Vendéglősök Lapja, 1929 (45. évfolyam, 1-24. szám)

1929-07-05 / 13. szám

XXXX V. ÉTFOLYAM _____________________13. SZÁM____________________________19»9. .[[ I ll s 5. w r w mm A BUDAPESTI B0RCSMÁR8S0H IPARTÁRSULATÁNAK HIOATALOS KDZLÖN9E (VEKDÉGLŐ-, SZÁLLÓ*, KÍVÉSIPARI ÉS KÖKKAZDAlÁCtl SZAKLAP) M. kir. postatakarékpénztár csekkszáma 15.255 Megjelenik havonta kétszer, 6-én és 20-án Előfizetési díj félévre 12 pengő (150.000 K) Hirdetési díj szövegoldalon 50 fillér, hirdetési oldalon áO fillér hasábmilliméterenkint ALAPÍTOTTA: IHÁSZ OTÖRC1T Szerkesztőség és kiadöhiyataT: BUDAPEST, IX., YIOLA UTCA 3. SZlM Telefonszám: „József“ 322—81 HIVATALOS ÓRÁK: DÉLELŐTT 9 ÓRÁTÓL DÉLUTÁN 3 ÓRÁIG Kiváló utaK jelzik a magyar italmérés fejlődési állo­másait. Szakmákra szakadozik szét ez az egységesen, együtt elindult tábor és senki sem lehet olyan elfogult, hogy siránkoznék ezen a külön csoportokra váláson, vagy hogy sajnálkoznék a külön lobogók miatt. A vendéglősök és kávésok közé nem­rég ékelődött be a teljesen új jellegű caffé-restaurant-csoport, most pedig a ven­déglősök és korcsmárosok hatalmas táborai között merült föl egy ütköző csoport eszméje, a korcsma-vendéglőké, tehát olyan korcsmáké, amelyekben meleg ételek is kaphatók. Az elv szerint ide soroltatnának be a húszezernél kevesebb lakosságú helységek korcsmái, továbbá azok a korcsmák, ame­lyeknek bizonyos szezonban teljes joggal meg lehetne a maguk vendéglői jellege, mint például bizonyos budai korcsmáké nyáron és így tovább. Azt célozza ez az ötlet, hogy levezesse a vendéglős- és korcsmárostábor között egy idő óta erősen felgyülemlő elégedet­lenséget, megszüntesse a konkurrensi kuta­tásokat, följelentéseket a jogtalan meleg­főzések ellen és megalkossa a caffé- restaurantok mintájára az ütköző tábort a két szakma között. A korcsma-vendéglő természetesen szakképzettséghez kötött ipar lenne már addig is, amíg kidolgozzák és kivívják a korcsmaipar szakképesítéshez kötöttségét is az erősen tóduló idegen vállalkozókkal szemben. Ez lenne a hatodik testvérszakma az egyre rohamosabban fejlődő magyar szál­lodás-, vendéglős-, kávés- és korcsmáros- iparban. A megvalósításig kétségtelenül hosszú út lesz még és nagy idő, de máris meg­állapíthatjuk, hogy nagyon tetszetős és érdekes az az ideiglenes megoldási módo­zat is. A közelmúltban láttuk, hogyan vett föl nyílt lobogót egyik legnagyobb orszá­gos szövetségünk, amely alapszabálymódo­sításával lehetetlenné tette a jövőre, hogy korcsmárosok beleszólhassanak a ven­déglősmozgalmakba és viszont. Elválnak az utak, ez kétségtelen és a külön szak­mák jobban teszik, ha külön szövetségekbe csoportosulnak, mert lassan-lassan egészen mások lettek az érdekeik. Különváltan nem lesznek közöttük a másik érdekcso­port kémei, árulói, nem lesznek akciók elgáncsolói, mesterséges elégedetlenségek szítói, viszont, ahol közös érdekekért kell * Egyes hatósági intézkedésekből, vidéki törvény- hozások szabályrendelet-alkotásaiból arra kell követ­keztetnünk, hogy a kocsmaipar bizonyos körök előtt elvesztette a rokonszenvet. Továbbá itt van a vendéglősipar. A vendéglős­ipart képesítéshez kötötték és bár ennek már lehet vagy 8 éve, eddig a várakozások , a reménységek megvalósulása nem következtek be. Azért nem váltak be ezek a feltevések, mert a korcsmaipar sokak sze­rint csak rejtekajtó és kibúvó. Mert ha valaki nem tudja szakképzettségét, igazolni, a sokak szerint korcsmáros lesz ésf mi a különbség végül a kettő között ? Vidéken 20 ezernél kisebb lakosságú köz­ségekben semmi és a városokban szintén így van, mert a legtöbb kisvendéglős rttfm akar főzni, a korcs- márosnak meg nem szabad főzni, tehát egyformán csak italt mérnek. Ezek után a vendéglősök úgy gondolják, hogy sok­kal helyesebb volna, ha nem volna korcsmaipar, mert síkraszállni, ott elég jókor egyesíthetik az erőiket külön lobogók alatt is. Ki kell röpülniük a közös fészekből a nagyranőtt fiókáknak, hiszen nem is fér­hetnek meg egymás mellett. Előbb-utóbb harcra kerülne így a sor a közös fésze­kért, amely csak az apróságoknak lehet jó, most már egymást törik és sebzik a nagy arányokban fejlett tagok. Nincs ezen mit búsulnivaló, ennek így kell történnie. De a szétváló testvérek tartsák emléke­zetükben mindvégig, hogy ők közös fészek szülöttei voltak! Hogy segíteniük kell egy­máson, ha valamelyiküket külső baj fenye­geti és hogy sohase szabad kiélezni úgy egymás között az ellentéteket, hogy csak a gyűlölet véres küzdelmei adhassák meg a megoldást! (D. F, Debrecen.) akkor igazán csak ,,szakképzett11 kaphatna ipari és italmérési engedélyt. Ezelőtt három évvel a szövet­ség vezetősége a minisztériumban egy beadvánnyal azt kérte, hogy a kocsmaipart a minisztérium törölje el, a most fennálló korcsmárosokat vizsgáztassa le és minősítse át vendéglősnek. A beadvány azonban oly szerencsétlenül volt szerkesztve, hogy a minisztérium nem is tartotta szükségesnek azzal érdemlege­sen foglalkozni. Mint tehát ezekből látható, a korcsmaipar a vendéglősipar konkurrens problé­mája. Noll Miklós m. kir. kormányfőtanácsos, az Orszá­gos Egyesület elnöke, aki mint vidéki szállodás a szövetségnek is tagja, természetesen ismeri ezt a problémát és saját vármegyéjében, ahol virilista, úgy tapasztalta, hogy a korcsmárosokat különleges elbánásban részesítik, fgy a szövetségnek közgyű­lésére a következő indítványt küldte be, amit a köz­gyűlés egyhangúlag elfogadott : A korcsmaipar megreformálásáról. Noll Miklós kormányfőtanácsos előterjesztése. — Mi lesz a lex Noll-ban ? Egy korcsmáros hozzéiszólása. Poppei Telefon: József 359—78 wmmmmmmamm r és Lipöí r.-t., Budapest, X., ny; Ajánlja kiváló uradalmi borait a vendéglősök szíves figyelmébe. Telefon: József 359—78

Next

/
Oldalképek
Tartalom