Vendéglősök Lapja, 1927 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1927-10-20 / 20. szám
XXXXIII. ÉVFOLYAM 30. SZÁM 1037. OKTÓBER 30. rr VENDÉGLŐSÖK LAPJA #• •• a midapesii mmmm ipartarsulatakak hiuatalos kozlohse (VEIDÉOLŐ-, SZÁLLÓ-, KÍTÉSIFABI ÉS KÖZGAZDASÁGI SZAKLAP) M. kir. postatakarékpónzt. csekksz. 45.255 Megjelenik havonta kétszer, 5-én és 20-án Előfizetési díj félévre 12 pengő (150.000 K) ALAPÍTOTTA: IHÁSZ «TOBOT Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, IX., YIOLÁ UTCA 3. SZÁM Telei onszám : ,,József“ 322—81 A jazz-hand ellen ugyancsak felvették a harcot a derék magyar cigányzenészek, gyűléseznek, depu- tációznak és memorandumoznak, akárcsak a mi szakmáink a saját ügyeikben. A legutóbbi hatalmas emlékiratuk, amely most fekszik a kormány előtt, már a mi szakmáinkat is nagyon erősen érinti, úgyhogy eddigi jóindulatú figyelmünkön kívül is nagyon meg kell vizsgálnunk a kívánságait. A Magyar Cigány zenészek Országos Egyesülete ugyanis a következőket kívánja a belügyminisztertől: „Méltóztassékadzsesz-bendeket,adzsesz- muzsika interpretáló!' működését rendeletileg beszüntetni, vagy amennyiben a teljes beszüntetés lehetetlen, ügy szigorú korlátok közé szorítani. Az alábbiakban legyen szabad megjelölni azokat a módokat, amelyekkel a korlátozást keresztülvihetőnek tartjuk. 1. Minden olyan nyilvános helyiségben: kávéházakban, vendéglőkben, cukrászdákban, tánclokálokban stb., ahol dzsesz-bend működik, kötelező cigányzenekarnak az alkalmazása is. A dzsesz-bendnek a cigányzenekarral felváltva egyenlő időközökben kell működni. Esti 10 óra után azonban dzsesz- bend, tekintettel arra, hogy működése az éjszaka nyugalmát zavarná, egyáltalán nem működhet. 2. Minden nyilvános helyen, ahol műsoros előadások tartatnak, pl. varietékben, kabarékban, orfeumokban a műsor 50 százalékának magyar számokból kell állnia. Ez alatt nemcsak az értendő, hogy magyar szerzők műveiből, hanem hogy magyaros jellegű és tartalmú számokból. 3. Mindazon helyeken, ahol nyilvánosan táncolnak: mulatókban, nyilvános teadélutánokon, táncmulatságokon, bálokon stb. a táncok 50%-ának magyar táncnak kell lenni. Amennyiben ily táncokhoz dzsesz-zene alkalmaztatik, ügy cigányzene- kar alkalmazása is kötelező. A 2. és 3. pont esetében a műsorok, illetve táncrendek az engedély kiadása előtt az illetékes rendőrhatóságnak beszol- gáltatandók és az engedély csak így adható ki." Azt hisszük, egyetlen szállodás, vendéglős, étterem- vagy kávéháztulajdonos, vagy korcsmáros sem mehetne bele semmi olyan megszorításba, amely kiszabná rá, hogy kikkel akarjon muzsikáltatni a saját drága pénzéért. Itt túlságosan sokat akarnak a cigányzenészek. Meg kell azt is gondolniok, hogy magát a zenét tulajdonképpen mindig a közönség dirigálja, nem az étterem, korcsma vagy kávéház tulajdonosa. A fogyasztótól függ, hogy dzseszt akar-e, vagy cigányt, a mi szakmáink pedig engedelmeskedni kénytelenek, különben súlyos anyagi kárát vallanák. Ez irányban, sajnos, állást kell foglal- niok a szakmáinknak, mert hiszen ez zsebbevágó kérdéssé lesz náluk. Hisszük azonban, hogy lesz valami közbevágó megoldás is, amelybe minden érdekelt készséggel belemehet. Végre is úgy a A „Trustök“ az újvilág restaurantjainak legalább a felét birtokolják s így könnyen konkurálhatnak kevéspénzű, fiatal kezdőkkel, akik bizony inkább elvonulnak egy kevésbbé forgalmas helyre, nehogy a nagy trust-fejedelmek eltapossák, ha esetleg nagyon közel lennének az ő érdekeikhez, vagy pláne konkurálni merészkednének velük. Ezer alkalmat találnának, hogy lehetetlenné tegyék őt. A nagy hal ott is jóízűen megeszi a kicsi halat. De azért bőven akadnak ma már kis restauran- tosok is, akik szépen prosperálnak a nagyok mellett, pláne ha más kaliberű az étterme, mint az övék. Ilyenek például a kombinált restaurant és cukrászda, restaurant és kaffetéria, restaurant és teatermek vagy tejivókkal, restaurant és osztrigatermekkel vagy halastermekkel, vagy rákokkal és az úgynevezett „Chop House“-ok, vagyis cottlette- házak, ahol mindenféle húsállatnak csak a gerincét sütik és szervírozzák. Viszont vannak ,,Steak House“-ok, ahol csak „roost beef“ vagy „beef steak“-et kapni. A „rost beef“ a marhahús combjából a legvastagabb rész, amit néha nyárson, avagy nagy sütőkben, amint a hús gömbölyűsége van, vagy másfél ujjnyi vastagon körül megsütnek s a többi része belül gyönyörű rózsaszínű hús marad (de nem véres) s azon cigány, mint a mi szakmáink a közönségért, a fogyasztóért vannak, nem pedig megfordítva és erre nem igen lehet ráparancsolni, milyenféle zenét szeressen inkább. A dzsesz-divat különben is már erősen a végét járja. És kétségtelen, hogy minden magyar kávés, vendéglős, korcsmáros vagy szállodás szívesebben fog állandó helyet adni termeiben a magyar cigányzenének, nem 50, hanem 100 százalékban is, mihelyt a közönség ízlésváltozása ezt neki lehetővé teszi. De addig a magyar cigányok is készüljenek el valamire: a visszatérésre az igazi régi népzenére, a régi nótákra! Mert csak a dzsesz mellett tűrhette meg a magyar közönség a mostani körúti ál-népdalköltők és kutyafékom- legények összelopkodott, hamis és szirupos új népdalait. forrón majd mint a sonkát, olyan vékony szeletekre vágják, 2—3 szelet mint egy adag lesz szervírozva a megfelelő körítéssel. Az úgynevezett finom „beef steak“-et (vesepecsenyét) talán az egész világon itt készítik a legjobban ; viszont ha tudjuk azt, hogy itt a legfrissebb hús hathónapos; mivel itt a levágott friss hús először a fagyasztó- (refrigátor)-ba jön hat hónapig, ahol a vér teljesen kifagy és kiszárad belőle s csak azután, 6—7 hónapi fagyasztás után, egész kőkemény állapotban kerül a mészárosokhoz és vendéglőkbe, megértjük, hogy miért olyan felséges puha az a „roost beef“ vagy az a fejedelmi „beef steak“. E sorok írójának egyszer alkalma volt egy előkelő restaurant és hotel fenségesen nagyszerű és minden képzeletet felülmúló tisztaságú konyhájában a tulajdonos kalauzolásával megnézni, hogyan készül az a finom „beef steak“, amelyet egy kiváló szakács úgy mutatott be, mint a ház hírességét. Egy asztalhoz vezettek engem, ahol jó nagy, pogácsaszerű lapos húsok voltak rengeteg mennyiségben felhalmozva. Most a tűzön egy nagy lapos edényben süstörgött valami zsírféle. Kérdésemre, hogy mi az, azt felelte a szakács, hogy „faggyú“, de úgy elkészítve, mint a zsír s majdnem forrásig hevítve. Ezt telerakta 8—10 darab hússal s egy Vendéglők?, éttermek, büffék az Újvilágban. írta: Lindeiibevger Antal. III. A tröszt-konkurrencia és a magánvállalkozás. •— Ahol a legfrissebb hús is hathónapos. — Hogyan készül az amerikai bifsztek és a rosztbif.
