fény­űzési üzemek érzik majd meg legjobban ezeket a nehéz időket, de reá jár a rúd a legkisebb és a legszerényebb szakmai üzletünkre is. Igen nagy vigyázattal kell eljárnunk minden befektetésünkben, mert a takarékoskodás jelszavával a zsugoriság és a kapzsiság kezd úrrá lenni a lelkeken egyelőre, a téltől való ijede­lem pedig nem fogja egyhamar szabaddá tenni azt a meggondolást, hogy a munka­készség nagyban függ a szórakozások­Popper Mór és Lipót r.-t.. bornagykereskedés Telefoni József 359-78 Budapesft-KÖbányay Előd UCCa 8. szám. Alapíttatott 1869. évben. Az 1922. évi országos szőlő- és borgazdasági kiállításon aranyéremmel kitüntetve. Válogatott uradalmi tájborok. Kérjen saját érdekében árajánlatot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom