Vendéglősök Lapja, 1928 (44. évfolyam, 1-24. szám)
1928-04-20 / 8. szám
4 VENDÉGLŐSÖK LiPJl 1938. április 30. Gödöllőn, Gizella-itt 12. szőni alatt főforgalmú vendéglőmet liitzzal együtt eladom. HORVÁTH JÁJÍOSNÉ. Ne dobja ki a pénzét, vegye mindjárt a legjobbat! Pincérek figyelmébe!!! Pflioértftska, erős tehén- bőrből (a felső- és alsórész egy darabból) egyrótű ____10'20 P ké trétű ____ 16 80 P há romrétű _22'80 P né gyrétű _ 28 20 P Tá ska-„vántartó" hevederből 5’20 pengő, bőrből ________6’60 pengő A l egjobb oldalzsebtároa bőrből______________16’— és 24'— P <'80 P, art«,» 8-40 P „ legkiválóbb, „Vénus" védjeggyel 8-— P tucatja Qumlharisnyák, visszeres és dagadt lábakra. Sérvkötők Haskötők, Suspensoriumok és Lúdtalpbetétek, kiváló minőségben, Olcsó árban ! Naponta utánvételeB szállítás ! MOLNÁR VILMOS UTÓDA RÓNAI LÁJOS Budapest, IV. kerület, Károly körút 28. szám (Központi Városháza) Legújabb Szakácskönyv A polgári konyha, házi cukrászat és diétás főzés ismereteivel. Teljes vászon kötésben. 360 oldalon. 800-nál több recept, írta: PODRUZSIK BÉLA, a Hungária szálló ko nyhafőnöke. Ára ÍO pengő. Megrendelhető és kapható : PODRUZSIK BÉLÁNÁL Budapest, IV., Irányi ucca 21., II. udvar, I. emelet, 7. sz. Portóra 50 fillér küldendő. Lajos jódos-víz Európa legdúsabb jódtartalmú gyógyvize érelmeszesedést feltétlen gyógyítja. István-forrás fel űnő nagy hydrocarbonátos ásványvíz, gyomorégést megszünteti, gyomorfekélyt meggyógyítja. Magyarországi vezérképviselet: Budapest, V., Sas ucca 29. Telefon: 120—20 ASZÚ-ÉS CSEMEGEBOR R.-T BUDAPEST VII., DAMJANICH UCCA 1. SZ, TELEFON.: J. 330—60 KIZÁRÓLAG HORDÓBOR! v _________________________J Mi Hioiomi szállít Bútorgyár R.*T., Turócszentmárton, lerakata: Budapest, V., Mérleg u. 4. Magyar Bőrszékipar Pipisz Vilmos Utódai Kérjen árjegyzéket! Kérjen árjegyzéket kávéházi, klubbeifenttezósek. Billiárdok, székek, éttermi és márvány-asztalok evőeszközök és china ezüst árúk. Alpakka-javítás és czüstözós. Billiárdgolyók, sakk, dominó, dákók stb , stb Vétel és eladás! FRIED ZSIGMOND ÉS FIA Budapest, VII., Király ucca 39. szám. Költüégvetég étt Árjegyzék díjtalan! Újabb Háború Készül a borravaló-Kérdés Körül. Kávésok a borravaló mellett, pincérek a borravaló ellen. A népjóléti miniszterhez folyamodnak a kávésok — a házbéremelések dolgában. Pár nappal ezelőtt a kávéházi pincérek nagygyűlést tartottak, amelyen Pajor Árpád előadó hosszasan foglalkozott a pincérek fontos létkérdéseivel. Beszédében a többi között azt fejtegette, hogy a borravaló minden tekintetben káros a pincérekre nézve. Öntudatos emberek nem dolgozhatnak alamizsnákért. Ezután azt bizonyította, hogy a borravalórendszer eltörlése feltétlenül szükséges, ehelyett a pincéreknek fizetést adjanak. A gyűlés végén határozati javaslatot fogadtak el, amelyben kimondották, hogy kérni fogják az illetékes hatóságokat és szervezeteket, hogy a pincérekre annyira fontos problémákat minél előbb oldják meg. A pincérek állásfoglalása után, amelyben a borravaló eltörlése mellett szögezték le magukat, felkerestük Mészáros Győzőt, a kávésipartestület elnökét, hogy a kérdésben a kávésok álláspontját megtudjuk. Mészáros (jyőző a következőket mondotta: — A pincérek minden tavasszal beledobnak a közhangulatba egy kérdést. Most a borravaló ügyét. A borravaló-kérdésben a kávésok már régen leszögezték álláspontjukat: a magyarországi speciális viszonyok között nálunk a borravaló eltörlése keresztül nem vihető. Meg kell jegyeznem, hogy a pincérek összessége sem kívánja ezt. Lám a borbélyoknál kiharcolták a segédek, hogy a szolgáltatás 20%-a az övék, de azért csak tessék megpróbálni nem adni borravalót. — A pincérek másik állítása, hogy a munkaközvetítő ügynöki rendszert töröljék el, mosolytkeltő. A kávésipartestiiletben díjtalan munkaközvetítő van, mely kitűnően prosperál, egyébként pedig rövid idő múlva az összes munkaközvetítők állami kezelésbe fognak jutni, úgyhogy erről beszélni ma már teljesen fölösleges. — Egyébként ha a népjóléti miniszter úr őexcellenciájának ideje engedi, tisztelegni fogunk nála a lakbérek emelése ügyében. Egy kávéház, egy paprikaüzlet és egy csemegekereskedés indokolatlan házbéremelése most egy táborba tömöríti az összes detailkereskedőket, akik nagyobb megmozdulásuk előtt fel akarják hívni a népjóléti miniszter úr figyelmét arra, hogy minő nagy veszedelmeket rejt magában az indokolatlan házbéremelés. Megkérdeztük a vendéget is, aki szellemesen, de kissé elfogultan felelt: — Én a magam részéről nagyon meg tudom érteni a pincéreket, mikor kézzel-lábbal hadakoznak a borravalórendszer ellen. Tisztelem is őket ezért a törekvésükért. Nem lehet igazat nem adni nekik, amikor azt mondják, hogy megalázó dolog filléreket és garasokat, de még hatosokat és pengőket is elfogadni a vendégtől, nem fizetés, hanem ajándék formájában. De értelme sincs annak, hogy a kávéházi és vendéglői fogyasztó külön díjakat fizessen azért, hogy valaki elhozza és az asztalára teszi azt az ételt vagy italt, amit ő megfizet, még pedig igen borsos áron megfizet. Hiszen ugyanilyen jogcímen borravaló járna a boltoslegénynek is, aki a nyakkendőt a gazdája helyett eladja, vagy aki a tíz deka sonkát a hentesmester helyett leméri, vagy aki a patikában a receptemre orvosságot ad. Vagy miért jár a borravaló a főpincérnek ? A pincér még tesz, vagy tehet szolgálatot a vendégnek, de a főpincérnek még csak módja sincs rá. A főpincér egyenesen ellensége a vendégnek. Elveszi a pénzét, vallatja, hogy nem felejtett-e el valamit bemondani s mindenkire gyanakvó szemekkel néz, vájjon nem akar-e alkalmas pillanatban megugrani. A főpincér a gazdának bizalmas embere, az ő helyettese, a megbízottja, a pénzbeszedője. Jön valaki hozzám egy számlával, behajtja rajtam a más követelését s én ezért borravalót adjak neki ? Miért ? — Nem mondom : ha a pincéreket én alkalmaznám, én válogatnám ki, talán még jogos és méltányos volna, hogy én is fizessem s én adjak neki külön jutalmakat. — A borravalórendszer csak arra jó, hogy megrontsa a kávéházi és vendéglői kiszolgálást. Elvégre nem minden ember egyformán gazdag és nem mindenkinek áll módjában, hogy Krőzus-módjára dobálódzék a borravalóval. Már pedig a pincértől nem lehet rossznéven venni, ha az olyan vendégnek kedvez, akit ismer arról a gyenge oldaláról, hogy dús borravalókat szokott osztogatni. így aztán s ez nagyon érthető dolog, a pénzes emberrel úgy bánnak, mint a hímes tojással, a szegénnyel meg, mint valami ronggyal. — S egyébként is, a borravalórendszer már szinte elviselhetetlen terhet jelent a vendég számára. A fele keresetünket megeszi a borravaló. Főpincér, kiszolgáló pincér, italos, pikkoló, kenyeresleány, gar- derobos, szivaros, tányérozó cigány, mind-mind terhet jelent, pedig mind a gazdája, vagy a maga érdekét szolgálja. S nekem nincs módomban, hogy a személyzet garasaival takarékoskodjam, inkább magam eszem egy fogással kevesebbet, vagy megvonom magamtól a nemesebb italokat. — Mégis, ha megkérdeznének, hogy mi itt a tennivaló, azt mondanám, hogy szó se lehet a borravalórendszer kiirtásáról. Mert mi történnék, ha máról-holnapra eltörölnék a borravalót. Úgy-e, emelnék az árakat ? Ez az áremelés mindig úgy történik, hogy jusson is, meg maradjon is. Nem azt a borravalót számítanák fel nekem, amit én szoktam adni, hanem azt, amit a braganzai herceg adna az én helyemben. Egyelőre csak maradjunk meg a borravaló mellett. Hogy legalább az én pénzemért én maradhassak valamiképen úr! A pincérek, a kávésok és vendéglősök között így ismét kiújult a harc a borravaló körül. Ez a kérdés már évekkel ezelőtt felszínen volt, de azután elcsendesedett a csatazaj. A pincérek belenyugodtak, hogy a munkabérüket asztalonkint és 10—20 fillé- renkint kapják meg, most azonban újból szervezkednek a borravaló eltörlése érdekében. Az új harcba azonban a pincérek nem a rögtöni győzelem reményével indulnak. — Momentán nem tudunk célt érni — mondották nekünk a pincérek szervezetében —, de leszögezzük álláspontunkat, amely az, hogy elég az alamizsna- rendszerből. — Öntudatos embernek nem illik alamizsnáért dolgozni. Komoly munkáért komoly munkabér jár. — Aki ezt nem követeli, az nem is érdemli, hogy megkapja. Rámutatunk a művelt Nyugatra, ahol a borravalórendszert már régen eltörölték. Sajnos, tisztában vagyunk vele, hogy nálunk egy ideig még ezt a célt nem tudjuk elérni, miután a borravalót egy tollvonással nem lehet eltörölni. De keressük ebből a rendszerből a kivezető utat és reméljük, hogy azt meg is találjuk. A holnapi gyűlésen leszögezzük, hogy még rövid időt adunk a borravalónak és mihelyt a gazdasági helyzet megengedi, azonnal a legnagyobb energiával lépünk fel annak eltörlése érdekében. A pincér-nagygyűlés a borravalón kívül egyébként más problémákkal is foglalkozik. Nevezetesen meg akarják szüntetni az ügyneki rendszert azért, hogy a munkakeresőket díjtalanul juttassák munkához. Szükségesnek látják, hogy minden pincér számára minden héten szabadnapot biztosítsanak és a jelenlegi magas munkaidő redukálását kívánják. Szó lesz végül a felmondási időről, ezenkívül a munka- nélküli kisegítő pincérek díjazásának egységes megállapításáról. A borravaló az a kis pénzecske, amelyen sohasem bort vásárolnak, hanem többnyire egy kis darab kenyeret. A pincérek a munkabérük nagyobb részét „borravaló“ alakjában kapják, azaz a kiszolgált közönség „önkéntes“ adományaiból gyűjtik össze,. Ha az üzlet jól megy, nincs baj a borravalóval, de ha az üzlet pang, természetesen minden pincérnek eszébe jut, hogy a borravalórendszer voltaképen lealázó. Közeledik az az idő, amikor a városból igen sok pincér kiszorul a zöldbe. Ha jó meleg és száraz lesz a nyár, akkor a borravalórendszer erre a szezonra még egész bátran megmaradhat; ha ellenben hűvös lesz a nyár vagy sok lesz az eső, akkor a
