Vendéglősök Lapja, 1928 (44. évfolyam, 1-24. szám)
1928-10-20 / 20. szám
2 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 102$. október 20, arra tartoznak ügyelni, hogy a női alkalmazottak erkölcstelen üzelmeket ne folytassanak és hogy az italmérés cégére alatt az üzlet erkölcstelen célokra ne szolgáljon. Tilos a női alkalmazottaknak a vendégekkel egy asztalhoz ülni és velük ételeket vagy italokat együttesen fogyasztani. Az engedélyes, ha alkalmazottai ezeket a tilalmakat megszegik, mint részes, büntetőjogilag is felelősséggel tartozik. Az italmérési helyiségben bármiféle szerencse- játékot űzni tilos. A fiatalkorúak részére szeszes ital kiszolgáltatás rendjét egyik rendőrtisztviselő kollégám több ízben is ismertette ugyancsak e lapban, így azokra sem terjeszkedem ki. De mindenesetre az italmérők az ezirányú rendelkezéseket ne tévesszék szem elől. Kiterjed a rendőri felügyelet arra is, hogy az üzlethelyiségekben a jog gyakorlásával kapcsolatban szándékos lerészegítés ne történhessék. A rendőri hatóságok az italmérési helyiségek ellenőrzése alkalmával esetleges észrevételeiket az italméréseknél rendelkezésre álló vizsgálati ívbe jegyzik be. Ezeket a vizsgálati íveket, amelyeket a pénzügyőrség bocsát rendelkezésre, az ellenőrzés alkalmával tehát fel kell mutatni. Az italmérések közegészségügyi ellenőrzése, a használatos mértékek hitelesítése, a helyiségekben kötelezően kifüggeszteni rendelt hirdetmények, törvénykivonatok kérdésével adandó alkalommal a közeljövőben fogok foglalkozni. Végezetül csupán még arra akarok rámutatni, hogy e sok rendszabály nem szolgálja azt a célt, hogy az italmérések nehéz helyzetét még súlyosabbá tegye, az engedélyesek életét megnehezítse. Sőt. Irányelveket ad, hogy miként kell mindenkinek szívén viselni az embertársai érdekeit az emberszeretet, az önzetlen megbecsülés szempontjainak a feltárásával. A newyorki kínai negyed külső méretére is elég nagy, ahol állítólag nyolcszázezer kínai lakik, akiknek saját telefonhálózatuk van Newyorkban, igazi kínai alkalmazottakkal, akik csakis kínaiakkal érintkeznek, illetve beszélnek ; mivel mint már jeleztem is, a kínaiak közül csak nagyon kevesen beszélik az angol nyelvet, egyebet pedig még kevésbbé. Uccáik a lehető legpiszkosabbak, úgyszintén házaik is, mivel a házak igen sűrűn változtatják lakóikat és gazdáikat, rablógazdálkodást űznek velők, ezért igen elhanyagoltak. Az igazi kínai restaurántok is hasonlók a kínai házhoz és uccához, mert ide csak ritkán néz be fehér ember, de annál inkább hemzseg bennük a monoton hangon beszélő és erősen gesztikuláló kínai. A restaurántból nagy benyíló termek vannak, ahol sok helyen ópiumszívásra is be vannak rendezve : olyan közönséges katonapriccsszerű alkotmányból álló ágyakon (kettő van egymás fölött) s a mennyei birodalom fiai itt teljes bódultán, eltorzult arccal álmodják, a szerintük legszebb és legboldogabb álmot. Ezek azonban a világ legszerencsétlenebbjei, mivel az ópium a legbiztosabb lassanölő méreg, élvezői közül egy sem éri meg az öreg kort. Azonban nemcsak kínaiak, de fehérek közül is sokan rabjai e borzalmas méregnek, amit bár titokban, de jó pénzért Newyorkban igen sok helyen megkaphat bárki estétől reggelig, amikor is korán reggel, a szó szoros értelmében kiteszik őket az A MI ÉRTÉKEINKBŐL. «5 WOLLÁK JENŐ vendéglős és szállodás, családjával, Nagykanizsa. A Magyar Vendéglősök, Kávésok, Szállodások és Korcsmárosok Albumát szerkesztő bizottságot kedves, meglepetés érte a minap. Egy kedves vidéki városból a kartársak gyönyörű csoportképet küldtek el az Album számára azzal a kérelemmel, hogy együtt szerepelhessenek szakmáink nagy közössége előtt. Ők annyira együttműködnek és együttéreznek odahaza, hogy ezt dokumentálni akarják szakmáink nyilvánossága előtt is. Csak természetes, hogy a szerkesztőbizottság azonnal honorálta [a finom lélekre'valló kérelmet ésfezúttal köszöni meg nekik ezt a^kedves^szerkesztési eszmét. Csoportképeket is elfogad’közlésre'az Album szerkesztősége — Budapest, IX., Viola u.3. — és gondoskodik jó elhelyezésükről a díszalbumban. Pontos címeket és neveket kérünk! uccára. A hűs levegő magukhoz téríti őket, hogy a napi kenyérért dolgozhassanak. Ugyanezek mellett a helyiségek mellett kártyaszobák vannak, ahol a leghazárdabb játékok folynak éjjel-nappal. Az éjjeli kirándulók között az érdeklődés a tetőpontra hágott, mikor a vezetőnk kijelentette, hogy itt van a „menhely a kínai negyed fehér női részére“ — mivel a kirándulók női tagjai azt fejtegették, az úton, hogy igaz-e az, hogy a kínaiak a házaik pincéjében fehér nőket tartanak fogva ? — A menedékhely vezetőnője, egy magas, ír származású, vörösesarcú nő, megerősítette a feltevést. — Hölgyeim és uraim, igen, sajnos több százával akadnak fehér nők, akik itt elrejtve élnek a kínai házak pincéjében ... De még sajnosabb, hogy nem mint foglyok jönnek ide mind, de igen sokan önszántukból jönnek ide . .. Erre a szóra, „önszántukból“ felszisszent a sok elegáns női látogató. — Bizony, hölgyeim és uraim — folytatta a magas hölgy — pedig igen szépek és fiatalok is vannak közöttük és higyjék el, hölgyeim és uraim, hogy minden évben jóval fölül van százon a száma azoknak a fiatal hölgyeknek, akiket kiragadunk ezeknek a barbároknak a karmaiból s akik nem tudni miért, otthagyták előkelő lakásukat, családjukat, hogy felcseréljék és leéljék életüket ez ázsiai népek mellett, akik egy kimonón kívül és rizstáplálékon kívül semmit, még kényelmet sem nyújtanak a sokszor elkényeztetett előkelő hölgyeknek. Mégis az egész Amerikában évenkint több ezer fiatal fehér hölgy tűnik el így, akikből alig néhány százat tudunk csak megmenteni s családjának visszaküldeni. Hogy miképen sikerül ezeknek a nem valami rokonszenves sárga népeknek nagyműveltségű, előkelő és szép fehér nőket magukhoz láncolni, én ezt már 15 éve kutatom, de nem tudok rájönni. Vagy titokzatos kábítószereket alkalmaznak, vagy az erős keleti szemükben van hipnotikus erő, amellyel megrontják a fehér nőket. Akit pedig nincs alkalmuk szemükkel megrontani, attól sem riadnak vissza, ha alkalom van rá, hogy ellopják. Bizony, ezt ellopják vagy ellopatják, amint ez megtörtént jónéhány évvel ezelőtt Edith Sisterrel (nővér), aki gyönyörű szép szőke nő volt s éppen titkárnője ennek a mentőintézménynek. Egy napon az inspektor nem találta őt itt a hivatalában. . . Keresték otthon családjánál, senki sem tudott róla semmit, míg egyszer sikerült neki valahogy életjelt adni egy missziósnővér által, de már akkor Sanfranciskóba cipelték. Itt aztán ki is szabadítottuk a legborzalmasabb helyzetből, a kínai banditák kezeiből s ahol még rajta kívül 45 fehér nőt emeltünk ki közülök. Ezek mind a legnyomorultabb betegségben szenvedtek s a tetteseket még ma is keresik... Ezért, hölgyeim, nagyon vigyázzanak magukra s kerüljék a kínai restaurántokat, mert azok a legtöbb baj okozói. Midőn befejezte beszédét az óriás nő, kis perselyt vett elő, melybe aprópénzeket kollektált, mi pedig egy uccával feljebb menet, bementünk a „missziós épületbe“, ahol a legborzalmasabb emberi roncsokat, az ópium által tönkretett, szinte meghülyült emberi alakokat — azt hiszem, mint elrettentő példányokat mutogatták. Hiszen az ópium ellen ez a legjobb védekezés, ha valaki elretten tőle, azt ugyancsak az ottlevő missziósnővérek erősen állították — talán igazuk is volt. Popper Már és Lipát r.-t., Budapest, X., Telefon: József 359—78 Ajánlja kiváló uradalmi borait a vendéglősök szíves ügyeimébe. Telefon: József 359—78 Kínai restaurantok Amerikában. Az ópiumbarlangok. — Hová tűnnek el a fehér nők. — Óvakodjunk a kínai restaurantoktól. A „Vendéglősök Lapja" számára írta: Lindenberger Antal. III.
