Vendéglősök Lapja, 1925 (41. évfolyam, 1-24. szám)

1925-02-20 / 4. szám

1935. február 30. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 3 Végtelenbe húzódnak az italmérési revíziók. Expedíció az Erdős Kárpátokba egy bizonyítványért. — Esküt tevő hegyi Matuzsálemek. — A leégett falu és a 48-as adók. Azt a tortúrát, amelyen az italmérési enge­délyek revíziója címén a vidéken és a főváros­ban egyaránt most keresztül kell vergődnie vagy húszezer adófizető polgárnak, eddig még csak nagyon kesztyűs kézzel merték érinteni a szaklapok. Nagyon kényes a kérdés és félős, hogy esetleg többet árt vele az, aki megboly­gatja, mint amennyit a legjobb esetben is hasz­nálni tudott volna. A megfelelő higgadtsággal azonban mégis foglalkoznunk kell ismételten is ezzel a kér­déssel. , Semmi kifogásunk nem lehet az ellen, amit Fehér Ferenc vendéglős indítványára a magáévá tett a vendéglősök közössége. Eszerint memo­randumban és az italmérőkkel, borkereskedők­kel, szőlősgazdákkal és kávésokkal együttes beadványban arra kérik a pénzügyminisztert, hogy az állam csak azoknak engedje meg az italok kimérését, akiknek az a kizárólagos fog­lalkozásuk. (Vendéglősök, kávésok, korcsmáro- sok.) Minden más egyéntől pedig, akik csak mellékfoglalkozásképpen mérnek ki italt (fűsze­res, szatócs), vonassák el az italmérési engedély. A revízió alatt erre számos alkalom nyílik és ezáltal az igazságon sem esik sérelem. A revízió azonban egyre húzódik, zaklat és izgalomban tart az ország sok vidékén tízezre­ket, úgyannyira, hogy ismét föl kell vetnünk a kérdést, csakugyan van-e szükség mindarra, ami a revízió címe és ürügye alatt történik? Hónapok végtelen folyása óta húzódik pél­dául egy revízió ügye. Egy vendéglősnek kel­lett a revíziót átszenvednie és mivel ő maga sem mai gyerek a szakmában, a következő dol­gokat kellett beszereznie: ^ 1. Állampolgársági bizonyítvány. Ez még símán ment, mert letagadhatatlanul magyar állampolgár. 2. Saját születési levele, az atyja születési és házasságkötési anyakönyvi kivonata. A budapesti kávés-ipartestület ismételten el­járt illetékes helyek előtt, hogy tiltakozzék az egyre sűrűbben megújuló razziák ellen. A buda­pesti rendőrség a fővárosi hazárdjátékok serény üldözése közben nagy előszeretettel lepi meg a kávéházakat rajtaütésszerűleg és hiába bizo­nyul be szinte nap-nap után, hogy a kávé­házakban csak ártatlan kommersz-játékok foly­nak, a razziák szinte egymást érik. — Nem a hatósági és rendészeti ellenőrzés ellen van nekünk kifogásunk — közölték velünk a kávés-ipartestületben. — Éppen azért, mert magunk is nagyon vigyázunk rá, hogy vendé­geinknek sem alkalmat, sem pedig lehetőséget ne adjunk e tiltott szerencsejátékokra, nem bántana a legteljesebb ellenőrzés sem, de sajnos, az ellen­őrzés mai formája egyszerűen katasztrofális a kávés-iparra. — Kétségtelen tény, hogy a vendégek 70—80 százaléka nagyon érzékeny mindenféle rendőri vizsgálat, megjelenés, igazoltatás iránt — anél­kül, hogy bármiféle oka is volna félni a rendőr­ségtől. Itt már bajok voltak. A revízió alá kerülő vendéglős atyja ugyanis a Ruthén-Kárpátok vidékén született, ott is házasodott meg és akkoriban bizony még nem volt ott intézmé­nyes anyakönyvvezetés. Két — közel százéves református gazdaembert kellett találni a kérdé­ses községben. Ezek eskü alatt vallottak, de igazolásukba bizony így is beleköthet a rossz­akarat. 3. Hivatalos bizonylat arról, hogy 1875-től 1879-ig adót fizetett a vendégtős apja. Ez még nagyobb probléma volt. A község írásai ugyanis tűz által megsemmisültek. És úgy látszik, a revizió makacsul kötötte magát pont ehhez az öt esztendőhöz, mert mikor semmi más úton nem ment, megint eskühöz és mathuzsálemi kort ért aggastyánokhoz kel­lett fordulni. 4. Az 1848-beli adóviszonyaikról is igazolást kellett beszerezniük. Ez váratlanul sikerült. 5. Szüléink halotti igazolványait is mellékelni kellett. 6. Megszerezni a bizonyságot arról, hogy a vendéglős már az 1921. év július hó 26-át megelőző idő óta odavaló illetőségű, ahol mostanában italmérése volt. Ez aztán egyike lett a legkörülményesebb dolgoknak, amely még ma is befejezhetetlen. Rengeteg költséggel, valóságos régészeti kutatásokkal és expedíciókkal az Erdős-Kárpátok­ból kell tehát egy becsületes magyar vendég­lősnek előszerezni olyan rejtélyes adatokat, amelyekre soha többé szüksége nem lesz. Meg­állapítani a falvak leégését, az 1848-iki adó- statutumok szövevényeit, az anyakönyveket pótló százéves embercsodákat összevadásznia, hogy megint joga legyen ahhoz, amit eddig senki sem vont kétségbe. A jövő szaktörténelme részére bizonyára tömérdek csodabogarat és abszurdumot fog még így összegyűjteni a revizió nehézkes és akadékos menete szerte az országban. — így aztán a folytonos razziák egyszerűen elriasztják a kávéházakból a közönséget, amely a szórakoztató, kedélyes napi kommersz-kártya- partijaiban is zaklatva érzi magát. Ez a közön­ség tényleg egyre ritkul, a razziák valósággal elzavarják a könnyen ellenőrizhető kávéházak­ból az igazi kártyabarlangokba, titkos találka­helyekre, zughelyiségekbe. És ezzel nemcsak hogy a kávéházak veszítik el a kártyaközönsé­güket, hanem a rendőrség sem éri el a célját, sőt ennek az ellenkezőjéről lehet szó, ugyanis a kártyabarlangokba került emberek előbb-utóbb áttérnek a hazárdjátékokra és elvesztve a pén­züket, áldozataivá lesznek a célon túllőtt intéz­kedéseknek. — Mivel pedig a kávés-ipar egyike a legtöbb és legnagyobb adót fizető szakmáknak, azt hisszük, mindenképpen jogos, hogy több mél­tányosságot kérünk a razziák részéről, mikor a kávéházakra úgy sincs és nem is lehet panasz. A főkapitányság részéről ezeket a felvilágo­sításokat kaptuk: Gyártja: Fleischmann, Polacsek és Társa Budapestj VII., Holló-utca II. Telefon: József 128—60, József 123—67 — Sajnos, a razziákatjegyelőre nem szüntet­hetjük be, habár természetszerűleg megvagyunk győződve arról, hogy a hazárdjátékok gócpont­jait valóban nem a kávéházakban kell keres­nünk. Ezek a gócok főleg az újonnan alakult és gombamódra ma is alakuló klubokban kere­sendők. A rendőrségnek mindenesetre gondja lesz rá, hogy a kártyások hazárdrésze sehoise legyen biztonságban, úgy, hogy e réven alig érheti nagy veszteség a kávéhá?akat. — A kávéházak mindenesetre nagyon jól teszik, ha nemcsak a saját kártyatermeiket ellen­őrzik, hanem azokat a klubokat is, amelyeknek helyet adnak. Ezek ellen már igen sok a panasz, bár itt ismét meg kell engednünk, hogy a leg­nagyobb hazárdkluboknak a kávéházaktól füg­getlen, pompás magánhelyiségei vannak. Remél­jük, hogy az akció sikerei után csökkenteni lehet a razziaszerű ellenőrzéseket is. Megvan a zeneszerződés. A zeneelőadási díjak részleges szabályozására a Magyar Zene­szerzők, Szövegírók és Zeneműkiadók Országos Szövetségével kötendő szerződés szövegét az ipartestület előljárósági ülése, majd közgyűlése is tudomásul vette Dr. Molnár Sz. Dezső jog­tanácsos szövegezte meg a szerződéstervet, amely végre teljes anyagi és jogbiztonságot fog nyújtani a zenéskávéházaknak, vendéglők­nek és szállodáknak az előadásra kerülő zene­számokat illetőleg. A megállapodások precízek és egységesek. A forgalmi adókkal kapcsolatos tettenérői juta­lékok. A m. kir. pénzügyminiszter február hó 7-én kelt 156.484/1924. számú rendeletével az általános forgalmi adó, a fényűzési forgalmi adó ellen elkövetett adócsalá­sokkal és szabálytalanságokkal kapcsolatban befolyt pénz- büntetésekből és pénzbírságokból a tettenérői jutalékok kifizetése tárgyában kiadott összes rendelkezéseit hatályon kívül helyezte és a tettenérői jutalékok rendszerét meg­szüntette. Razziák zaklatják a kávéházakat. A főkapitányság és a kávéházi hazárdjáték. — A kávés-ipartestület tiltakozása. ÖSZTREICHER LIPÓT ÉS FIA NÁNDORI BOR- ÉS SZESZMGYKERESKEDÉS HUNGÁRIA RUM- ÉS LIKŐRGYÁR SZOLNOKI KÖZPONTI SZESZFŐZDE SZOLNOK. Telefon: 53 ^ BUDAPEST, VÁCI-ÚT 4. Telefon: 192-18 j

Next

/
Oldalképek
Tartalom