Vendéglősök Lapja, 1927 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1927-10-20 / 20. szám
2 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 102 7. október 20. perc múlva megforgatta őket. Három perc alatt az egész kész volt s azon forrón már szaladt is vele szanaszét 4—5 fürge pincér. — Tehát ebben rejlik, mondtam a tulajdonosnak a nagy titok, hogy az Ön háza olyan híres a ,^teamjeiről ? Hogy alig papirvastagságnyira van átsütve a hús külső része ? — Ebben is, felelte ő —, de a hús már majd egyéves, ami által olyan puha lett, hogy majdnem kenyérre lehet kenni. Na meg az is sokat tesz ki, hogy az a szakács már 14 éve egyebet sem csinál nálam, csak a ,,roost beef“-et és a „beef steak“-et süti. Mert ha tovább sütné, mint azt a hús megkívánja, akkor nem puha, de olyan rágós lenne, mint a cipőtalp ! Tehát igen fontos az is, hogy gyakorlott legyen a sütésben a „The order cook“, vagyis a rendelést készítő szakács és az is fontos, hogy a saját faggyújában süljön a hús, mert ez is a puhaságát biztosítja. És ha még hozzátesszük, hogy ezek a húsok a legprímább hízott állatokból valók, úgy rögtön megértjük, hogy miért olyan finom az a bélszín vagy más sült ? Az utcákon bolyongva, a világ összes nemzetiségének megtaláljuk a restaurantját. Talán a francia restaurantok a legelterjedtebbek s a francia konyha a legtöbb helyen megtalálható. Bár nagy arányban van olasz, német, orosz is, sőt merem állítani: A magyar korcsmáros ipar, amely valaha — éppen úgy, mint az ország számos más foglalkozási ága — jobb napokat látott, ma a legválságosabb helyzettel küzd. A legtöbb korcsmáros nem rendelkezik kellő üzleti tőkével, kénytelen hitelbe vásárolni s így függő viszonyba kerül a sörgyárakkal és a borkereskedőkkel szemben. Ennek az a hátránya, hogy még olcsóbban sem vásárolhat másnál, mint akiknél le vannak kötelezve. Ha mégis megtenné a korcsmáros, akkor a kereskedő — egyszeri „hűtlenség" esetén is — felmondja a hitelt s ha kell, lefoglaltatja a fizetni nem tudó korcsmáros árukészletét. Ez a káros függő viszony különösen a fővárosban és nagyobb vidéki városokban áll fenn, de nem sokkal kedvezőbb a helyzet a községekben sem. Az adók és illetékek. Rendkívül sok a panasz az adók és az illetékek ellen. A borfogyasztási adó — melyet az egyes helységek lakosainak száma szerint állapítanak meg — az egész országban túl magas. Úgy ennek, mint az italmérési illetéknek leszállítását már a bortermelő érdekeltségek is hosszú idő óta szorgalmazzák, de, sajnos, minden eredmény nélkül. A borfogyasztási adó a községeket illeti s bár jogában állana leszállítani, nem teszik, mert nem hajlandók a nagyobb jövedelemről lemondani. Az italmérési illetéket, a fogyasztás alapján, a pénzügyigazgatóság állapítja meg. Ez általánosságban kétszerese a tavalyinak, ami rendkívül súlyos megterheltetést jelent a korcsmá- rosokra. Az illeték megállapításánál a pénzügyi hatóságok felesleges túlbuzgóságot tanúsítanak. Sokkal magasabb illetéket állapítanak meg az egyes korcsmárosok terhére, mint szükséges lenne. Ezt bizonyítja az a tény, hogy az előző adózási esztendőben — a még kintlévő jelentős hátralékok ellenére is — hat milliárddal több folyt be e címen, mint amennyit előirányoztak. A korcsmárosok már több ízben kérték az illetékteher enyhítését. A pénzügyminiszter kilátásba helyezte, hogy intézkedni fog ezirány- ban. Ha ez végre megtörténnék, akkor a korcsmárosok olcsóbban adhatnák a bort és nagyobb forgalmat tudnának biztosítani. Az általános forgalmi adó ugyancsak elősegíti az italok megdrágulását és a forgalom csökkentését. A korcsmárosok legtöbbje átaláa „Hungarian11 (magyar) konyha is igen számottevő. Sőt, hogy a magyar konyhának milyen jó híre van, példa reá, hogy egyízben megéhezvén, egy kis jó hazai csirkepaprikásra, betértem egy nagyon előkelő negyed jóképű restaurantjába. A pincér nagyon gyanús angolsággal eldarálta a menüt. Kérdem tőle magyarul: van-e csirkepaprikás ? Erre ő úgy néz rám, mint a borjú 1 Kérdem tőle angolul, hát nem beszél magyarul ? Azt mondja : nem ! Hát a tulajdonos ? Azt feleli, az sem ! Hát, mondom, miért írják ki, hogy Magyar Restaurant ? Azt felelte, ő nem tudja ! De azért igen jó csirkepaprikást kaptam, amit angolul: „csiken paprikás“ néven megértett az ipse. S mikor fizetésre került a sor, az éppen akkor odaérkező tulajdonostól megkérdeztem, „hogy meri Magyar Restaurant“-nak kiírni a céget s egy szót sem tud senki a restaurantban magyarul ? Azt felelte : Dehogy nem tudnak itt magyarul! Van nekenm három magyar szakácsom. Azok tökéletesen beszélnek magyarul kint a konyhán, de én bizony megvallom — muszka zsidó vagyok! (Amit úgyis láttam róla.) Hát így élnek sokan vissza is a magyar konyha jó hírnevével s az ügyes magyar szakácsot felhasználja cégérül jólmenő üzletéhez az élelmes muszka. (Folytatjuk.) nyozás alapján rója le a forgalmi adót. Korcsmáros körökben az a vélemény, hogy egyetlen fogyasztási cikkre sem lehet könnyebben levezetni az egyfázisú forgalmi adót, mint a borra, sörre és a többi italokra. A bor, sör és egyéb italok beszerzésénél ugyanis a forgalmi adót egy tételben le lehetne róni és a korcs- márosnak nem lenne semmi dolga tovább. Ez a megoldás az ellenőrzési költségeket is lényegesen csökkentené. A szatócsok versenye. Rengeteg a panasz a szatócsok versenye miatt is. A reggeli pálinkázásból például most a szatócs csinál üzletet. A falusi nép reggel a szatócshoz megy, mert ott mindjárt valami harapnivalót is kaphat a pálinka mellé s gyufa, dohány és egyéb szükségleteit is beszerezheti. Itt azonban még két fontos körülményre is rá kell mutatnunk. Az egyik az, hogy a szatócs- üzletek téli időben egy órával hamarabb nyithatnak, mint a korcsmák, a másik pedig az, hogy a korcsmáros nem hitelezhet annyit, illetve olyképen, mint a szatócs. A korcsmáros általánosságban négy pengőnyi hitelt képes bírói úton behajtani az adós vendégtől, míg a szatócs a boltállvány oldalán krétával végzett „könyvelésben" ennél messzebb is mehet. Ugyanis hozzá „könyveli" az asszony által vásárolt élelmi- és fűszerárúk díját is és ha rákerül a sor, együttesen hajtja be a ki nem fizetett pálinka árával. Ez az oka annak, hogy a reggeli pálin- kázók átpártoltak a szatócshoz, de ez az oka annak is, hogy a korcsmárosok a szatócsok italmérési jogosultságának megszüntetését sürgetik. A korcsmárosok mellőzése. Azt is kifogásolják a korcsmárosok, hogy a mindsűrűbben előforduló nép-és ifjúsági ünnepélyek rendezői mellőzik a korcsmárosokat és az említett alkalmakkor maga a rendezőség üti csapra a söröshordókat. A korcsmárosok legfeljebb a poharakat kölcsönözhetik és az italmérési illetéket fizethetik. Erősen kifogásolja a korcsmáros-érdekeltség azt, hogy a hatóságok nem tartják be az italmérési helyiségek létszámát, hanem mindig újabbak engedélyezését javasolják. A nagy- és kisközségek korcsmárosainak helyzetét nagyon megnehezíti a záróra kezelése. Az említett helyiségekben a zárórát a vármegye szabályozza. E téren sok a visszásság, mert a zárórát indokolatlanul korán állapítják meg. Pl. Veszprém vármegyében számos községben már nyolc órakor be kell zárni a korcsmákat, de kilenc óránál tovább egyetlen falusi korcsmáros sem tarthat nyitva. így a nyári dologidőben a korcsmák teljesen ki vannak zárva a forgalomból. A bortörvény ellenőrzésének visszássága. Elkeseredve beszélnek a Bortörvény ellenőrzésével járó kellemetlenségekről. Az ellenőrző bizottságok a legkisebb hiba vagy szabálytalanság esetén is jegyzőkönyvet vesznek fel, holott a földmívelésügyi miniszter 35.000/1926. — VIII. 1. számú körrendeletében kimondja, hogy első ízben csupán figyelmeztetni és felvilágosítani kell a hibát elkövető korcsmárost. Az ellenőrző bizottságok azonban nem ezt teszik, hanem nyomban jegyzőkönyvet vesznek fel, aminek aztán súlyos következményei a bíróság, tárgyalási, szakértő iköltségek és ítélet hírlapi közzétételének magas díjai. A kifogás sokszor egészen jelentéktelen és nem egy korcsmárost büntettek meg például már azért, mert üzletében a trianoni béke által megtiltott „cognac" elnevezést nem vakarta le a kiszegezett reklámról, vagy azért, mert a bortörvényt néhány centiméterrel magasabban szegezte ki a kelletténél. Reméljük, hogy az arra illetékesek ezt a nemes törekvést a sérelmek mielőbbi orvoslásával elő fogják segíteni. Füredy Lajos az IPOSz elnöke. Szentlőrincen és Kispesten sok a vendéglő. Néhány szó a kispesti és szentlőrinci vendéglősök helyzetéről. A kispesti és szentlőrinci vendéglősök helyzetéről gyászkeretben lehetne megemlékezni. Egykor a legkisebb vendéglő is biztos megélhetést nyújtott itt a vendéglősnek és családjának. Szorgalmas, törekvő vendéglős iparosok némi vagyont is tudtak szerezni nehéz, fáradságos munkájukkal. S ma mi a helyzet? Ma a helyzet az, hogy igen sok vendéglős egyenesen ráfizet az üzletre Kispesten és Szentlőrincen. Ráfizet annak ellenére, hogy becsületes törekvéssel, egész igyekezettel dolgozik most is, miként abban az időben, amikor még a munkájának tisztességes gyümölcse is volt. Kispesten és Szentlőrincen a vendéglősök a mai helyzet viszásságaiban a mostani nyomorúságban, amikor a mulatós vendég ritkaság- számba megy, mindjobban áttérnek az éttermi rendszerre. Igyekeznek étkező vendégeket szerezni. A vendéglők lassan átalakulnak és nemcsak a jó borra alapítják üzleti számításukat, hanem a jó konyhára is. Ha a kispesti és pestszentlőrinci vendéglőknek a statisztikáját áttekintjük, azt látjuk, hogy Kispesten 120, Szentlőrincen 41 vendéglő és korcsma van. A kispesti 120 vendéglő igen tekintélyes, sőt kissé túlzottan is nagy szám. Az ilyen engedélyeket ugyanis a lakosság számaránya alapján adják ki, Kispesten azonban nem lehetne ezt a mértéket alkalmazni, ilyen módon adni ki vendéglőengedélyeket. Nem pedig azért, mert a wekerletelepi lakosságot is elosztották, amikor Kispest összlakossága számarányában vendéglői engedélyeket kiadtak. A Wekerletele- pen így egy vendéglő esik 22.000 emberre, Kispest anyaváros 40.000 főnyi lakosára pedig 119 vendéglő esik. Szentlőrincen az állami lakótelep 8000 főnyi lakosságára csak egy vendéglőt számítanak. Ez az elosztási módszer is egyik oka annak, hogy igen sok kispesti vendéglő rosszul megy. A kispesti és szentlőrinci vendéglősiparosok érdekében, akik nehéz terheiket alig tudják elviselni, a hatóságoknak is kellene tenni valamit. Adócsökkentésekkel és más könnyítésekkel kellene segítségére sietni a válságos helyzetbe került vendéglősiparosoknak, akik az általános gazdasági viszonyok által teremtett kényszer- helyzetet talán a legjobban megérezték valamennyi iparág között. (K Sz., Kispest.) A Korcsmáros ipar sérelmei. Nincs tőke. — A rabszolgaság. — Panaszok az adók és illetékek ellen. A szatócsok versenye. — Bajok a bortörvénnyel.
