Vendéglősök Lapja, 1930 (46. évfolyam, 1-24. szám)
1930-04-05 / 7. szám
VENDÉGLŐSÖK LAPJA 8 1030. április 5. Amikor a vendéglős az erősebb. Győrből írják : A délelőtti órákban a vendéglősöknek sem lehet valami sok dolguk és így Hrabovszky János gyomoréi korcsmáros könnyen megtehette, hogy engedve két vendége invitálásának, maga is leült közéjük az egyik asztalhoz. Kovács József 39 éves téti lakossal fogadásokat kötöttek, ki tud többet enni, ki tud többet inni, ki tud jobban kuglizni és ki tudja a másiknak pénzét elnyerni. Kovácsnak határozottan kedvezett a szerencse, mindenben győzött. De hogy ennek a gyomoréi olimpiásznak méltó befejezése is legyen, még egy versenyszámot ajánlott: a birkózást. — Legyőztelek az evésben, az ivásban, elnyertem a pénzedet, most meg úgy a földhöz váglak, hogy kezed-lábad kitörik!— mondotta a korcsmárosnak. Kovács földhözvagdalta ellenfelét legalább tízszer egymásután. Hrabovszky többszörös legyőzetése után is folytatta a küzdelmet, aminek azután az lett a vége, hogy valamiképen megfordult a szerencse és most már Kovács teremtődött a földhöz, még pedig olyan alaposan, hogy a kulcscsontja eltörött. Nagyon erős fájás jött a vállába, ezért félreült egy sarokba és mint néző szemlélte a „mérkőzést“, amelyet azután a másik vendég, Sarmann Ferenc folytatott a korcsmárossal. A fájdalmak azonban nem szűntek meg, ezért hamarosan eltávozott és orvoshoz ment. Itt derült ki, hogy tulajdonképen ő lett a vesztes, mert a kulcscsontja eltörött. Gondatlanságból okozott súlyos testi sértés vétsége miatt indult eljárás Hrabovszky János ellen. A törvényszék ítéletében fölmentette a vádlottat. Az ügyész és a sértett képviselője az ítélet ellen föllebbezést jelentettek be, úgyhogy majd a Táblának is alkalma lesz foglalkozni a különleges sporteseményekkel. Pincértemetés cigányzenével. Nagy részvét mellett temették el március 22-én Pécs Kálmán pincért Tapolcán. A temetőkaputól a sírig Horváth Marci bandája kísérte gyászindulóval a koporsót, a sírnál pedig Pécs kedvenc nótáit s a Lehullott a rezgőnyárfa című örökszép nótát játszotta el a Marci mély át- érzéssel. A temetésen a tapolcai pincérek teljes számban résztvettek. HOGYHA MINDIG ISSZA.EGÉSZSÉGÉTS PÉNZE EGYRÉSZÉT JUTALOMKÉNT KAPJA VISSZA. GYÁRTJA A FŐVÁROSI SÖRFÖZÖ R.T. KŐBÁNYÁN. Modern Bronz- és VasJE* ortáloli llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllilllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll j KATZMAREK és TÁRSA vasszerkezeti gyár. I I BUDAPEST, VI., LOMB UCCA 39. SZ. ~ Telelőn : L. 913-20 [ Miután a rendelje ön is meg, mert üzletmenetének csak előnyére válik. Rendelések leadhatók i Budapesti V.f Csáky u. 20. Telefon: L. 974—00 Újtátrafiiredrőí írják : A még ma is hóval borított Tátrának sok mindenféle nagyszerűségén, szépségén és kellemességén kívül van még egy nevezetessége, Csáky Sándor, ez az irodalmilag is működő szakácsművész, aki jelenleg egy ujfüredi szanatórium konyhatermeiben és éléstáraiban működik és uralkodik élők és holtak felett. Működésének színhelyén, a konyhában kereste fel Csáky mestert. Ugyancsak el volt foglalva. Oktatta növendékeit, a környék úrilányait és asszonyait, akiket egy kurzus keretében most avat be a szakácsművészet titkaiba, rendelkezett szakácsainak és kuktáinak serege felett és állandó telefonösszeköttetésben állott az éttermekkel meg orvosokkal, hogy milyen különleges ételeket kell készítenie. — Hogy mi a véleményem a mai étkezési rendről, az emberek kívánalmairól, ami az étkezéssel kapcsolatosan felmerül ? — mondotta : — Erre nagyon egyszerű és egyben nagyon szomorú a válaszom. A mai rossz gazdasági viszonyok mellett az igények nem tudnak érvényesülni. Hiszen a legtöbb esetben, amikor a vendég elfoglalja az étkező- asztalnál a helyét, a balkezébe veszi az étlapot és a jobbkezével a mellényzsebében kotorász és így próbálja összeegyeztetni gastronomiai igényeit anyagi helyzetével. Hiába vannak tehát vágyak az étkezés terén, amikor a kereseti lehetőség akadályozza meg a vendéget abban, hogy még polgári igényeit is kielégíthesse. — Persze, a régi jó békeidőkben ... — vetem közbe. — Bizony — mondja Csáky — szinte mosolyognom kell, ha vLszaemlékezem azokra az időkre, amikor produkálni kellett, mert csodával voltak határosak a kívánalmak. Mikor a szakácsművészeti pályát tűztem ki életcélul magamnak, a mágnáskaszinóba kerültem. Örökké felejthetetlenek lesznek azok a Széchenyi-lakomák, amelyeket hagyományosan minden év február első vasárnapján szolgáltunk fel. Egy-egy ilyen díszlakoma szenzációja volt a fővárosi szakköröknek. Ki kíván ma például februárban idei libát, idei uborkasalátát, cseresznyét, vagy idei tur- kesztáni dinnyét? Ki hozat ma Hannoverből borjúkat, ki engedheti meg magának, hogy Párisból szállíttasson hizlalt fiirjeket, vagy Rouennaise kacsát, amelyet egyes vendégeknek úgy szolgáltak fel, hogy angolosan vagy félangolosan sütöttük meg. Egy ilyen egész kacsát egy vendégnek szolgáltunk fel. A vendég előtt helyeztük el az egész sült kacsát egy ezüst préselőgépbe és a vendég kívánságához mérten préselte ki belőle a felszolgálószemélyzet a vért, az esszenciát, ami nem volt több, mint egy fél, a legjobb esetben háromnegyed vizespohárral. A vendég pedig nem a kacsa húsát, hanem a kipréselt kivonatot, esszenciát fogyasztotta el. Azt sem tudom elképzelni, hogy ha gráci, styriai poulardot francia pezsgővel készítenék el, kinek nyújtanék vele örömet ? Ki tudná ezt ma élvezette] elfogyasztani ? Tessék csak elképzelni, azelőtt a gurman vendégek megkívánták, hogy a húsok, halak egészben, vagy nagy darabban kerüljenek az asztalra. Egészben sült fácán, poulard, őz-, tirű-, borjú-, vagy báránygerinc, egészben főtt vagy belföldi és Külföldi italoKban a legelőnyösebben beszerző csoportunknál fedezheti Vendéglősök Beszerző Csoportja B.-T. Budapest, IV., Vámház körút 8. sz. SW* Kívánatra árjegyzéket küldünk. sült tirűcomb, vagy egészben főtt marhafartő. Az ilyen elkészített ételeket vagy maga a vendég, vagy a felszolgálószemélyzet szeletelte, vagy vágta fel. Ilyen kívánalmakról ma alig hallunk és így a háború alatt és utána tanult fiatal szakácskollégánk is legfeljebb a külföldön láthat ilyeneket. — Azelőtt konyhát el sem lehetett gondolni nyárs vagy rostsütő nélkül. Ma ilyeneket csak luxusszállodákban vagy luxusüzemekben találhatunk, itt is legfeljebb külföldi vendégek részére hozhatók üzembe. — Ma már el sem képzelhetjük, mi volt egy Park Klub-bál. Micsoda díszvacsorák, micsoda biiffék. Volt rá eset, hogy négy méter hosszú hideg tokhalat is készítettünk. Még pedig úgy, hogy orsovai kaviár dűlt ki a hal hasából. De azt is meg kell említenem, hogy az embereknek más volt az étvágyuk is; többet és jobban tudtak enni. A nemes italt is másképen értékelték és nem igen történt meg, hogy egy jól elkészített ebédhez ásványvizet ittak volna. Kinek van ma olyan étvágya, mint Szilágyi Dezső kegyelmes úrnak volt ? Ki tud ma oly élvezettel angolos húst enni, mint Aczél báró ; ki tudna oly tökéletes kritikát gyakorolni, mint Károlyi Pista gróf kegyelmes úr ? Melyik pénzembernek volna szíve és igénye ahhoz, hogy olyan híres francia szakácsokat tartson, hogy magas ízlését kielégítse, mint Károlyi Sándor gróf (Legiert). Károlyi Gyula gróf (Durant), Zichy gróf kegyelmes úr (Cheront). Nem is akarok azonban mindenkit név szerint megemlíteni. De megemlíthetnék sokat még, akiknek aranyba kellene vésni a nevét, mert módot és alkalmat nyújtottak, hogy a szakácsművészetet magas nívóra felemelhessük és alkalmat szolgáltattak oly sok nagy szakácstehetség felnevelésére, akik még ma is a világ bármilyen részén mint elsőrendű szakácsművészek nemcsak kitűnően megállják a helyüket, hanem nemzetközi versenyeken is sok-sok első díjat visznek el. — A saját múltjából mondjon el valamit Csáky mester. Személyes érintkezéséről híres emberekkel, fejedelmekkel. — Sokat beszélhetnék az ilyesmiről is — mondja és elgondolkozik. — Egyszer Alfonz spanyol király volt Budapesten és Karácsonyi Jenő gróf kegyelmes úr budai palotájában vendégelte meg. Milyen jó étvággyal fogyasztotta el a spanyol király a hideg lazacpisztrángot, fogolypecsenyét. Estebéd után a biifféasztal ostromában is részt vett, abban a gyönyörűen kivilágított kerti palotában, ahol az összes osztrák főhercegek jelen voltak akkor. Nem is tetszik elképzelni, milyen nagy lelki öröm az egy szakácsnak, amikor négy uralkodófejedelmet elégíthet ki egyszerre. Ez a harctéren történt, de talán éppen azért még érdekesebb. — Hálával kell megemlékeznem Őfelsége Károly királyról is, aki mindig megelégedett vendégünk volt, nagyon korán kelt és jóétvággyal fogyasztotta el a megrendelt ételeit. Egy kifőtt poulardot rizzsel. Hozzá tokaji bort. A zsebeit is telerakta sahdwichek- kel. Jóétvágyú parancsnokaim voltak ajiáború alatt Terstyánszky kegyelmes úr, Gallvitz és Mackensen tábornagyok, Mirbach gróf vezérezredes, Sülitek és kövesházi Kövess Hermann vezérezredes úr. Már enni se tudnak az emberek úgy» mint azelőtt. A legkiválóbb magyar szakácsművész rezignált megállapításai.
