Vendéglősök Lapja, 1925 (41. évfolyam, 1-24. szám)
1925-02-05 / 3. szám
TENDÉCtLŐ*, SZÁLLÓ*, KÁVÉSIPABI ÉS KÖZGAZDASÁGI SZAKLAP M. kir. postatakarókpónzt. csekksz. 45.255 Megjelenik havonta kétszer, 5. és 20-án Előfizetési díj félévre ... 150.000 korona ALAPÍTOTTA: IHÁSZ (ÍTOBOY Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, IX., VIOLA-UTCA 3. SZÁM Telefonszám: „József“ 142 — 59 Az önérzet olyan nagyszerű ajándéka a léleknek, hogy megsérti az emberi méltóságot az, aki ezt megtámadja. Az önérzet az a nyugodt és fölényes érzés, amely becsületes munkában eltöltött esztendőkre, érdemekre és eredményekre tekint vissza s az önállóság lelkesítő nyugalmával árasztja el a méltókat: a magad erejéből vagy az, aki vagy. Nem szorulsz senkire és nincs félszed senkitől! Az önérzet az az érzés, amely egész férfiakat teremt az önállóságnélküli, akaratban szegény emberekből. És a mi szakmánk, a vendéglős, kávés és szállodai szakma kemény munkája mindenkiből önérzetes, önálló férfiakat nevel, akikben megvan erre a hajlam, akik méltók rá. A mi szakmánk emberei között nincsenek kiskorúak. Nincsenek gyámkodásra szorulók. Nincsenek gyámoltalanok, gyávák, se gyöngefejűek! Hogyan merészelik hát egyesek azt a merényletet, hogy megtámadják a vendéglősnek, szálló- és kávéháztulajdonosnak a legféltékenyebben őrzött, legszebb lelki tulajdonságát, az önérzetét? Miért kiáltják reá: Te nem vagy méltó a lelki önállóságra! Te gyáva vagy! Te azt teszed, amit mi akarunk, mert mi vagyunk arra jogosítva, hogy vezessünk téged! Miért dörgik a fülébe: Te kiskorú vagy! Neked nincs jogod véleményre, nincs jogod arra, hogy gondolkozzál: csakugyan jól van-e mindaz, ami veled és velünk történik? Kik azok, akik ilyenekre merészkednek? Nincs a világon ipar, amely jobban megkövetelné a lelki önállóságot, mint a mienk. Egész férfiak állanak a helyeiken, a mi iparunkban, a szállók, vendéglők, kávéházak élén, tele agilitással, vállalkozni- tudással, élettapasztalatokkal, a munka szeretetével és eredményeivel. Honnan kerülnek hát elő a terror-csapatok, a lelki kényszerzubbonyok s ápolók, a kuruzslók, akik mindenáron ki akarják zsarolni a mi szakmánk önálló, érett embereiből a saját gondolat- és akaratszabadságuk föladását, saját önérzetük megvetését? Egyre-másra érkeznek hozzánk a közlések a fővárosból és a vidékről egyaránt, micsoda eszközök léptek most ismét működésbe a mi szakmánk vezető ellenzéki lapjai ellen, különösen a Vendéglősök Lapja ellen. Vannak, akik azt szeretnék, ha a mi szakmánk gondolkozását is uniformisokba lehetne öltöztetni, hogy mindenki csak azt gondolja, amit a központ akar és engedélyez. Terrorral, fenyegetésekkel akarják kizsarolni a szakma önálló, művelt és szabad gondolkozású férfiaitól A Vendéglős-ipartestület közgyűlése rohamosan közeledik és vele az első hivatalos formájú és komoly megpendítése is a Vendéglős-, Szállodás- és Kávésipartestületek fúziós terveinek. A Vendéglősök Lapja a szakma legvitálisabb érdekeiből indíttatva, már elejétől fogva a legbuzgóbb híve volt az egységesítési akciónak, így ezúttal is hozzálát, hogy egyengesse a közeledésnek bizony rögös és sokféle egyéni érdektől mesterségesen is járhatatlanná tett ösvényét. Bizony, nagytekintetű vezetőség, ezzel a rémmel, a fúzióval most már komolyan szembe kell nézni. Az egységesítést a szakmák szinte egyhangúlag követelik költségkímélés és erőnyerés szempontjából, hiába szavazzák le a kupaktanácsok a maguk zártkörű kis ülésein. És az egységesítés után bizony sor kerül a nagy leszámolásra, kiderül, az egyesített szakma kinek az eddigi munkálkodásával van megelégedve — és hogy kit tart méltónak arra, hogy az élre emelje? A magyar vendéglős- és szállóipar állásfoglalása ebben a kérdésben körülbelül tisztázódott az eddigi sajtóharcok nyomán. A Fogadó, a Vendég, a Magyar Kávésipar és természetesen a mi lapunk is nem utolsó sorban tárgyalták azt az ígéretet, hogy eláll az ellenzéki lobogó alól, a lapunk táborából és ezentúl csak csomagolópapirost olvas, meg a hivatalos közleményeket. A gyáva és a szakmához mindenképpen méltatlan zsarolási kísérletet egyhangú és heves ellenállással utasította vissza eddig mindenki, aki ellen szegezték. Nem a mi elégtételünk, nem a mi dicséretünk ez, hanem a szakmáé, amely ezúttal] is bebizonyítja, hogy talpig férfiakból, egész emberekből áll. Akik tudják, hogy ők tették nagyokká és valakikké azokat, akik most vissza szeretnének élni a jelenlegi helyze- tökkel, de egy kézlegyintés és az ellent- álló tábor visszalöki őket majd oda megint, ahol senki se fog többé emlékezni rájok. ezt a kérdést. Ma már bizonyos, hogy a vendéglős- és szállodásiparban csak azok nem hívei a fúziónak, akiknek az egyesülés nem kevesebbet jelentene, mint egyéni érvényesülésük eltemetését. Akik az egyesülés után megint senkik és semmik lennének, mint addig, azok természetszerűleg élethalálra irtóznak az egyesülés gondolatától. Hiszen a Kávés-ipartestület pompás, európai látókörű és műveltségű szakembereket hozna magával az egyesülésbe, akiknek méltó hely kellene a vezetésben is! A kávésipartestület tagjainak a vélekedése azonban még nincs ennyire tisztázva. Reiner Mór, a Kávésok Ipar testületének az elnöke a kérdésünkre őszintén kijelentette, hogy lehetetlen választ adnia a fúzió kérdésében. Megértjük a kényelmetlen hivatalos álláspontot akkor, amikor a Vendéglős-ipartestület elnöke, Keszey Vince, mereven elzárkózott a közeledés halvány engedélyezésétől is. De a kávésipar többi vezetőembereit nem kötötte a hivatalos hely szükségszerű óvatossága. És a sok, nekünk adott nyilatkozat közül, mint összefoglaló érdekességüt, itt adjuk Steier Marcellnek, az Abbázia kávéház tulajdonosának szavait a fúziós tervekről. Mit kíván a kávésipar a fúzió előtt? Szó sem lehet a kávésok beolvasztásáról. — Súlyosak-e az érdekellentétek? — Reiner Mór és Steier Marcell nyilatkozata. Magyarországi Képviselet és raKtár: WELLNER-ALPACCA Orbán Jakab I EVŐESZKÖZÖK VILÁGHÍRŰEK! IV., Hass Ivor-utca 9. szám Telefon: József 145—96 *
