Vendéglősök Lapja, 1928 (44. évfolyam, 1-24. szám)

1928-07-05 / 13. szám

4 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1928. július 5. .. iü,.'ItíV- rff Ne dobja ki a pénzét, vegye mindjárt a legjobbat! Pincérek figyelmébe!!! Pinoértáska, erős tehén bőrből (a felső és alsó rész egy darabból) egyrétű_____10"20 P kétrétű _____ 16 80 P há romrétű_22'80 P né gyrétű ... 28 20 P Táska-„vá!ltartó“ heve­derből 5‘20 pengő, bőr­ből _ ... __6'60 pengő A l egjobb oldalzsebtároa bőrből______________16 — és 24‘— P _ _ 4.80 p, 5.40 p „ legkiválóbb, „Vénus" védjeggyel 8'— P tuoatja Qumtharisnyák, visszeres én dagadt lábakra. Sérvkőtők Has­kötők, Suspensoriumnk és Lúdtalpbetétek, kiváló minőségben, Olcsó árban 1 Naponta utánvételéé szállítás I MOLNÁR VILMOS LTÓDA RÓNAI LAJOS Budapest, IV. kerület, Károly körút 28. szám (Központi Városháza) Eladó Cegléden Lendér Mihálynak I. kerület, Erdő ucca 10. szám alatt 60-70hl.mennyiségű elsőrendű saját termésű bora. OGEXJ£ AL Lajos jódos-váz Európa legdúsabb jódtar­talmú gyógyvize érelmesze­sedést feltétlen gyógyítja. Magyarországi vezérképvise Sas ucca 29. T< István-for pás feltűnő nagy hydrocarbonátos ásványvíz, gyomorégést megszünteti, gyomor­fekélyt meggyógyítja. let: Budapest, V., slefons 120—20 szállít Bútorgyár R.-T., Turócszentmárton, lerakata: Budapest, V., Mérleg u. 4. Magyar Bőrszékipar Pipisz Vilmos Utódai Kérjen árjegyzéket I Kérjen, árjegyzéket kávéházi, klub­bereiA@lezések« Billiárdok, székek, éttermi és márvány-asztalok evőeszközök és china ezüst árúk. Alpakka-javítás és ezüstözés. Billiárdgolyók, sakk, dominó, dákók stb , stb Vétel és eladás! FRIED ZSIGMOND ÉS FIA Budapest, VII., Király ucca 39. szám. Költségvetés én árjegyzék díjtalan I Eladó 190 hl. fehéres bor, 12’2%, mely áll kövidinkából és kadarkából. Ugyancsak 40 hl. Schiller, mely 14%. Értekezni lehet: Figura Lajossal Halason, Fő ucca 7. szám szerdán és vasárnap Per a „balatoni fogas“ Körül. Folyami fogasból nem lehet balatoni süllőt csinálni. — Zimmer haíkereskedő felelete Hankó tanárnak. A Balatoni Halászati Részvénytársaság még a múlt esztendőben kérvényt adott be a kereskedelmi miniszterhez a „fogas“ elnevezéssel ismert halfajta forgalmának a védelme érdekében. A kereskedelmi miniszter, mielőtt a kérvény érde­mében intézkedett volna, véleményezés végett meg­kereste a földmívelésügyi minisztert és most Vesz­prém megye alispánja útján a következő érdekes határozatot küldte le a részvénytársasághoz: A Balaton kösnyékének lakossága „fogas“-nak a szakirodalomban Lucio perca Sandra Cuvier néven ismeretes halfajnak ama példányait nevezi, amelyek a Balatonból származnak és legalább másfél kilo­grammos, vagy ennél nagyobb súlyúak. A másfél kilogrammnál kisebb példányokat süllőnek nevezik. Ez a halfaj azonban — mondja a miniszteri leirat— nemcsak a Balatonban, hanem egyéb jelentős vizeink ben, sőt a külföldi vizekben is tenyészik és kedvező körülmények között épúgy elérheti a 10—15 kg.-os súlyt, mint a Balatonban. Éppen ezért a miniszter azt mondja, hogy a fogas elnevezést nem lehet a Balatonból származó példányokra korlátozni, hanem a más vizekben termelt ilyen halfajta is jogosan jelölhető meg a forgalomban a fogas névvel. Ezeknek a halaknak e megjelöléssel való forgalombahozatala tehát meg nem akadályozható és védelemben csupán a balatoni fogas elnevezés részesíthető. Ezt a védelmet biztosítja a tisztességtelen versenyről szóló 1923. évi 5. törvénycikk, mert ha valaki a kelendőség fokozá­sára a más vízből való halat balatoni fogas néven hozná forgalomba, cselekménye kimerítené a szédelgő feldícsérés ismérveit s ezért úgy magánjogi, mint büntetőjogi úton felelősségre vonható. A balatoni fogas elnevezéséhez fűződő gazdasági érdekek tehát a miniszter szerint akként védhetők meg, hogy a részvénytársaság az esetben, ha tudo­mására jut ez elnevezés jogosulatlan használata, a forgalombahozóval szemben megindíthatja a tisztes­ségtelen versenyről szóló törvény alapján az eljárást. Zimmer Ferenc halkereskedelmi részvénytársasági elnök és szakértő azonban a mi összes szakmáinkat annyira érdeklő kérdésben más véleményen van és erről ezeket írja : „Az a körülmény, hogy a fogyasztóközönségnek 90%-a abban a hiszemben rendeli az éttermi ét­lapokon szereplő fogast, hogy az valóban balatoni, pedig ehelyett kevésbbé jó minőségű süllőt vagy igen sok esetben, különösen külföldön, a silányabb fagyasztott orosz-süllők kapja, — késztette a Balaton Halászati Részvénytársaságot arra, högf a fdgäp elnevezésre védelmet kérjen. - -A • . V f Mikor most a kereskedelmi minisztérium a föld­mívelésügyi minisztérium szakvéleménye alapján azt mondja, hogy a fogas nemcsak a Balatonban, hanem más hazai és külföldi vizekben is előfordul és azt a másfél kilogrammnál nagyobb súlyú süllőre értelmezi, olyan határozatot hozott, mely a múltban és a jelen­ben, úgy a halászok, mint a tógazdák, és a halkeres­kedők felfogásával ellenkezik. Nincsen a világon folyami vagy tavi halász és tógazda, aki a fogas el­nevezést használná, vagy régente akárcsak ismerte volna. Ez a halfajta mindenütt süllő (Schill vagy Zander), akár félkilogrammos, vagy bármely nagy­ságú. A külföldi halkereskedelem, kivéve az osztrákot ma is csak Schill vagy Zander szót használ, fogassá csak egyes étlapokon válik. Fogast ugyanis külföldön csak azóta ismernek, amióta ezt a megkülönböztetett jóízű balatoni fogast ott elhelyeztük és megkedveltettük. Idővel ezt az értékessé* généi fogva természetesen drágább halat silányabb minőségű, olcsóbb süllővel pótolták. Ezzel kapcsolatosan ki kell térnem egy igen saj­nálatos tényre. Igen fontos, közgazdasági érdekéinket védő mun­kánkra rendkívül bénítólag hat, ha egy tudományos intézetünk vezetője oly nyilatkozatot tesz, mely igen alkalmas arra, hogy a laikus közönséget téve­désbe ejtse. A tihanyi biológiai állomás vezetője, Hankó professzor úr ugyanis azt állítja egyik napi­lapunkban adott nyilatkozatában, hogy „a leg­egyszerűbb szakácsügyességgel akármelyik folyami fogasból balatoni süllőt lehet csinálni. Ha a kopoltyúk- ról gondosan lemossák az iszapot és tiszta vízben jól kifürdetik a halat, akkor pontosan ugyanaz az íze, mint a balatoni halé, melynek a kopoltyúja tiszta és nem tapad rá iszap“. Ha a tanár úr ezt a tényeknek meg nem felelő állítását az intézetet látogató külföldi tudósokkal is ismerteti, akkor súlyosan vét a magyar érdekek ellen. Talán mégis kötelessége minden magyar embernek megbecsülni azt a csekély értéket, amit a rossz sors ennek a szegény országnak még megha­gyott“. Teljes tisztelettel Zimmer Ferenc a Zimmer Ferenc halkeres­kedelmi r.-t. ügyv. elnöke. „Üssön csapra szakszerűen egy hordót.“ Vizsga az udvariasságból egy Lónyay uccaí iskolában, ahol a pesti pincérek tanulnak. A tornateremből, ahol drukkoló gyerekfejek mered­nek a zöldasztalos emelvény felé és a „szerek“ már megkezdték a nyári vakációt, egy magyar büszkeség kerül ki, specialitás és export-nevezetesség : a magyar pincér. Ez az iskola az udvariasság jegyében él és tanít: harminchárom esztendeje innen indulnak Pesten a szőke kis pikkolóktól kezdve a szigorú főurakig ennek a városnak feketefrakkos, fekete- nyakkendős egyenruhájú munkásai. Vizsgáznak. A júniusi ünnepélyes tornatermektől csak az ajtó közelében elhelyezett „felszerelés“ különbözteti meg a vizsga színhelyét. Hosszú asztalon kasírozott ételek várnak, tányérok, tálak, evőesz­közök, poharak. Es egy rögtönzött söntés, hordókkal, csappkkal. Laboratórium. A falakon a régi ismerős történelmi képeken kívül idetartozó szakszerű ábrák — patkóalakú asztal terítése, T-alakú, C-alakú asztalok, egyszerű teríték, rendelt vacsorateríték. Térkép. Együtt vizsgázik a négy osztály. Kopaszra borot­vált csöpp pikkolófejek, — ott a negyedik sorban az ismerős kis cukrász a közeli kávéházból. Mert ezek már praktizálnak is, az egyik ijedt kis legény frakk­ban rohan be elkésetten, — szolgálatból jön, ahonnan csak négykor váltották fel. Künn a pedellus üveg­fülkéje mellett sok bicikli, — a vizsgázók messziről jöttek, újpesti, pestkörnyéki vendéglőkből, kávéhá­zakból, ahol talán még a jobb tavalyi nyár borravaló jövedelméből telt a biciklire.. Hittanból felelnek. Az ismerős kis pikkoló Kál­vinról beszél, nagyon komolyan és gyorsabban hadar, mint amikor a szabad lapok címeit mondja be. Vizesre kefélt hajjal, lámpalázasan hajol meg egy kisfiú a zöld asztal előtt. Teleírt ívpapirosokat csa­vargat a remegő kezében. És édes, pesti kiejtéssel nekiereszti a hangját: — Mes dames et messieurs ! Peregnek, pattognak a francia szavak a száján. De hibát nem csinál, egyet sem. Persze, ez az ő hivatalos nyelvük. A pincéreké és a diplomatáké. Megtapsolják. Számtan, könyvelés. Ennél a két tárgynál csak gyerekek mindnyájan. Ezt mindenütt tanulják. Bár némely összeadásoknál tévednek. Felfelé. Ez már a mesterséghez tartozik. Ebből lesz a jó katona ... Micsoda mesebeli étlapokat hadarnak el egy pil­lanat alatt! Magyar menüt, franciát, németet, an­golt. A frakkos izgatott jelölt, aki az utolsó évet végzi, - - négyéves a tanfolyam, ahonnan pincérek, hotelportások és szakácsok kerülnek ki, — a frakkos „fagylaltból“ felel. A mellette ülő nagy gesztusokkal magyarázza, hogy a hús romlását hányféleképpen akadályozhatjuk meg. Egy bajuszos „öreg diák“ a bécsi szelet kiklopfolásáról beszél, hévvel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom