Vendéglősök Lapja, 1928 (44. évfolyam, 1-24. szám)
1928-02-20 / 4. szám
xxxxiv. évfoltan 4. S*ÁM 1928. FEBRUÁR 20. VENDÉGLŐSÖK LAPJA A BUDAPESTI KORCSNÁROSORIPARTÁRSULATÁNAR HIVATALOS KÖZLÖN9E (VESDÉOLŐ-, SZÁLLÓ-, KÁVÉSIPARI ÉS KÖZRAZDASÁCÍI SZAKLAP) M. kir. postatakarékpénzt. csekksz. 45.255 Megjelenik havonta kétszer, 5-én és 20-án Előfizetési díj félévre 12 pengő (150.000 K) ALAPÍTOTTA: IHÁSZ OTÖRCíT Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, IX., YIOLÁ UTCA 3. SZÁM Telefonszám: „József“ 322—81 HIVATALOS ÓRÁK: DÉLELŐTT 9 ÓRÁTÓL, DÉLUTÁIV 2 ÓRÁIK 33% az a horribilis percent, amely teljesen kárbavész az állampénztár számára a forgalmi adóból. Ennyibe kerül ennek az adónak a különleges kezelése, behajtása és ellenőrzése, ennyibe kerül az a temérdek kellemetlenség és zaklatás, amely miatt a mi szakmáink nem juthatnak ki a panaszkodásból. Búd pénzügyminiszter sajnálkozva jelentette ki a parlamenti viták végén, teljesen kizárt dolog, hogy el lehessen törölni a forgalmi adót. így egészen kárbaveszettek- nek tekinthetők azok a reménykedő és igen dicséretes mozgalmak, amelyek a forgalmi adó eltörlésére irányultak. A vendéglősök, korcsmárosok, kávésok, szállodások egyaránt gyűléseztek már és részben küldöttségileg, részben pedig memorandumok útján, de valósággal ostromolták az illetékes fórumokat a forgalmi adó tökéletes megszüntetéséért. Nem gondolták, hogy egyhamar választ kapjanak, a felelet azonban mégis csak megérkezett és olyan nyilt, hogy nem hagy hátra semmi reménykedést. Ha a parlamenti ostrom alatt, a legsúlyosabb vitákban és az egész ország közvéleménye előtt elhangzott az a pénzügyminiszteri kijelentés, hogy a forgalmi adó eltörölhetetlen, akkor csakugyan nincs segítség. Képtelenség, hogy bármely szakma is külön-külön elérhesse azt, amivel szemben tehetetlen az egész ország fogyasztói és követítői közönsége. Számot kell vetnünk azzal, hogy a forgalmi adó, mint szükséges rossz, megmarad ezentúl is, talán beláthatatlan időkig. De ha meg is lesz a forgalmi adó, bebizonyult, hogy annak a jelenlegi rendszere nem tarthatja magát sokáig a vendéglős-, korcsmáros- és kávésipar nyakán. Ha már az adón nem tud változtatni a négy rokonszakma együttes támadása és kérése, akkor legalább a rendszer javítását ostromolja továbbra is rendíthetetlen kitartással! És minden jel arra vall, hogy ezt meg is fogja cselekedni. Teljesen felesleges, hogy a forgalmi adó 33 százaléka egy egész külön társadalmi osztály házi segítésére és fenntartására for- díttassék. Ez a 33 százalék nagyszerűen megmaradhatna a vendéglősök, korcsmárosok, szállodások és kávésok zsebében, a forgalmi adószemélyzet munkabírása, tettvágya és találékonysága pedig fényesen érvényesülhetne valami igazi termelő munkában. Dolgozó emberekre van szüksége most Magyarországnak, nem vámszedőkre és adódetektívekre. Nem akarnánk visszatérni a forgalmi adókezelés és behajtás körül leleplezett töméntelen visszaélésre, de rá kell mutatnunk, hogy az állami adók egyéb szakmáknál, ha vannak is jogos panaszok, de visszaélési rendszerek nem alakulhatnak ki, azok az adók méltóak Különböző, leginkább egyházi körökben ismételten felvetődött az a kérdés, hogy vasár- és ünnepnapokon a vendéglők és korcsmák egész napon át zárva tartassanak. E kívánalmat leginkább a vasár- és ünnepnapoknak a vallás törvényei szerint leendő köteles megszentelésével indokolják. Ennek a korcsmái zárórát korlátozó irányzatnak a hívei hangoztatják, hogy a korcsmák vasár- és ünnepnapi nyitva- tartása a korcsmába csalogatja az embereket, az istentiszteleten való kötelező megjelenés helyett a korcsmába tölti el szabad idejét a nép, nem is gondolva ilyformán a vasár- és ünnepnap megszentelésére. Megvallom, nem csatlakozhatom e túlzott irányzat híveihez és pedig két okból. Az egyik ok társadalom, gazdasági; a másik tisztán egyházi. Megjegyzem, falukról, községekről beszélek. Faluhelyeken a lakosságnak más közös találkozó- helyük nincsen, mint a korcsma. Sajnos, még messze vagyunk attól az időponttól, amikor annak az ideális helyzetnek örvendezhetnénk, hogy minden faluban népházak, kulturházak emelkedhetnének. Ezek hiányában a falu népe szabad idejében — ilyen csak vasár- és ünnepnapokon adódik számára — a korcsmában jön össze, itt közvetlenül népies társalgás formában elbeszélik az elmúlt heti élményeiket, tapasztalataikat. Egymás beszédjéből tanulnak, a hallottakat hasznosítják ; a fiatalok csak úgy lesik a tapasztaltabb öregebbek szavait. Gazdasági kérdésekben itt a korcsmában barátságos poharazás közben népies előadásban egymásközött eszmecserét folytatnak, egymástól tanulnak. A falusi nép maradnak még a túlzásaikban is egy modern jogállam pénzkezelési elveihez. Nem véletlen, hogy a forgalmi adó behajtási és kezelési rendszere elérkezett a teljes csődhöz, alapvető hibákban leledzik és gyökeres, nagy útjavítást kell végezni rajta. A termelőknél kell a forgalmi adót behajtani és ellenőrizni, ott a legkönnyebb és a legolcsóbb. Jöjjön a fázisrendszer! Legalább 20 százaléka mentesül így az adónak az állam és a fizető nagyközönség számára és az adózónak nem kell éreznie azt a keserűséget, hogy minden harmadik adópengője helytelen irányban kallódik el, se az állam nem veszi hasznát, sem ő! korcsmái társalgásának tagadhatatlanul van gazdasági haszna és előnye. Hogy szórakozáshoz is van joga a falusi népnek, e kérdés minden vitán felül áll. Egyházi szempontból is ellenzem e rideg felfogást. Vallom azt a meggyőződésemet, hogy abban az esetben, ha vasár- és ünnepnapokon a vendéglőket és korcsmákat zárva tartják, a templomok még az eddigieknél is üresebbek lesznek. Merész állítás, de igaz ! Mert ha annak a falusi földmívelő embernek vasár- és ünnepnapokon nem adnak helyet a korcsmában társalgásra és némi szórakozásra, akkor unalmában — mit is csináljon egész nap otthon — kimegy a mezőre dolgozni, mező- gazdasági munkában fogja eltölteni a vasár- és ünnepnapot. Tapasztalásból mondhatom, hogy a falusi nép útja a templomba a korcsmán keresztül vezet. Ilyen napon a falusi ember reggel a háza és állatjai körüli teendőit elvégzi, majd ünnepi ruhába öltözik és siet a mise előtt egy pohár borra a korcsmába. Ha ezt a megszokott útját a falusi népnek elzárják, akkor e szent napon is járomba fogja ökreit, szerszámot dob a lovaira és megy a mindennapi munkája után és más napot választ magának a szórakozásra. Aki a falusi nép életét, gondolkozásmódját ismeri, aki e nép nemcsak gazdasági, de erkölcsi érdekeit is szívén viseli, az nem állhat abba a táborba, ahol a korcsmák ellen tűzzel-vassal hadakoznak. Más kérdés a korcsmái rendzavarásoknak a megakadályozása, erre jelen soraimban nem akarok kiterjeszkedni. Wachtter István. A vidéki vendéglők és korcsmák vasárnapi és ünnepnapi zárása. Az alkoholfogyasztás és a vasárnapi munkaszünet. — Mi a vendéglő és a korcsma a vidéken?
