Vendéglősök Lapja, 1930 (46. évfolyam, 1-24. szám)
1930-01-20 / 2. szám
XXXXTI. ÉVFOLYAM Z. SZÁM 1930. JANUÁR 30 r ii (VEMDÉOLŐ’, SZÁLLÓ-, KÁTÉSIPÍBI ÉS KÖZEAZDASÍCíI SZAKLAP) ALAPÍTOTTA : M. kir. postatakarékpénztár csekkszáma 45.255 Megjelenik havonta kétszer, 5-én és 20*:ín Előfizetési díj félévre 12 pengő (150.000 K) Hirdetési díj szövegoldalon 50 fillér, hirdetési oldalon 40 fillér hasábniilliinéterenkint IHÁSZ OTÖROY Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, IX., VIOLA UTCA 3. SZÁM Telefonszám : „József“ 322—81 HIVATALOS ÓRÁK: DÉLELŐTT 9 ÓRÁTÓL, DÉLUTÁN ÓRÁI© Hatottak és vagyonbukottak a szakmában, ezek az új esztendő első hónapjának a tragikus újdonságai a szakmában. Minden részvétünk azoké, akik a tűrhetetlen helyiséguzsora, meg a roppant nagyságú adók miatt képtelenek tovább is talpon állani, akik kénytelenek eltűrni, hogy kis vagyonkájuk felett megperdüljön a dob, vagy hogy bezáruljanak mögöttük azok az ajtók, amelyek eltakarják örökre előlük ezután egykori szép reménységeik, keserves munkájuk és kockázatos vállalkozásuk színhelyét. De a mi szakmáinknak most már megint halottai vannak, olyan halottal, akik kétségbeesve a küzdelmek eredménytelenségén, a saját kezükkel emeltek fegyvert az önmaguk életének kioltására. Hiszen akár kávéháztulajdonos, akár restaurántos, akár kiskocsmáros az, akit ennyire lenyomnak a veszedelmek, a mi testvérünk az, a mi munkálkodásunk társa és kell, hogy együttérezzünk vele. A verseny közöttünk sohasem lehet annyira erős, hogy az emberi és az egy táborban harcolóknak kijáró részvét fel ne keresse a sírjaikat. De a legutolsó néhány ilyen esetben történt pár szerencsétlen kifejezés ezeknél a síroknál, amelyek ellen fel kell emelnünk a szavunkat, bármilyen tetszetőseit legyenek is azok. — A szakmáink hősi halottai! Így címezte őket nem is egy ízben bizonyos félhivatalos közlés, amely arról szólott, hogy öngyilkosságuk visszaszáll azok fejére, akik tűrhetetlen kapzsiságukkal és a szerencsétlenül elosztott terhek növelésével előidézték a halálukat. Mi nem a „hősi halottak“ kifejezésének a katonai hátteréről akarunk szólni, sem arról, hogy röviddel a világháború befejezése után még illenék meghagynunk ezt a szókötést valóban azok számára, akik jeltelen sírokban nyugszanak a csatamezőkön. Csak az iránt fejezzük ki aggodalmunkat, hogy sok irányban veszedelmes volna, ha ez a tetszetős kifejezés általánosulna a szakmánkban. Se kívánatosnak, se megbocsáthatónak nem szabad feltüntetnie semmiféle érdek- képviseletünknek azt a sajnálatos tényt, hogy valaki a szakmáinkból öngyilkossá lett. Sőt: ezt még méltányolnunk sem szabad, nehogy megingassunk másokban is lelki ellenállásokat a bajokkal és anyagi összeomlásokkal szemben ! Köny- nyes szemmel állhatunk bajtársaink sírjai felett, de sohasem szabad úgy gondolnunk, vagy úgy szólnunk róluk, mint hősi hcilottainkról. Nekünk, szakmáinknak és üzemeink világának csak élő, eleÚgy gondolom, hogy nem lesz egészen közömbös a vendéglői, kávéházi és más hasonló ipart űzők előtt, sőt eme üzemek alkalmazottai előtt sem az óvadék tartalmának és az erre vonatkozóan kötött szerződések kellékeinek alapos megvizsgálása és megismerése azoknak a jogi feltételeknek, melyek mellett úgy a szolgálatadó, mint az alkalmazott szükség esetén a jogvédelemre minden körülmények között számíthat. Cikkem keretében természetesen nem szándékoz- zom elméleti értekezéssel untatni ennek a szaklapnak olvasóközönségét, hanem gyakorlati alapon fogom igyekezni megmagyarázni azt, hogy milyen tartalommal és milyen alaki kellékekkel szükséges az óvadékszerződést megkötni. Az óvadék köztudomás szerint az a pénzérték, vagy az ezt helyettesítő tárgy, vagy érték, amit az ven hőseink lehetnek, akiket hiába ver le ezer veszedelem, újra meg újra talpra tudnak állani, akik nem veszítik el a bizalmat Önmagukban és a jobb jövőben, az emberi erőben és a sors forgandósá- gában. Csinyján kell bánni a hangzatos szólamokkal olyan lelkek előtt, amelyeket már úgyis véresen érzékenyekké mart a kegyetlen konjunktúra. Inkább száz nagy bukást, mint egyetlen eldobott életet! Ezer példa van arra, hogy a tönkrementek’ hogyan tudnak fölemelkedni, újra érvényesülni és boldogulni. De a halottak erre nem képesek és istenments, hogy valamire példát adjanak. A saját fegyverétől még senkisem halhatott hősi halált, de a saját körében és a saját eszközeivel mindenki leélhet egy hősi életet! T. K., Szombathely. alkalmazott a szolgálatadónak a szolgálatadót illető pénz, vagy az üzemben használt, illetőleg felszolgálásra, Vagy elkészítésre kerülő anyag biztosítása- képen ad. Az óvadékösszeg tulajdonosa azonban az alkalmazott marad, a szolgálatadó tehát annak csak birtokosa, vagy bírlalója lesz. Ebből pedig az következik, hogy az óvadékösszeg felett a'szolgálatadó nem rendelkezik, azt semmiféle célra fel nem használhatja, üzemébe be nem fektetheti. Az óvadékadására vonatkozóan kötött megállapodás okiratába tehát csak azt kell belefoglalni, hogy az óvadékösszeget a szolgálatadó az alkalmazott, kezelésére bízott pénz és anyag biztosítására veszi át. Gyakran fordul elő, hogy a szerződő felek, nevezetesen a szolgálatadó és az alkalmazott között olyan megállapodás jön létre, hogy a szolgálatadó biztosítja magának azt a jogot, hogy az óvadéknak nevePopper Mór és Li Telefons József 359-7ti Budapest-KCŐbáliyay Előd ucca 8. szám« Älapittatott S869, évben« Az 1922. évi országos szőlő- és borgazdasági kiállításon aranyéremmel kitüntetve. Válogatott uradalmi fajborok« Kérjen saját érdekében árajánlatot. Az óvadékkikötésről s az erre vonatkozó szerződések általános kellékeiről. A „Vendéglősök Lapja“ számára írta: Paál Andor rendőrkapitány.
