Vendéglősök Lapja, 1931 (47. évfolyam, 1-24. szám)
1931-09-20 / 18. szám
XXXXVII. ÉVFOLYAM 18. SZADI 1031. SZEPTEMBER 30. (VESDÉOLÖ-, SZÁLLÓ-, KAVÉSIPARI ÉS KÖZCiAZDASÁLI SZAKLAP) M. ki r. postatakarékpé nztár csekkszáma 45.265 kétszer, 5-én és 20-án AJLAPÍTOTTA: Szerkesztőség és kiadó h i v a t a 1 : 3. SZÁM 322 — 81 | Elő fi Hird zetési díj féléi etési díj szöv re 12 pengő (150.000 K) egoi dalon 50 fillér, IHÁSZ OTÖRGY BUDAPEST, IX., VIOLA UTCA hirdet isi oldalon 40 fii lér hasábmilliméterenkiut L OiDlUIlnZdilII . , ,'J ü / H I HIVATALOS ÓRÁK: DÉLELŐTT O ŐRÁTŐL DÉLE T A X 3 ÓRÁIG wmsBzasam Adóemelései! et és illetékemeléseket nagyon megérezett eddig is a szakmánk, valahányszor sor került rájuk. Viszont az is megtörtént, hogy nem is kellett emelkednie az adónak, illetéknek, a gazdasági leromlás akkora méreteket ölthetett, hogy a szerencsétlen kávés, vendéglős, vagy korcs- máros kénytelen volt az eddigi adójának a leeresztéséért folyamodni, különben összeomlott volna az adóterhek alatt. Szakmáink eddigi összes évtizedei alatt azonban nem volt olyan súlyos helyzetben, mint éppen mostan. Egyszerre szakadt rá minden teher. Eddig nem fenyegette adóemelés, sem pedig új illetékteher, csak olyankor, ha különösképen föllendült a helyzete. Vagy — ellenkezőleg állott a dolog. És ez is szomorú volt, nem tagadhatjuk. Mikor adóelengedésért, vagy leszállításért kellett folyamodnunk, mert nagyon rosz- szul ment az üzlet! Mindig bizonyosra vehettük a felsőbb hatóságok jóindulatát, vagy legalább is a készségét arra, hogy megértik a nehéz helyzetünket és legalább az állami, vagy községi terhek viselésénél adnak könnyítéseket. Most aztán egyszerre úgy szakadt reánk a mostani nagy állami és egyéni veszedelem, hogy igazán nagy szerencséje és tudása legyen annak, aki túl tudja élni az üzemével együtt ! Eddig sem ment valami nagyon kitűnően egyetlen egy szakmabelinknek sem és aki eddig nem folyamodott adó- elengedésért, vagy egyéb könnyítésért, az nem azért nem tette ezt, mintha ez nem fért volna reá, hanem talán, mert nem engedte az üzlet presztízse. Hát inkább ráfizetett. A gazdasági nehézségek előrevetették árnyékukat. Már vagy két esztendeje tart az az áldatlan állapot, amelyben a mi szakmánknak jutott a vihar jelzőjének hálátlan szerepe. Mert hiszen a nem szakértők is könnyen érthetnek annyit, hogy a gazdaságilag elégedett és egészséges államokban nagyon jól kell men- niök a korcsmáknak, vendéglőknek és kávéházaknak. Nálunk két esztendő óta egyre nehezebb a gazdasági helyzet és ugyanennyi ideje küzdenek a mi szak- j máink is az egyre súlyosabban föléjük boruló válsággal. Addig nagyjában véve nem volt aggasztó sehol a szakma állapota. Csak a túlméretezett üzemek mentek tönkre, vagy azok, amelyek vezetője egyénileg nem volt alkalmas a szakmai munkára, egy vagy más ok miatt, esetleg mindezek jelen nem létében valami szerencsétlen alakulás tehetett tönkre egyes üzemekét. Az elhullás azonban addig nem volt aggasztó és nem támadta meg a szakma létét és nem vetett aggasztó kilátást a jövőbe ! Két esztendeje azonban a válság egyre mélyült. Most már hiába volt a szakmai tudás, szorgalom, jóakarat. Nem az üzemekben volt a hiba, hanem abban, hogy a szakmai üzemek közönsége eleinte lassan, később azonban mind rohamosabban fogyni kezdett. A konyha kiválósága, a legalsóbb lehetőségekre leszállított olcsóság sem segíthetett ezen, sőt a borok, sörök, italok kiválósága és árbeli engedménye sem. Észre kellett vennünk, hogy nem a szakmai segítés vagy javítás hiányzik itt, hanem tőlünk teljesen távoleső, a mi erőinktől független viszonyok áldozatai vagyunk, amelyek ellenében hamarosan be kellett látnunk a teljes tehetetlenségünket! De csak a nagy állami krízis kipattanásakor tudhattuk meg, hogy a helyzet még annál is rosszabb, mint ahogy mi elképzeltük, nemcsak a mi közönségünk került a lehető legkedvezőtlenebb helyzetbe, hanem valamennyi magyar osztály és kereső népesség, magával az állammal együtt. Anélkül, hogy keresgélnénk, ki ennek az oka, meg kell állapítanunk ezt a tényt ! És ennek a hatása is reánk esik vissza sokkal nagyobb és végzetesebb erővel, mint valamennyi más osztályra. Mert minekünk viselnünk kell nemcsak a mi üzleti visszacsúszásunkkal járó nehézségeket, hanem azt is, hogy az állam az illetéki és adózási emelésekkel a mi hátunkon próbálja visszanyerni megingatott pénzügyi egyensúlyát, amikor már az eddigi terhek is elviselhetetlenek voltak. Nem tudjuk, mit hoz a legközelebbi jövő. Mi nem építhetünk le, amikor a legtöbb üzem megteheti ezt. Nekünk nagyobb és jelentősebb adóterheket kell elviselnünk megint a legkülönbözőbb címeken. Pedig a jövő nem sok kilátást ígér, hiszen a tömérdek leépítés, munkás- és tisztviselőelbocsátás megint azt jelenti, hogy az eddigi közönségünk is napnap után rohamosan fogyni fog továbbra is. Az bizonyos, hogy különösen a fényűzési üzemek érzik majd meg legjobban ezeket a nehéz időket, de reá jár a rúd a legkisebb és a legszerényebb szakmai üzletünkre is. Igen nagy vigyázattal kell eljárnunk minden befektetésünkben, mert a takarékoskodás jelszavával a zsugoriság és a kapzsiság kezd úrrá lenni a lelkeken egyelőre, a téltől való ijedelem pedig nem fogja egyhamar szabaddá tenni azt a meggondolást, hogy a munkakészség nagyban függ a szórakozásokPopper Mór és Lipót r.-t.. bornagykereskedés Telefoni József 359-78 Budapesft-KÖbányay Előd UCCa 8. szám. Alapíttatott 1869. évben. Az 1922. évi országos szőlő- és borgazdasági kiállításon aranyéremmel kitüntetve. Válogatott uradalmi tájborok. Kérjen saját érdekében árajánlatot.
