Vendéglősök Lapja, 1928 (44. évfolyam, 1-24. szám)
1928-04-20 / 8. szám
VENDÉGLŐSÖK LAPJA 103«. április 30. 3 jónak is! Ez a gyakorlatban még jobban megnehezíti, a kérdést. Ami a borfogyasztási adót illeti, ez az 1928-as költségvetések alapján holdankint 50—60 pengőre rng. Meggyőződése, hogy ha e téren a kormány engedményt tenne, azt sem a termelés, sem a fogyasztás nem élvezné, legfeljebb csak kis töredék erejéig. A többi rész elkallódna a közvetítésnél. Utal a húsadóra, amelyről azt állították, hogy 12%-kal terheli a húst. Ezt 2%-ra faragták le s az eredmény az volt, hogy az állatár azóta csökkent, a húsár azonban növekedett. Inkább oda fog tehát hatni, hogy ha az eltörlés nem lehetséges, legalább mérsékeljék az adót. Minthogy ez a belügyhöz is tartozik, ott is tárgyalni kell a kérdést. Baross Endre újabb felszólalásában hangsúlyozta, hogy itt egy termelőág megmentéséről van szó, nem lehet csupán tehát a fiskális szempontokat szem előtt tartani. Évente 160 millió munkanap van a bortermelésben, több, mint az egész ipari foglalkoztatás. Berlinnek, amikor az adót eltörölték, a kormány 4 millió márkát adott. Ha Budapest 10 millió pengőt fordíthat egy bank szanálására, akkor nem lehet önző a bor- és hústermeléssel szemben. Sötétnek látja a jövőt és a következményekért elhárítja a gazdákról a felelősséget. Heuduska Rezső szóvátette, hogy nagy bortermés esetén a mai kulcs alapján 60 millió pengő terhelné a bort. Igazságtalannak tartja, hogy ma az olcsó bor 60% terhet visel. Nem akar — úgymond — jósolni, de a bortermelés megszűnése több százezer embert vet ki a mezőgazdaság foglalkoztatásából, ugyanakkor, amikor a gazdák a terhek miatt kénytelenek rátérni a külterjes üzemre, amely szintén munkásfelesleget von maga után. Végül Koos Mihály kifogásolta, hogy junktim lehessen a' községek háztartásának érdeke és egy termelőág adóterhe közt. Szükségesnek tartja, hogy a községek háztartásában vigyék keresztül a takarékosság elvét. Vargha államtitkár újabb felszólalása után a gyűlés véget ért és ezzel marad a régi adó. Ipari cégek bejegyzése A kereskedelmi és iparkamara a következő felhívást küldötte szét: Az 1875. évi XXXVI. t.-c. 5. §-a értelmében minden iparos, akinek üzlete (műhelye) a kisipar körét meghaladja, köteles cégét az illetékes törvényszéknél bejegyeztetni. Ezen kötelezettség teljesítésének ellenőrzését a kereskedelemügyi miniszter a keresk. és iparkamarára ruházta. Tapasztalataink szerint a tekintetbe jövő iparosok nagy része cégüknek bejegyeztetését kérni elmulasztotta. Hogy kamaránk a A szó szoros értelmében vett borhamisítás, amely alatt a bornak idegen anyagokból való előállítását kell érteni (például szeszből és vízből), ma már nem fordul elő. Mert az ilyen bor előállítása a változott körülmények folytán drágább, mint a természetes bor, tehát ez a manipuláció haszonnal nem járna, csak nagy veszéllyel. A természetes bornak vízzel való felhígítása nem meríti ki teljesen a borhamisítás kritériumát, illetőleg sokkal inkább kellene azt felvizezett vagy felhígított bornak nevezni. Még kevésbbé hamisított must a túlkénezett must, hiszen a kénezést a törvény meg is engedi és maga az államtitkár is kimondotta már konkrét esetben, hogy a túlkénezés nem hamisítás, hiszen a kén bizonyos idő múltán el is tűnik a borból^és a mustszóban lévő kötelezettségnek teljes mértékben megfelelhessen, van szerencsénk a tek. Elnökséget felkérni, hogy a vezetése alatt álló ipartestület vagy ipartársulat tagjai közül azoknak neveit, akik üzletük (műhelyük) forgalmánál, vagy berendezésénél, terjedelménél vagy a foglalkoztatott egyének számánál, vagy az igénybe venni szokott hitel nagyságánál fogva, továbbá akik közmunkák rendszeres vállalásával, végzésével foglalkoznak, tehát cégük bejegyeztetésére kötelezve volnának, a hivatkozott rendeletben előírt lépések megtétele végett jegyzékbe foglalva velünk közölni szíveskedjenek. Minthogy a kereskedelmi cégbejegyzés bizonyos törvényes előnyökkel jár, viszont a bejegyzés költségei minimálisak, felhívjuk érdekelt kartársainkat, hogy cégüket jegyeztessék be. ból, ha lefejtik. A mustnak szalicillal való kezelése Amerikában és Németországban megengedett dolog, így készül a rengeteg édes must, amely egész éven át alkoholmentes italként szerepel azok számára, akik nem élnek szeszes italokkal. A konzervgyárak általában használják a szalicilt, de minden gazd- asszony is a befőzésnél, ennek ellenére nálunk a szalicillal kezelt must mégis hamisítottnak számít. Mindezt természetesen a „szakértők“ tudják a legjobban mindenkinél, mégis ők járnak el a legszigorúbban, mondhatnám kíméletlenül. Hogy miért, ezt csak ők tudják, mi csak sejtjük. Nagyon jó a szigorú bortörvény, de ez ne jelentse a bürokrácia túltengését, ne jelentse azt, hogy új törvényekkel, végrehajtási utasításokkal és ennek megfelelően folyton növekvő adminisztrációval halmozzanak el bennünket, annyira, hogy fejünk búbja se lássék ki belőle és állandó rettegésben éljünk közigazgatási tényezőinktől, akik a törvény labirintusaiból akkor csapnak le ránk, amikor éppen jól esik nekik. Ha a feljelentés megtörtént, büntetlenül nem szabadul senki. Bizony mindez nem sokat használ a bortermelésünknek, de a borkereskedelmünknek sem, mert — ami a legfontosabb volna — a külföldön magyar^ bornak eladott hamisított borok miatt semmiféle megtorlás nem áll módjában hatóságunknak. Ezeket a hamisítókat nem lehet odaállítani a hatóságok elé, hogy a borjelzőtábla leesett a hordójukról. Amint azt a tények mutatják, nem új bortörvény kellene nekünk, hanem más adópolitika! De jó volna most is az a boldog állapot, amely szerte az országban általános megelégedést keltett, amikor még az elavult régi bortörvény volt életben. A termelők, a kereskedők és a vendéglősök az egész új bortörvényt odaadnák, ha a régfállapotok visszatérnének. A vendéglős és cigányzenekar között létrejött megállapodás nem szolgálati szerződés, A Kúria Keczer-tanácsa érdekes döntést hozott abban a kérdésben, hogy szolgálati szerződésnek tekinthető-e az a megállapodás, amelyet a vendéglős a zenét szolgáltató cigányzenekarral köt? fellinek Károly és Csermely Andor zenészek két évvel ezelőtt mint karmesterek elvállalták hat segéderővel Klszel József Kossuth Lajos uccai éttermében a zene szolgáltatását. Kiszel József utóbb, mint ismeretes, csődbe került és a karmesterek az üzem megszüntetése folytán járandóságaik fejében ötezer pengős követelést támasztottak a csődtömeg ellen. Jellinekék e követelésüket, mint munkabérkövetelést, a csődhitelezők első osztályába kérték sorozni. A Kúria kimondotta, hogy a karmesterek és vendéglős közt létrejött szerződés szolgálati szerződésnek nem tekinthető és pedig annál kevésbbé, mert a szerződésben a zenekarhoz tartozó hat segéderő névszerint megnevezve sem lévén, ezek a vendéglőssel a szolgálati viszony lényeges feltételét képező alárendeltségi viszonyba nem is léphettek. Ezért a Kúria a követelést nem minősíthette munkabérkövetelésnek és nem sorozhatta a csődhitelezők első osztályába. A MI ÉRTÉKEINKBÍŐ1L. FREIBERGER GYULA a sátoraljaújhelyi Pannónia-kávéház tulajdonosa. Született Kassán 1884-ben. A szakmái Kassán az Európa- szállóban kezdte. Működött Kolozsvárt a Kikakerben, Nyíregyházán a Koronában, Nagyváradon a Pannóniában, Wienben a Habsburg-kávéházban, Eperjesen a Berger- kávéházban és Miskolcon a Koronában. A háborúban mint szakaszvezető vett részt. Tizennégyezer vendéglős, kávés, korcsmáros és szállodás van a mostani Magyarországon és a tizennégyezer szakmabeli közül alig pár száz ismeri egymást, alig néhányan tudnak a többiek- ről. Ez az oka annak, hogy szakmáink nem mindig vetik kellő eréllyel latba hatalmukat és szavukat, ahol kellene, — ez az oka, hogy a szakember gyöngének érzi a maga iparát, amely pedig egyik legnagyobb gazdasági tényezője az országnak. Ismerjük meg egymást! Tanuljuk megbecsülni a saját iparunk nagyságát és hatalmát! Ennek a nagy célnak tesz megbecsülhetetlen szolgálatokat a most készülő Album (Budapest, IX., Viola ucca 3.), amely a szakmabeliek ezreit fogja megismertetni egymással, a legkiválóbbakat, agilisabbakat és nevesebbeket. Senki se maradhat ki, aki tényezője a szakmánknak. A vidéken a megbízott Delfin S. igazgató gyűjti a kiválóságok arcképeit. Aki nem akar kimaradni, még ma küldje be családi vagy egyéni arcképét az Album szerkesztőségébe életrajzi adataival együtt. Az utolsó hetek — senki se mulassza el az alkalmat. GAÁL JÓZSEF a szegedi „Emke"-kávéház társtulajdonosa. Született a vasmegyei Magyarlakon, nős, felesége született Drinóczky Mária. Részt vett mint őrmester a háborúban. 1915 óta önálló. Jelenlegi üzlete előtt a Royal-kávéházat bérelte. Azelőtt pedig a szakmában Szombathelyen a Sabáriában, Győrött a Fehér Hajóban, Székesfehérvárott a vasúti étteremben, Tátrafüreden a Grand Hotelben, Szegeden aTisza-szállóban és Berlinben a Viktóriában működött. Miben Hibás az új bortörvény ?
