Vendéglősök Lapja, 1928 (44. évfolyam, 1-24. szám)
1928-08-20 / 16. szám
IO VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1038. augusztus 30, A „Vendéglősök Lapja“ kiadóhivatalában, IX., Viola ucca 3., kaphatók a következő szakmai kötelező klfüggesztvények és nyomtatványok: 1. Bortörvénykivonat. 2. Korcsmái hitelrendezés. 3. Fiatalkorúak szesztilalma. 4. Első segélynyújtási plakát. 5. Zenéltetési ismertető. 6. Táblák a legszükségesebb föliratokkal. ú. m. : Zajos és botránytokozó mulat ás és éneklés rendőrileg tilos. — Tilos a köpködés, szemetelés. — Hitel nincs! — A helyiségben fogasokra akasztott, vagy székekre rakott ruhákért nem vállalunk felelősséget! stb. Ahol a korcsmárosokkal egymásra „licitáltatnak“. Páratlanul áll a jó vidék krónikájában az az eset, amely ezekben a kánikulai napokban Hegyfalu lakosságát deríti jókedvre. Az idei tűzoltómulatságot megelőzően ugyanis a tűzoltóság agilis vezetői értesítették a község korcsmárosait arról, hogy a mulatságukat előkészítő gyűlésen jelennének meg azon célból, hogy a nehézségeket meghányva-vetve eldöntsék, kinek a korcsmájában is legyen a mulatság ? A falu két korcsmárosa, Schwarcz Gyula és Nagy Imre meg is jelentek a gyűlésen, mindegyik azzal a konkurenciában gyökeredző ősi dáiöcal, hogy a mulatság egyedül csak őnála lehet. A nehézségeket megdöntötték és a furfangos tűzoltók kimondták a szentenciát, hogy a mulatságot annak a korcsmájában tartják, aki az összes kiadásokat fedezi és a tűzoltólegények részére a legtöbb sört vagy bort fizeti — abbeli örömében, hogy nála mulatnak. És miután ez így elintéztetett, a két korcsmá- ros kiállva az iskola dobogójára, a jelenlevők legnagyobb mulatságára megkezte a szokatlan „árverést", amelynél az első pillanatban Schwarcz határozottan „előnyben" látszott lenni — miután elfogadta az összes mutatkozó költségeket és 50 liter bort Ígért a legényeknek, de később Nagy Imrével szemben háttérbe szorult, aki még a cigánybanda költségeit is elfogadta. így esett ez a furcsa „licitáció". Hohl Lipót kádármester Budafok, Kereszt ucca 12. Hordói a magyar kádáripar büszkeségei. 1200—1700 literes fényezett hordói a magyar címerrel és Hiszekeggyel nagy feltűnést keltettek. Azonkívül tetszett Pyramid hordó- garnitúrája, mely 700 litertől V* literig minden nagyságban készül. József kir. herceg is nagyon megdicsérte a cég főnökét a látottak felett. Pör a menük miatt, amelyeket nem ettek meg a bécsi dalosok. Bécsből jelentik : A Práter vendéglősei kártérítést követelnek a dalosünnep rendezőbizottságától többezer menüért, amelyet a rendezőbizottság megrendelt náluk és amelyet nem fogyasztottak el. A dalosünnep rendezőbizottsága értesítette az egyes vendéglősöket, hogy ennyi és ennyi dalosvendéget utalt be hozzájuk A vendéglősök természetesen megfelelően bevásároltak, sőt evőeszközöket, tányérokat és poharakat is beszereztek, a bejelentett vendégek azonban nem jöttek. A bécsi vendéglősök most azt követelik a dalosünnep rendezőbizottságától, hogy térítse meg a kárukat. Milyen tápláló a hal húsa? A hal húsa a közönség véleménye szerint nem oly tápláló, mint egyéb húsfajták. Ez a téves felfogás különben nem új, mert már a régi időben abban nyert kifejezést, hogy a hal húsát böjti ételnek nyilvánították. Valószínűleg azért tették ezt, mert a halhús élvezete után csak rövid ideig tart a jóllakottság érzése. Ezt az ősrégi tapasztalatot az ínyencek arra használták fel, hogy a halhúst lakodalmak alkalmával első húsételnek tették, mely után a többi húsétel következett, így van ez mostanában is. A hal húsának fehérje- és kalóriaértéke körülbelül ugyanakkora, mint a sovány húsoké. Már a hizlalt állat húsával nem tud versenyezni, hiszen zsírmennyisége többnyire kisebb. Zsírdús húsa van az angolnának, a lazacnak és a heringnek. A hal húsa többnyire könnyen emészthető, ami nemcsak az egészséges, de a beteg ember táplálkozása szempontjából is fontos. Gyakran ajánlják az orvosok, különösen kösz- vényes betegeknek, a halhússal való táplálkozást, miután ebben a húsban az úgynevezett kivonati anyagok, melyek a köszvényesnek nem valók, csak kis mennyiségben vannak. A hal húsa egyébiránt gyorsabban emésztődik s így a gyomor hamarabb ürül ki, mire, természetesen, az éhség érzése nemsokára visszatér. A jóllakottsági érzés azért rövjdtartamú. Ezen segíthet a halhús egyik-másik elkészítési módja, de mi is segíthetünk azon, ha hozzá burgonyát eszünk, ami hosszabban emésztődik s így az éhség érzése csak később áll be. Hátránya a hal húsának, hogy könnyen romlik. Ezen úgy igyekeznek segíteni, hogy fagyasztott állapotban szállítják. Ez az eljárás előnyösebb is, mint a szárítás, melyet régebben alkalmaztak. Sokszor sózzák is, ami nem minden gyomornak való; egyes halfajtákat füstölni szokás, vagy más eljárásnak vetik alá. Ha nálunk a hal húsa olcsó lenne, nagyon jó néptápszernek lehetne felhasználni. Angliában sok helyt van halkonyha, ahol olcsó halfajtából olcsó ételt készítenek. Nem csoda, ha így Angliában nagyon sok halat fogyasztanak. A tenger közelsége is hozzájárul ahhoz, hogy a szállítás nem drága. Az angol nép ily módon olcsó, tápláló, ízletes és könnyen emészthető ételhez jut. A rúzs, az abrosz, meg a pohár. Szép Ernő, a kitűnő nevű író közli a következőket: A rúzs és a csók nem csuda ugyebár, hogy egymás' mellett szerepelnek. Az ajkon szoktak naponkint találkozni, mint a bőrösök a Korona-kávéház terraszán. Hogy viszont az abrosszal meg a pohárral hogy kerülnek itt össze, azt engedelmük- kel szabadon elmagyarázom egy szomorú vendéglős után, aki szívbemarkoló módon ecsetelte előttem ma az ebéd fölött a vendéglősipar legdivatosabb sérelmét. A szél fujdogálta közben a terrasz diszbokrait, az égen megint gyanús felhők sompolyogtak, gondolom, ez adta a vendéglős hangjának a különleges melanchóliát. — Méltóztatik látni kérem — így kezdődött — ezeket a halványpiros foltokat az abrosz alján ? (Most már látom.) Ugyebár, azt lehet föltételezni, hogy ez az elsőrangú étterem nem fektet kellő súlyt az asztalnemű tisztaságára. (Óh, azt nem hiszem.) Nem is, ugyebár, a magam szemével szoktam mindig meggyőződni róla, hogy a friss asztalneműn egy makula, egy repedés, egy gyűrődés nincs déli meg esti terítéskor. Méltóztatik tudni, micsoda ellensége támadt az asztalneműnek, amitől most is ezt a blamázst fölfedeztem az abroszomon? Az új rúzs kérem alássan, amit a hölgyek egy pár hónapja használnak. (Ahá, az úgynevezett csókálló rúzst.) Az, kérem; odakint Németországban kussfest rouge-nak nevezik. Amivel a dámák és a kisasszonyok nyugodtan csókolódzhatnak a gavallérral autón, lépcsőházban, előszobában, ahol eszükbe jut. Igen, a csókot állja a rúzs, de az abrosz nem állja, se a szerviett és mondhatom, kérem alássan a magam részéről is, hogy ki nem állhatom ezt a csókáiig rúzst. Azt méltóztatott ugyebár megfigyelni, hogy egy hölgy, amint helyet foglalt az étteremben, rögtön szedi ki a púderes, a ruzsos kistükröt és elkezdi vakolni magát. A rúzsból felmárt egy picit az ujja hegyére, azt odapöttyenti a szájára s aztán szétdörzsöli a felső meg az alsó száján szívformára, meg bajuszformára, szárnyacska formára, valóságos festőművészet kérem alássan. (Mondjuk.) Én magam is élveztem kérem, mint műpártoló, bár köztünk szólva a kedves feleségemet brutalizálni volnék képes, ha így leülne az egész világ előtt festeni magát. Szóval, a nagyságos asszony, vagy méltóságos, sőt kegyelmes asszony elteszi a ruzsszerszámot és a festékes ujját szó nélkül beletörli a szerviettbe vagy az abrosz szélébe. Már most nem tudom mennyit méltóztat érteni a vendéglői asztalneműmosáshoz. (Fogalmam se méltóztat lenni.) Tudniillik kérem, az abroszainkat a mosodában a centrifugába teszik, ott abrosz, szerviett úgynevezett hetzmateriallal lesz tisztítva, különben nem jönnének ki belőle a boros, zsíros, főzelékes, befőttes pecsétek. Ez a hetzmaterial alaposan nyövi a finom asztalneműt, azt ugyebár méltóztat képzelni. Egy ilyen abrosz élete nyolcvan mosás. (Szép hosszú élet. . . vagy szép rövid ?) Bele van' kalkulálva kérem alássan az évi regie-be. Ezzel a bitang kussfest ruzszsal nem boldogul a hetzmaterial. Vagyis, kérem alássan duplán kell mosatni minden alkalommal, azaz kétszer egymásután bele a centrifugába ! Kétszeres költség és mint méltóztat talán sejteni, dupla koptatás. Egy abroszom ma már csak negyven mosásig fog tartani. Méltóztasson megfogni ezt az abroszt, meg ezt a szerviedet : a legfelsőosztályúbb francia anyag. Tizennyolctól húsz pengőig. És méltóztat talán látni ott a tálalóban azt a négy darab legényt, igen, akik a poharakat törölgetik. A tavasszal még csak két pohártörlő konyhaszemélyt kellett alkalmazni. Az oka persze, megint csak az a nyavalya modern rúzs. Tudniillik, kérem alássan, a pohármosókefét meg sem érzi az a pohár, vagyis az a piros folt, amit ezek a ruzsos ajkak otthagynak az üvegen. Négy embert kell tartanunk kettő helyett, négy napszám két napszám helyett, mindez kérem alássan, ezzel az időjárással, az egész jelenlegi gazdasági helyzettel... már most még feljebb emeljem az árakat, vagy mit tegyen az ember, mit méltóztat gondolni ? Köszönöm a jóltartást, alászolgája. Különös, nem mindennapi leleményre valló bliccelési história történt minap a kelenföldi villamos megállónál lévő vendéglőben. Jól öltözött fiatalember tért be ide kora délután, hatalmas csomaggal a kezében és egy ablak mellett az asztalhoz telepedett. A fiatal úr — nyilván nagyon éhes volt és szomjas — sóskifliket evett, felhajtott három korsó sört majd még jobban megjött az étvágya és borjúpörköltet rendelt. Szomjúságának tikkadt virágait másfél liter kadarkával és a hozzávaló szódával öntözgette. Feltűnt a vendégeknek és a felszolgáló személyzetnek, hogy a fiatalember buzgó „fogyasztás" közben sokszor és idegesen tekintget ki. Biztosan vár valakit — gondolták. Egyszer csak hosszasabban nézett ki, majd rögtön felugrott helyéről és kiment. Senki sem gondolt rosszra, már azért sem, hogy a tekintélyes nagyságú csomagot a vendéglőben hagyta. Azonban eltelik öt perc, tíz perc, negyedóra, félóra, egy óra, a fiatal úr nem jön. A „főúr" ideges lesz, csalafintaságot gyanít. Felbontják a csomagot és egész szinültig tömve van mindenféle papírral. Más semmi sincs benne. Az alján egy papir- szeleten pedig szarkaláb betűkkel a következő szöveg: „Kedves főúr! Köszönöm az elfogyasztott ennivalót és italokat. Igen jól esett. Ne búsuljon. Még találkozunk. Alászolgája.“ A főúr feljelentést tett a tagadhatatlanul udvarias és jól nevelt bliccelő ellen, akinek — azt hisszük — nem nagyon sürgős a — viszontlátás. Elmebajosnak tüntette fel magát, hogy ne kelljen a sört kifizetni. Múlt napokban a debreceni Hungária malom elé hívták a mentőket, hogy ott egy eszméletlen ember fekszik. A mentők ki is vonultak s ott egy hiányosan öltözött férfit találtak, aki elmebetegnek tüntette fel magát. Megállapítást nyert, hogy Nizsák Sándor 35 éves kisvárdai kertész az illető, aki a korcsmákban bort, sört nagy mennyiségben megiszik és mikor fizetésre kerülne a sor, nem fizet s elmebetegnek tetteti magát, hogy a korcsmárosok ne bántsák és hagyják fizetés nélkül távozni. Most is ezt a trükköt alkalmazta. Nizsákot a rendőrség őrizetbe vette. Vendéglői betörések. A minap éjszaka Budakalászon két betörést követtek el. Egyiket Popper Sándor vendéglőjében, másikat a „Holli“-féle vendéglőben. — Popper vendéglőjéből a csapos gyűrűit és óráját, valamint pénzt, Hollinénál italféléket és szintén pénzt vittek el. A csendőrség a tettesek kinyomozása ügyében erélyes nyomozást indított. Keresztes viperák az étteremben. Berlinből jelentik: Reus festő, aki állatszelidítéssel is foglalkozik, péntek délután egy papírzacskóba csomagolva két kígyót vitt magával az egyik étterembe. Azt mondta, hogy a kígyók szelídek, mire a vendéglős leánya játszani kezdett velük. Az egyik kígyó beleharapott a leány kezébe, akit azonnal kórházba kellett szállítani. Kiderült, hogy viperák voltak. Dávid király volt palotájával szemben — sörcsarnok van. Egy a Szentföldön járt tataj úrnak a Tatai Hírlapban közölt leírásában olvastuk: „Úgy volt délen és keleten, hogy folyton ittunk és mégis szomjaztunk. A ferencesek hospiciumaiban is lehetett napközben enni- inni valót kapni, de körülményesen; hozzá csak délben és este készítettek jeget, napközben nem. A harmadik nap délutánján tikkadtan a sok járkálástól, bágyadtan a sok sírástól és nézéstől — Jeruzsálemben voltunk ! — azt mondom egyik társamnak: — Oh, ha egy jó pohár jeges sört ihatnám ! — Tessék velem jönni, itt van a szomszédban ! — szólt ő. És csakugyan egész közel, a jaffai kapunál laktunk, mutatja az egyik bazár homlokán a. hívogató, csábos szót, hatalmas betűkkel a német felírást: „Kaltes Bier!" Éppen szemben Dávid király tornyával, egykor pompás palotájával. Mikor ittuk a jégbehűtött, pompás bajor sört, úgy rágendoltam: Ha Dávid király áttekinthetne ide, mit szólna a „Kaltes Bier"-hez?!" Felelős szerkesztő, kiadó és laptulajdonos Dr. KISS ISTVÁNNÉ. HOGYHA MINDIG ISSZA.EGÉSZSÉGÉTS PÉNZE EGYRÉSZÉT JUTALOMKÉNT KAPUA VISSZA. GYÁRTJA A FŐVÁROSI SÖRFÖZÖ R.T.KŐBÁNYÁN. n fij-é-nlv VR 'W?Vr'l 7 ^ w Budapest, III., Zsigmond ucca 25—27. szám. Telefon: 43—90 D Örkényi saját termésű H ÓRA IMAT budapestií IX., Ferenc körút 2. pincébe hoztuk. Termelési árban STARK AS AIADAR. 1*111 fi Ifi I Telefon i J. 464-941 kereskedői rezsi elejtésével árusítom. ■ M%Wmj MŰI ■llwlw I I
