Vendéglősök Lapja, 1929 (45. évfolyam, 1-24. szám)
1929-07-05 / 13. szám
2 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1029 július 5. ,,Az 1922. évi XII. t.-c. szerint a vendéglősipar képesítéshez van kötve. A törvénynek ezen rendelkezésétől várt és remélt hatását a vendéglősiparban mindaddig nem fogjuk érezhetni, amíg ezt a rendelkezést ki lehet játszani ! Ma az a helyzet, ha valaki nem tudja a szakképzettségét igazolni, egész egyszerűen korcsmái ipar- engedélyért folyamodik és ezzel azután gyakorolja a vendéglősipart. Ehhez részben hozzájárul a 85.484— 1928. K. M. XI. számú rendelete, amely a 20 ezernél kevesebb lakost számláló helységek korcsmárosait fel is jogosítja. így tehát itt olyan megoldást kell keresni, amely azt a célt szolgálja, hogy a vendéglősiparban kizárólag szakképzett egyének működhessenek, mikép különben is a törvény előírja. Evégből azt a tiszteletteljes javaslatot teszem : Mondja ki a közgyűlés, hogy azzal a kérelemmel fordul a nagyméltóságú m. kir. kereskedelmi miniszter úrhoz, hogy a felhozott indokok és az 1922. évi XII. t.-c. 15-ik szakaszában nyert felhatalmazása alapján azok a korcsmáros iparosok, akik 1928. december hó 31-ig a korcsmaipart engedély alapján legalább öt évig gyakorolták — kivéve olyan korcs- márosokat, akik nyereségvágyból származó kihágás miatt jogerősen el vannak ítélve, továbbá olyanok, akiknek üzleti jellege inkább pálinkamérés és azok italforgalma túlnyomólag égetett szeszes italokból áll — vendéglőssé átminősítendők. Egyben felkéri a nagyméltóságú m. kir. kereskedelmi miniszter urat, hogy az 1922. évi XII. t.-c. 36. §-ában nyert felhatalmazása alapján utasítsa a törvényhatóságokat és rendezett tanácsú városokat, hogy a vendéglő- és korcsmaipar gyakorlásáról oly szabályrendeletet alkossanak, amely szerint a korcsmaengedélyek kiadását a legszűkebb körre szorítsa.“ * Noll Miklós kormányfőtanácsos igen értékes vezetőembere a vidéki szakmának és amikor az itt közölt előterjesztését megtette, kétségkívül igen jót akart. Indítványának sok szerencsés nézőpontja van és érthető, hogy általános érdeklődést váltott ki úgy a vendéglősök, mint a kocsmárosok soraiban. Én magam is sokáig haboztam, hogy ne adjak-e mindenben igazat neki még most is, amikor indítványa alapján a memorandum már hamarosan ott lesz a kormány előtt. Ha azonban figyelmesen végigvizsgáljuk a dolgokat, rá kell jönnünk, hogy ez a lex Noll sem képes megoldani a vendéglős-korcsmáros problémát, amely jóval bonyolultabb, mint volt annakidején a ven- déglős-kávés-affér. A lex Noll — a legjobb esetben is — azt fogja eredményezni, hogy pár ezer vendéglőssel több lesz az országban az átminősítések után. Azonban a lex Noll nem zárja le az ajtót egy újabb italmérő-hullám elől, pedig a vendéglős-korcsmáros probléma addig is a két szakma konkurrenciájának az összecsapásaiból eredt. Hiába szorítják meg tehát a korcsmái engedélyek kiadását — sok korcsma inkább elfért egymás közelében, mint ugyanannyi vendéglő ; az adópolitika jobban ráfekszik a vendéglős-címre, mint a korcsmárosra —, félős, hogy a vendéglőkké emelt korcsmák rakásra hullanak az új cím terhei alatt. Vegyük figyelembe a közönség viselkedését is. A tipikus korcsmavendégekre berendezkedett korcsmának egyszerűen katasztrófa lesz az átminősítés. Közönségének egy része, kötekedésből is, vagy szeszélyesen emelt igényekből állandó vendéglői üzemet fog követelni tőle, amit nem bír meg, vagy legfeljebb kivételes alkalmakkor. Ha ezt megtagadja, elpártol tőle ez a szeszélyes része közönségének, amelynek pedig eddig eszébe se jutott hasonló igény a korcsmahelyiség rendes törzsasztalánál. Attól tartok, hogy a kimérők és fűszeresek fognak lépni a korcsmárosok'jielyére az üresen hagyott résekbe és ez aligha kívánatos szakmáinkra nézve. Végül nagyon félek attól, hogy az illetékes körök még ebbe a fél, vagy háromnegyed megoldásba sem mennek bele és nem teljesítik a Noll-javaslat kérelmét az átminősítésre, csak legfeljebb nagy vizsgáztatások után. Már pedig a korcsmárosipar sokezer derék öreg iparosa még akkor se igen fog helyt állhatni a vizsgaasztalok előtt, ha egyébként igazán a kisujjában volna is a vendéglőstudomány. így súlyos igazságtalanságok állhatnak elő, amelyek talán rosszabb vért szülnek, mint ha az egész kérdés továbbra is nyíltan maradt volna. Kétségtelen azonban, hogy a több évtizedes ügyben Noll javaslata közelítette meg eddig legjobban a megoldás lehetőségét és értékes útmutatásokat adott a két szakma elé. Én még mindig a külön korcsmárosipari képesítés behozatalát látnám a legegyszerűbb és legigazságosabb megoldásnak, de azért érdeklődve várom a lex Noll fejleményeit is. Csaplonczki Sándor korcsmáros. SALGÓI MÁLNASZÖRP A LEGZAMATOSABB!! Salgóvár vidéki válogatott hegyi málnából készíti: Kohn Lipőt ,,$algó“ Likőr- és Rumgyár Salgótarján. A korcsmárosok és italmérők adóhátralékai. Irta: Némethi József, aJDebreceni Italmérők Ipartársulatának elnöke. Nehéz időket élünk! A súlyos gazdasági helyzetet — hogy ne mondjam válságot, — érzi a társadalom minden rétege, de különösen az iparososztály. És ennek keretein belül mi korcsmárosok, italmérők is! Mindenki védi a maga kis ekzisztenciáját a mindennapi kenyérért a mai idők viharai közepette s azt hiszem, jogunk van ehhez nekünk is, akik mindenkor dolgozó, munkás polgárai voltunk az országnak és azok is akarunk maradni. Hogy életérdekünket biztosíthassuk, nekünk is tömörülni kellett, hogy felhívhassuk a figyeb met a mi sok-sok bajunkra, keserves küzdelmeinkre. Az egyesüléssel, az összetartással már sikerült elérnünk, hogy az adó és forgalmi adókivetési bizottságban társulatunk képviseletet nyert s így ezen a téren is módunk lesz védeni tagjaink érdekeit. De természetesen még igen sok és nagy feladatok várnak reánk! Megjelent a pénzügy- miniszteri rendelet a behajthatatlan adóhátralékok tóröltetéséről. Hála és köszönet ezért a humánus intézkedésért a kormánynak, de mi korcsmárosok és italmérők remegve gondolunk arra, hogy vájjon szintén részesülhetünk-e e kegyben, mert a mi fejünk felett ott lebeg az a bizonyos paragrafus, amely kimondja, hogy az a korcsmáros, vendéglős és italmérő, aki egy kitűzött határidőn belül adótartozását ki nem fizeti, az italmérési jogát elveszti. Bizalommal és hittel várjuk, hogy a pénzügyi kormány ez egyszer eltekint e túlszigorú paragrafustól és nagyon sok szegény korcsmáros és italmérő kartársam adóhátralékát is olyan módon — mint más szakmánál — törlés útján rendezni fogják. Az Ipartársulatoknak kell mindent megtenni abban az irányban, hogy ez a méltányos kívánságunk meghallgatásra és teljesítésre is találjon! Felsoroljam-e még mindazokat a bajokat, amelyek orvoslásra várnak? Nem akarok most mindenre kitérni. Annyit mondhatok csak, hogy mi másnak fáj, nekünk is fáj .. . Sőt, nekünk talán bővebben is kijut a bajokból! A korcsmárosok ipartársulatának lankadatlan erővel kell dolgoznia szakmánk érdekében. Ez megvan nálunk Debrecenben, remélem, hogy megvan Nyíregyházán és másutt is! Az IparJANITS JÁNOS Miskolc, a Kis Pipa főpincére. KOSTYÁL REZSŐ, Miskolc. A MI ÉRTÉ KEINKBŐL. Számtalan érdeklődés érkezett levélben és élőszóval a Vendéglősök Lapjához eddig, miféle sorrendet követ a szakmai fényképek közlésében ? Van-e valami ranglistája, amely szerint mérlegel és amely megszabja a közölt szakmai arcképek időbeli egymásutánját ? Ezúton is nyilvánosságra kell hoznunk tehát, ami leveleinkben és adott fölvilágosításainkban eddig is hangoztattunk: a Vendéglősök Lapja a szakmabeli fényképek közlésével nem akart és nem is kíván a jövőben sem bizonyos ranglistákhoz ragaszkodni. Sokszor előfordult, hogy egy-egy derék szakmabeli munkás képe hamarabb jelent meg ezen a helyen, mint az ugyanabban a helységben csoportosult szakma helyi elnökéé, a négy szakma arcképeit csak egyetlen elv sorozza be nálunk, hogy igazán elismert, munkás, feddhetetlen és a szakmai közérdekekért lelkesedő embereinket ismertessük meg azzal a közösséggel, amelyért a maguk helyén olyan becsülettel dolgoznak. A jövőben is készakarva eltekintünk minden más válogatási rendszertől. Hiszen mi úgysem válogathatunk, az élet és a szerencse válogat a legkiválóbb- jaink között is — és lehet, ez okozza a Vendéglősök Lapjában közölt változatos arcképsorozatnak általános nagy sikerét szakmáink körében. Az ,, Album11 részére arcképek, életleírások változatlanul küldhetők erre a címre : Budapest, IX., Viola u. 3.
