Vendéglősök Lapja, 1931 (47. évfolyam, 1-24. szám)
1931-09-20 / 18. szám
2 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1031. szeptember 20. tói is! Nincs munkalehetőség, mondják, akkor nincsen szükség munkakészségre sem ! A józan szakember előtt erre a télre nem marad más hátra, mint az okos várakozás, óvatosság és a gazdasági helyzet figyelme. Mert nem lehetetlen, hogy sokkal hamarabb megjön a fordulat, mint hinnék és akkor az kerül fölül, aki ezt leghamarabb észrevette ! P. V. Hogy a nagyobb látókörű és előítéletektől mentes ■ szőlőbirtokosok minő élesen belátják már, mennyire azonosak az érdekeik a többi borérdekeltségekével, arra jellemzők Csillag Vilmos szőlőbirtokosnak érdekes és tanulságos sorai. Az ember azt hinné, valami intelligens vendéglős, vagy korcsmáros írta, annyira jól vág az igazsággal minden sora. Csillag Vilmos nyársapáti szőlőbirtokosnak bennünket is érdeklő írása így szól a ltermelők legnagyobb magyar lapjában, a Borászati Lapokban : Váry Albert dr. országgyűlési képviselő, a borászati blokk tagja szerint az a legnagyobb baj, hogy mi, bortermelők, nem tudjuk, hogy teljesen feleslegesekké váltunk és azt a jó tanácsot adja, hogy sürgősen térjünk át a csemegeszőlőtermelésre. Arról nem szól e figyelemreméltó nyilatkozat, hogy azalatt az idő alatt, amely a csemegeszőlőre átalakított táblák termőrefordulásához szükséges, miből éljünk, miből fizessük az adót és a szőlő munkáltatási költségeit, arról is elfeledkezik, hogy ha az a sok átalakított csemegeszőlőültetvény mind elkezd teremni, annak a termése nagyrészben a szőlősgazda nyakán marad, amint a háború előtti években sem lehetett a csemege- szőlőt értékesíteni. Általában hibás az a beállítás, amely szerint a csemegeszőlőtermelés a jövedelmező ága a szőlő- művelésnek, mert a mai 18—20 filléres nagybani saszla-árak mellett már éppoly kevéssé az, mint a 12—14 filléres besztercei szilva, a 8—10 filléres alma, vagy a 4—15 filléres körte termesztése s arra csak úgy ráfizet a gazda, mint a hétpengős búzára. Mi, szőlősgazdák, tudjuk ezt, mégis beérjük azzal, hogy amikor a búzatermelő gazdáknak az állam a bolettával siet a segítségére, addig bennünket átengednek sorsunknak, mint egy oly őstermelési ágat, amely már amúgy is elveszettnek tekinthető s a gondoskodást nem érdemli meg. Pedig érdemes egy kissé körülnézni és összehasonlítást tenni a látottak között. Környékünkön ez évben kevés termést adott a gabona, nem sikerültek a kapásvete- mények, kiégtek a rétek és legelők, egyedül a mély- gyökérzetű szőlők és gyümölcsfák dacoltak a perzselő forrósággal és jó közepes termést ígérnek. Hát kérdezem : mivel szolgált rá éppen ez a termelési ág, hogy másodrendűnek minősíttessék, hogy annak pusztulását mindenki, aki csak közvetlenül nincs általa érintve, közönyösen szemlélje. A magyar szőlő- és borgazdaság nem életképtelen, csak a jelenlegi világpiaci helyzet fojtogatja s ezért az átmeneti segítséget csak úgy megkívánja, mint a gabonatermesztés és meg is érdemli azt. Ez a segítség azonban ne merüljön ki jó tanácsokban, mert azok éppoly kevéssé használnak, mintha a mezőgazdákat akarnák a gabonatermelésről lebeszélni, hanem tekintettel kell lenni az éghajlat, talaj és fekvés viszonyaira, amelyek meghatározzák, hogy mely földbe mi való. A borbatyuzás kérdésében ? A borbatyuzás csak kaput nyit a tág lelkiismeretű termelőnek és a bátyusnak, hogy a borfogyasztási adó fizetését elkerülje, azonban semmivel sem emeli a fogyasztást, mert egyszerűen- annyi történik, hogy a forgalom nagy része a legitim kereskedelem és az italmérések köréből átterelődik a batyuzási forgalomba. (Hogy ez így van, bizonyítják a tavalyi termelésből kimaradt nagy készletek.) Napilapok lebélyegzése. A Budapesti Napilapok Szindikátusa ismételt kérésére felhívjuk szaktársaink figyelmét a napilapok (reggeli és esti) lebélyegzésére és kérjük, hogy azt szigorúan ellenőrizni szíveskedjenek. A sok eső nagy kárt okoz a szőlőkben. Pest megyében, különösen Kiskőrös és Ókécske vidékén a folyton megújuló esőzés a szőlőkben nagy károkat okoz. A megduzzadt szőlőszemek a sok eső következtében kirepednek és elrothadnak. A tengeri törését is akadályozza a rossz időjárás, úgyszintén a rozs vetési munkálatait is. Amíg a batyuzás előnyeit csak a nagyobb városok közelében lakó termelők élvezik olyan helyeken, ahol a fogyasztási adóellenőrzés felületes, addig a szigorúbb fogyasztási adókezelőségek körzeteiben a termelők ez illegitim verseny miatt potom áron kénytelenek elvesztegetni boraikat. Pedig ezek a termelők vannak többségben. Természetes, hogy a bor árához mérten aránytalanul magas borfogyasztási adó sok embert kísértésbe visz, hogy azt elkerülni igyekezzék, tehát mindnyájunk érdeke annak a leszállítása. Csillag Vilmos szőlőbirtokos. Még néhány ilyen állásfoglalás és akkor a legteljesebb egyetértésben indulhatnak neki a közös útnak a termelők a többi borérdekeltségekkel, így a mi szakmáinkkal is. És lehetetlen, hogy többet ne érjenek el, mint külön-külön, vagy egymás ellenére kicsikart, igazságtalan kedvezményekkel ! Háromszáz magyar ipartestület szövetsége soproni országos kongresszusán szóhozjutott ismét a mi sokat szenvedett szakmánk is, melynek előadója Szőllőssy Ferenc főtitkár volt. Határozati javaslatait a kongresszus egy kivételével tette magáévá és gondoskodott arról, hogy azok most már mint háromszáz magyar ipartestület kívánságai kerüljenek a kormány elé. Kimondotta a kongresszus, hogy kívánja az italmérési törvény olymérvű megváltoztatását, hogy a butellások törvényszegései egyszersmindenkorra lehetetlenné tétessenek. Kívánja az italmérési illetéknek tételszerinti utólagos kivetését, kívánja a zeneszerzők érdekeinek védelméről szóló, a vendéglős-, korcsmárosipart újabb és újabb adókkal terhelő törvény revízióját. A korcsmárosipar képesítéshez kötését, esetleg bizonyos gyakorlati idő és képesítővizsga letétele után a vendéglősiparba való beolvasztását, ez utóbbi esetben a további korcsmái iparigazolványok kiadásának beszüntetését, az italmérési engedélyeknek az újabb viszonyok szerint való kontingentálását, az őstermelők italmérési engedélyéről szóló törvény revízióját. A borházalás meggátlására a szombathelyi kartársak legutóbbi határozata szerint, hogy 1. a termelők igazolni kötelesek, hogy kizárólag saját termésű boraikat árusítják ; 2. személyazonossági és bortermelői igazolvánnyal legyenek ellátva ; 3. erre a célra pénzügyigazgatósági engedély legyen a birtokukban ; 4. 25 liternél kevesebb bort el ne adhassanak, az árusítás csak reggel 8 órától este 6 óráig tarthasson az évnek december 1-től április 1-ig tartó időszakában ; 5. vevő a bort tovább nem adhatja, csak saját szükségletére használhatja; 6. termelő a bort idegen községben, házaknál el nem helyezheti, valamint megbízott útján sem árusíthatja. Ugyancsak szigorú közigazgatási és pénzügyi intézkedéseket kér a borbatyuzás megszüntetésére. Az itt felsorolt javaslatok egyhangúlag elfogadtattak. De nem fogadták el a következő javaslatot: A magánalkalmazottak különadójának felemelése. A minisztérium 4740—1931. M. E. számú rendeletével a magánszolgálatban alkalmazottak különadóját szeptember hó 1-től kezdődőleg az eddigi megállapított különadó kétszeres összegében határozta meg. A különadót mindazon illetmények után kell leróni, amelyek folyó évi szeptember hó 1-én vagy azután válnak esedékessé. A szeptember havi illetmények után a különadót kétszeres összegben kell leróni, még abban az esetben is, ha azok augusztus hó végén fizettettek ki. Folyó év szeptember havától kezdve az alkalmazottak kereseti adóját, valamint a különadót mindenkor legkésőbb annak a hónapnak 25. napjáig kell beszolgáltatni, amelyben a levonás történt. Ha a levonás a hó 25. napja után történt, úgy az adó a következő havi adóval együtt fizetendő. Az alkalmazottak illetményjegyzékeit az adó befizetésével egyidejűleg havonkint be kell szolgáltatni. A nagykanizsai vendéglősök küldöttsége dr. Krátky István polgármesternél járt és kérte a sürgős orvoslásra szoruló bajok eliminálását. Panaszt emeltek az ellen, hogy a legkisebb útszéli korcsmák éppúgy adnak menüebédeket, vacsorákat és rendeznek disznótoros, hal stb. estéket, mint a súlyos adóval terhelt vendéglősök. A piaci lacikonyhák tyúklevest, rántottcsirkét és különféle vendéglői ételeket szolgálnak fel. A város minden részében kifőzök, étkezők szabadon versenyeznek, legtöbbje tán engedély nélkül, a vendéglősökkel. A városi fogyasztási adóhivatal minden korlátozás nélkül mindenkivel kiegyezett a fogyasztási adóban. A csekély fogyasztási adó mellett a bort szabadon és korlátlanul hordják az egyezményesek a városba, nemcsak a saját fogyasztásukra, hanem barátaik, szomszédaik részére, sőt korcsmaszerűen árusítják is, nem lévén szigorú ellenőrzés. A polgármester ígéretet tett, hogy a vendéglősök által írásban is felsorolt panaszokat tanulmányozza és azokat a legrövidebb időn belül orvosolni is fogja. — Kérték a vendéglői szabályrendelet módosítását is. ,.Tekintettel az óriási károkra, amiket a közüzemek a közpénzek elpazarlásával a köznek, az egészségtelen versennyel pedig az iparosságnak okoznak, a magyar ipartestületek állandóan a közüzemek megszüntetésén dolgoznak és így nem tartják kívánatosnak azt sem, hogy az ipartestületek maguk is létesítsenek közüzemet egyes szakmáik, így a vendéglősök ellen. Nem tartják szükségesnek ipartestületi vendéglők, italmérések felállítását, mert ugyanígy ipar- testületi pékműhelyt, fodrásztermet vagy gyorstalpalót is lehetne felállítani, ami épúgy károsítaná nevezett szakmákat, mint a vendéglősöket; a bajbajutott ipartestületi házak pedig nem^igazolták azt az ideális elgondolást, hogy az ipartestületi vendéglő a házat majd amortizálni fogja. Elég ha a körök tagjaik szórakoztatására italmérést szereznek és annak kezelését képesített szakemberre bízzák, de az ipartestületek munkája sokkal komolyabb, hogysem az alkohollal való föleresztést szükségessé tenné.“ £ E javaslatot Papp József elnök kiemelte a többi közül azzal, hogy ez ilyen formában talán nem elfogadható, hiszen úgyis törvény rendelkezik róla és az ipartestületek csak képesített vendéglősre bízzák italméréseiket. Az előadó megjegyzi, miszerint a törvény nem rendeli el az italmérésnek képesítéssel rendelkező egyénre való bízását, de megnyugszik egyelőre az elnöki kijelentésben, amely csakis képesített szakemberre kívánja azt bízni. Tehát szívesen támogatnak bennünket a többi ipartestületek, de csak addig, amíg ez az ő köreiket nem érinti. A borbatyuzás ellen tiltakoznak maguk a szőlőtermelők is. A bortermelés éltmeneti segítséget hívem. Nem lehet áttérni a csemegeszőlőtermesztésre! Mik a vendéglősipar kívánságai? Memorandum kerül az új kormány elé.
