Vendéglősök Lapja, 1925 (41. évfolyam, 1-24. szám)
1925-02-20 / 4. szám
XXXXI. ÉVFOLTAH 4. SZÁM 1035. FEBRUÁR 30. VENDÉGLŐSÖK LAPJA TENBÉGLŐ«, SZÁLLÓ*, KÁTÉSIPABI ÉS KÖZGAZDASÁG I SZÁMLAP M. kir. postatíikarékpénzt. csekksz, 45.255 Megjelenik havonta kétszer, 5-én és 20-án Előfizetési díj félévre _ 150.000 korona AL APÍTOTTA: IHÁSZ fiTÖRCil Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, IX., VIOLA-UTCA 3. SZÁM Telefonszám: ,,József“ 22 — 81 Agyba-főbe dicsérték egymást. Magasztalták egymás megcsodált érdemeit és megtömjénCztek olyan eredményeket, amelyek létrehozásában vajmi kevés tennivalójuk volt nagy- jainknak! Riadtan kapkodták föl az emberek a fejüket, dörzsölgették a szemüket, körül-körülnéztek, hátha mégis tévednek? Pohárkoszöntőszerű szólamok hangzanak el sorra egymás után, a feketebajuszú úr felköszönti a tekintélyest, a tekintélyes a méltóságosat, a méltóságos pedig jegyzőkönyvileg óhajtja megörökíteni a kövérkés úr érdemeit. Banketten voltunk, vagy közgyűlésen ? Hát csakugyan csak ez volna a célja és az egyetlen tárgya a vendéglős- és szállós-ipartestület évi közgyűlésének? Hát ezért kell azt olyan óvatossággal megrendezni, hogy a nyilvánosság teljes kizárásával peregjen le? Ezért kell a közgyűlést egyesegyedül az úgynevezett »hivatalos lapban11 közzétenni, amelyet tudvalevőleg senki az ég világán el nem olvas, még azok se, akik megírják? Lehet, hogy ez a cél és ezt bámulatos sikerrel érik el a megtervezők, de akkor minek rendezik a közgyűlést a régi képviselőház nagytermében? Annak a pár embernek, aki mégis betéved oda, elég volna egy X-Iábú asztal valamelyik kőbányai korcsmában, ott is elintézhetnék egymás közt a szakma dolgát. Es legalább őszinték lennének az urak! Falrengető kacagás fogadta például a hivatalos évi jelentés egyik drága kis művirágát, amely Walter Károly főtitkár felolvasásában a következőképpen hangzott: Üzleti tevékenységünk legsúlyosabb akadálya az Országos Központi Arvizs- gáló Bizottság. Ennek megszüntetésén elnökségünk minden rendelkezésére álló törvényes eszközzel dolgozott. A nehéz és hosszantartó munkát végre is siker koronázta, mert a minisztériumok belátták érveléseink jogosságát és az OKÁB-ot még az év második felében végleg feloszlatták. Nincsen olyan szakállas naiva a vendéglős- és szállodás-iparban, aki egy pillanatig is komolyan elhigyje, hogy az Árvizsgáló Bizottságot a kormány a mi ipartestületünk elnökségének az érvelései miatt oszlatta volna föl. Nagyon szép az öntudat és a szakma érdekében kifejtett munka megbecsülése, de az ilyen naivitások csak arra jók, hogy kompromittálják az eredményeket és azokat is, akiket meg szeretnének dicsérni. És ilyen Háry János-szerű sikerektől hemzseg az egész hivatalos jelentés! Pedig — semmi se sikerült az elmúlt évben, urak! Pusztult a szakma, óriási adók, új terhek zúdultak rá a vidéken éppúgy, mint a fővárosban. Semmi köny- nyítés sehol, csupa elutasítás vagy semmitmondó ígéret. Nem győzelmi lakoma volt az a csomó pohárköszöntő ott a régi képviselőházban, hanem halotti tor. Keserű és őszinte szavak hangzottak volna el, ha a szakma csakugyan fölvonulhatott volna arra a közgyűlésre. Milyen jó, hogy olyan kevesen voltak — csak nyolcvanan, ezernégyszáz helyett! Ötszáz millióba kerül a vendéglősöknek a külön ipartestület. Akik gavallérok voltak a szakma zsebére. — Hogyan takarékoskodik az állam, meg a főváros? — Tisajtr fizetések, tiszteletdíjak, miegymások. Végre valami, amire, úgy 1 átsz%,^avajlérgis módon kidobálhatja a pénzét ^^l;^zákimánkl' Ki mondta, hogy bajban van az(@ga^ik?/^Högy nincs pénz, nincs tőke, nincs forg^tqiirés hogy esőstől szakad az adó? HiszeriPibi^foderült, hogy a vendéglősöknek és a sz^ótulajdonosoknak kerek 500 milliót megér az ^fényűzés, hogy külön ipartestületük legyen, külön vezetőséggel, személyzettel, helyiséggel, fűtéssel, miegymással ! Nekünk minden pénzt megér az, hogy külön tisztikart díjazhassunk az elért sikertelenségekért! Mi az a félmilliárd. Bennünket, akik már régóta sürgetjük a kávésipartesíüíettéi való fúziót — bevalljuk, igen nagy meglepetés ért. Mi azt hittük, hogy a mi hányt-vetett és senyvedő szakmánk bizony rászorul arra, hogy ugyancsak megnézze a garast, mielőtt kiadná. Kiderül azonban, hogy súlyosan tévedtünk. Az 1925-ik esztendőre ugyanis a Szállodások és Vendéglősök Ipartestületének a költségelőirányzatát a vezetőség a következőkben terjesztette elő: Bevételek: Tagsági díjakból _______ 792 millió korona Ki adások: Tiszti fizetésekre, tiszteletdíjakra .................. ... 450 millió korona Ir odahelyiség bérlete... ... 40 „ 1) Fűtés, világítás ............... Ny omtatvány, irodai költsé20 „ U gek------------------------16 * „ tf Posta- és okmánybélyegek 6 „ It Telefon ______________ 4 „ ti Közlekedési költség____ 8 „ ti Vegyes kiadások............ 10 „ 1) Hírlapok, szakkönyvek ... 2 „ V Szakiskola fenntartása ... Betegsegélyzőpfnztár járu200 „ %. n léka_________________ 6 „ a Összesen : 762 millió korona A kiadások rovataiból tehát nyilvánvaló, hogy a szakiskolára szánt 200 millió kivételével a többi mind olyan, amelyet az ipartestület külön létezése kíván meg. Abban az esetben, hogy ha például a kávésipartestülettel megtörténik a fúzió, az 562 milliós kiadásnak legalább a 40—50 százaléka a másik ipartestületet illetné meg, hiszen a »tisztek" ugyanazok volnának, iroda, telefon satöbbi ugyanaz volna. Magyarországi .Képviselet és raKtár: 'ELLNER-ALPACCA Orbán T VILÁGHÍRŰEK! 1V" iaaslv
