Vendéglősök Lapja, 1928 (44. évfolyam, 1-24. szám)
1928-04-20 / 8. szám
XXXXIV. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 1038. ÁPRILIS 30 9 99 ■■ A BUDAPESTI BORCSNÁROSORIPAITAISILATÁIAIHIUATALOS RÖZLÖHUE (VEKDÉCiLŐ-, SZÁLLÓ-, KÁVÉSIPARI ÉS KÖZGAZDASÁGI SZAKLAP) M. kir. postatakarékpénzt. csekksz. 45.255 Megjelenik havonta kétszer, 5-én és 20-án Előfizetési díj félévre 12 pengő (150.000 Ií) ALAPÍTOTTA: IHÁSZ «TÖBGI Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, IX., VIOLA UTCA 3. SZÁM Telefonszám: „József“ 322 — 81 HIVATALOS ÓRÁK: DÉLELŐTT O ÓRÁTÓL DÉLUTÁN 3 ÓRÁID Rengeteg figyelemreméltó érveléssel ostromolja most a magyar vendéglős és korcsmárosi szakma azt a szerencsétlen rendeletet, amely március 1-e óta nap-nap után ékesebben bizonyítja be, hogy teljes félreértéséből és hibás élelmezéséből keletkezhetett a modern ipari és kereskedelmi elvnek. Az úgynevezett büfférendeletről van szó. Csak március 1-e óta derült ki, minő ártalmára lehet a vendéglős és korcsmáros szakmának minden olyan új hozzányulás, amely jogokat és kereskedelmileg vagy iparilag már rég kialakult szokásokat próbál megnyirbálni. Úgylátszik, ezentúl szakmáinknak teljes fegyverzetben mindig résen kell lenniök, akárminő ártatlannak tetsző jogi újitás érinti is őket, hevesen kell ellen- államok, védekezniük és támadniok, mert sohase lehet tudni, minő ártalom és veszély kerül be hozzájok a rendeletek gondosan letakart paragrafuskosaraiban. Világszerte egyedül áll a magyar korcs- márosokra és vendéglősökre kivetett „kirakati és mérlegtilalom". Példátlan dolog, hogy egy iparos ne állíthassa ki tetszetős formákban a kirakataiba az árúit, készítményeit és nyersanyagát, csak azért, mert ez állítólag sérti a fűszereseknek és csemegekereskedőknek az érdekeit. Adják olcsóbban az árúikat, akkor nincs sérelem. És mit szóljon a vendéglős és korcsmáros, amikor bort, sört, pálinkát, rántott halakat, tormás virslit, sonkás zsemlyéket, szendvicset, halakat mártásokban, süteményeket a fűszeres és a szatócs teljes joggal akar árúsítani? Ez nagyobb, méltánytalanabb és jog- szerűtlenebb konkurrencia! Száműzték a mérleget a vendéglőkből, korcsmákból, mert ez a mérőeszköz, amelynek használata az egész világon mindenütt jogos és ajánlatos a zulukaffer kunyhótól a londoni Buckingham Palace-ig, a magyar vendéglőkben és korcsmákban tilos eszköz! Az érv ellene az, hogy: a mérleg kereskedelmi árúsítóbolt képét adja meg a korcsmáknak és vendéglőknek! Hiszen így legközelebb már bajuszt sem növeszthet a korcsmáros és vendéglős, mert hasonlítani talál valamelyik sarki potentáthoz, aki gyufásdobozok és faggyúgyertyák közül méri a pálinkát és benzinüvegekben por- ciózza az egyéb italt! Amint Bandi Ferenc találóan megjegyezte, valamikor, 4—5 év előtt éppen az árdrágítási törvény követelte a porciózást, mérlegeket minden szakmabeli üzemünkbe! Most mindez tilos lesz megint, mert a fűszeresek mást gondoltak! A magyar vendéglősök és korcsmárosok most újra fel lobbanó kedvvel indítottak akciót az ellen a szerencsétlen elhamarkodott és elhibázott rendelet ellen. Reménytelen eszme paragrafusokba szedni a mo(Saját tudósítónktól.) A borfogyasztási adó eltörlése ügyében értekezletet tartottak a pénzügy- miniszter képviselőjének jelenlétében. Báró Maillott Nándor elnöki megnyitója után Baross Endre, a Borászati Egyesület igazgatója hosszabb okfejtéssel mutatott rá, hogy ennek a fogyasztási adónak az eltörlése termelési érdek volna. A bort ma átlag 20 pengős fogyasztási adó terheli s egy vagon borért, mielőtt a főváros határát átlépi, 2000 pengőt kell lefizetni. Holdankint tíz hektoliteres átlagtermés esetén körülbelül 100 pengőt vonnak el a szőlőtermeléstől. Az országnak megérhet a szőlőgazdaság annyit, hogy az adó megszüntetése arányában az állam kárpótolja a községeket és városokat. Heuduska Rezső adatokat idéz arra nézve, hogy az adó hatása folytán Budapest borfogyasztása négy év alatt 900.000 hl-ről 280.000 hl-re csökkent. Az adó az oka, hogy a pálinkafogyasztás növekszik. Kállay Miklós szabolcsi főispán azt fejtegette, hogy a bornál nem luxuscikkről van szó, mert ez életszükségleti cikke a munkásoknak. Igazságtalannak tartja, hogy a perifériákon dolgozó vidéki emberek munkájából Budapest az adó révén részesedjék. Indítványozza, hogy e téren legalább a fázisos forgalmi adót vezessék be. Kosinszky Viktor, a Szőlősgazdák Országos Egyesületének elnöke arra mutatott rá, hogy a mai bizonytalanság lesorvasztja nálunk a szőlőkulturát. A borból eredő bevétel jó esetben is csak kétharmadrészét fedezi a termelési költségeknek. Legfontosabbnak a belső fogyasztás rendelkezését tartaná. dern életet, ez már sokkal komplikáltabb. Minél kevesebb törvényt és rendeletet, annál simább lesz az élet és annál kevesebb sérelem éri az igazságosság elvét! Úgyis kialakul, kicsiszolódik az a bizonyos út a súrlódó érdekek között, amely az egyetlen megoldás lesz, de amely rendeletekkel, paragrafusokkal sohasem lesz kijelölhető. A magyar vendéglős- és korcsmáros- ipar mindig lesz olyan értékes nemzet- gazdasági tényező, mint a fűszereseké, így képtelenség arra gondolni, hogy érdekeit feláldozzák. A büfférendelet módosulni fog, mert így ahogy van, tarthatatlan. (D. F., Budapest.) Staub Elemér az Alföld szempontjából szól a kérdéshez. Ott látja a megoldás akadályát, hogy az adó elengedése esetén a községek bevételi hiányát pótolni kellene. Vargha Imre pénzügyi államtitkár szólalt fel ezután. Elmondja, hogy a községek és városok háztartásának kérdésével kapcsolatban próbálták ezt az ügyet rendezni, de a most beterjesztett költség- vetésekben a borfogyasztási adó fokozott összegekkel szerepel. Az adó elengedése esetén Budapesten a pótadót 12‘5%-kal, törvényhatósági városokban átlag 37, a rendezett tanácsúaknái 33, községekben pedig 28%-kal kellene emelni. Talán 200 község van csupán, amely pótadó nélkül dolgozik, viszont 700-nál a megengedett 50%-ot meghaladja a pótadó. Ha e téren enyhítenék a terheket, akkor az 15—20 millió újabb megterhelést idézne elő a föld- és házadónál, illetve a városokban 20—25%- pótadóemelésre lenne szükség. A borfogyasztási adó elengedésére nézve — folytatta Vargha — ma nem tud Ígéretet tenni, de jelentheti, hogy a miniszternek az a szándéka, hogy ezt a terhet fokozatosan fejlessze vissza. A kivetési kulcsnak megállapítására ugyan a miniszternek van joga, de figyelembe kell venni, hogy az milyen hiányt okozna a költségvetésekben. A házadó emeléséről a vidéken már szó sem lehet. A házadó máris 57 millió pengőt tesz ki, amit vissza kell fejleszteni. Nem volna tehát más mód, mint az elengedett fogyasztási adó pótlására a jövedelemadót emelni. Szerinte, ha a borfogyasztási adót eltörölnék, akkor azonnal meg kellene szűnnie a húsfogyasztás adóA borfogyasztási adó nem szűnik meg, csak mérséklődh A kormány nem teljesíti a borérdekeltségek kív(mséigélt. Vargha államtitkár nyilatkozata.
