Vendéglősök Lapja, 1930 (46. évfolyam, 1-24. szám)
1930-11-20 / 22. szám
XXXXVI. ÉVFOLYAM 33. SZÁM 1030. NOVEMBER 30. (VESDÉGLŐ-, 8KÁLLŰ-, KÍVÉSIPABI ÉS KÖZGAZDASÁGI SZAKLAP) M. kir. postatakarékponztár csekkszáma 45.255 Megjelenik havonta kétszer, 5-én és 20-án Előfizetési díj félévre 12 pengő (150.000 K) Hirdetési díj szövegoldalon 50 fillér, hirdetési oldalon 40 fillér hasábmilliméterenkint ALAPÍTOTTA: IHÁSZ GYÖRGY Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, IX., VIOLA UTCA 3. SZÁM Telefonszám: „József“ 322—81 HIVATALOS ORAK: DÉLELŐTT O ÓRATOL DÉLLTÁI 3 ÓRÁID Ki tudná előre megmondani, mikor érkezett el az ideje a korcsmáros vagy italmérő közbelépésének? Hogy mikor kell az italmérőnek arra gondolnia, hogy még egy pillanat és már nemcsak hogy emberhalál történhetik a korcsmájában, vagy a kimérésében, de az ő szempontjából egy reá nézve sokkal nagyobb fontosságú és végzetesebb dolog az, ami után elvész az egész élete munkája, az italmérési engedélyével együtt a kenyérkereseti lehetősége is? Éppen most állott egy italmérő a törvény előtt. Az volt a bűne, hogy nagyon is megrémült egy okvetlen kitörő verekedéstől, amely a végveszedelemmel fenyegette a korcsmáját. Szinte az utolsó pillanatban tudott úgy közbelépni még, hogy a kirobbanó veszedelem elmaradt, az összekapó felek kivonultak, szétszóródtak. A korcsmáros, aki a verekedés szétosztásában eddig a saját bőrét vitte a vásárra, a verekedők kikergetése után izgatottan és felhevülten tért vissza arra a helyre, ahol ő naponta ilyen veszedelmekkel küzdve és ekkora kockázatokkal harcolva kaparja elő a mindennapi élelmet a maga és kis családja részére. Amikor belép, megdöbbenve látja, hogy egy valaki, már maga sem ismeri meg, kicsoda, de azt tudja, hogy annak a zajos és verekedéssel fenyegető asztalnak a tagja még mindig ott ül az asztalnál és iszik, meg várakozik valamire! A legtermészetesebb gondolat, úgy-e, ilyenkor az, hogy ez az ember, akárminő csendes és ártalmatlan is ebben a pillanatban, arra vár, hogy visszatérjenek a veszekedők és hogy elintézhesse végre velők azt a kis ügyet, ami végett már az előbb is akart egyetmást cselekedni a 1 többiek feje irányában? A korcsmáros közbelép Kitessékeli a bentmaradtat is, talán csakugyan nem a legszívélyesebb hangon, de hát ha valami érthető dolog a világon, akkor ez igazan az! A bentmaradt vendég nem mozdul, valami félremagyarázható mozdulatot tesz. A korcsmáros, inkább a maga védelmére, felragadja a széket, a vendég felé csap vele, aztán bizony fölkapja a gyanúsnak talált vendéget és kiteszi az ajtón a szűrét! Senki sem csodálja a mieink közül, hogy a megriasztott kimérő nem akarta és nem is merte bevárni azt a nagy összecsapást, amely fenyegetett a söntésében. Azt sem, hogy aztán mikor arra került a dolog, hogy a maga bőrének a kockáztatásával cselekedni kellett, akkor már mindenkit, aki csak gyanús volt előtte, kívül akart látni az ajtaján! Az eredmény? Törvény elé állítás, négy hónap, kártérítés, bírság! Olyan kérdés ez is, amelyhez akarva, nem akarva, újra és újra vissza kell térnünk. A „Vendéglősök Lapja“ 1928. évi 13. számában egy alkalommal már módomban állt részletesebben foglalkozni az italmérési helyiségek zenéltetési jogának a kérdésével. A gyakorlati tapasztalatok szerint azonban még ma is van ennek a kérdésnek néhány ütközőpontja. Vannak az erre vonatkozó kezelési rendszernek olyan vonatkozásai, amelyek — tárgyilagos szemmel vizsgálva is — bizonyos homályt, zavart okoznak, így itt bizonyos mértékű módosítás, rendszerváltoztatás indokoltnak és szükségszerűnek mutatkozik. Két irányban kívánok most újból foglalkozni ezzel a problémával. Az egyik ága mondanivalóim1 Mert ilyenkor aztán csőstül akad tanú arra, hogy az asztalnál maradt galamb- őszhajú gazda a légynek sem vétett soha az életében és hogy most sem akart véteni. Igaz, hogy akkor egyetlen gyilkost sem lehetne elítélni, mert hiszen valamikor mégis csak el kell kezdeni a gyilkolást is és addig bárki bizonyíthatja, hogy addig az illető a légynek sem vétett. Aztán meg az ivópajtások kitűnő szívű, elfogult emberek, akik feltűnő szívességgel tanúskodnak mindig a pajtás javára! Ilyenkor látjuk, mennyire a veszedelmek útja a mi szakmánk, különösen a rendezetlenebb közönségű vidéken! Vigyázni kell, kockáztatni kell és néha igazán nem segít semmi, de semmi vigyázat! A legszomorúbb azonban, hogy ezek után megmarad az elvesztett pör és vele a rendőrségi megjegyzés a becsületben eltöltött élet után is: —rovott múlt! Büntetett előélet! Csak azért, mert nincs ríiód az ilyenek elkerülésére! (Dunántúli.) nak a szerzői jog elvének törvényesen biztosított érvényesítése körüli tudnivalók kissé részletesebb ismertetése. Különös tekintettel a bíróságok jog- gyakorlatára. Ebben is a legfelsőbb magyar bíróság, a m. kir. Kúria döntő felfogására. Ezekből a szakma minden tagja tiszta képet nyer arról, hogy miként kell értelmezni a szerzői jogot a zenéltetés terén. A másik irány pedig arra fog kiterjedni, hogy ennek a könnyűnek éppen nem nevezhető tehertételnek — ami a szerzői jog megváltásával jár és nehezedik a többi sok mással együtt az italmérő szakmára — a kivetése, megállapítása mely pontokban okoz különösen jelentős sérelmet a szakma részére. Szerzői jogbitorlás az itaÍTnérő helyiségekben. A „Vendéglősök Lapja" számára írta: dr. Türei-Osváth István m. kir. rendőrfogalmazó. Popper Mór és Lipót r.-t„ bornagykereskedés Telefons József 359-78 Budapest-Kőbánya* Előd ucca 8. szám. Alapitftatott 1869. évben. Az 1922. évi országos szőlő- és borgazdasági kiállításon aranyéremmel kitüntetve. Válogatott uradalmi fajborok. Kérjen saját érdekében árajánlatot.
